Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

À nemzetgyűlés 518. ülése 1926. előtérbe juttatták, Nádosy határozottan kijelentette, hogy ő a dologról nem tud, őt csak bizonyos mulasztások terhelik, amelyekért csak fegyelmi eljárás inditható vele szemben. Ezt a kijelentését meg is előzte a belügy minister ur intézkedése, mellyel őt a nyomozás érdekében szabadságra küldötte, majd később felfüggesztette és amikor Nádosy önkéntes vallomása alapján bekövetkezett a tényállás felderítése, a belügy minister ur egy percig sem késlekedett, hanem nyomban inxézkedett őrizetbehelyezése tárgyában. Nem akarok olyan részletkérdésekbe belemenni és részletkiigazitásokat eszközölni Györki képviselő ur beszédével kapcsolatban, igy pl. amikor azt mondotta, hogy Kozma Miklós a ministerelnök ur előtt megnevezte Windischgraetz nevét is. (Barthos Andor: Épen az ellenkezője áll!) Ez tény, mert Kozma egyenesen azt mondotta, — és itt utalok a vallomásáról felvett jegyzőkönyvekre — hogy informátorától hallotta Windischgraetz nevét, azonban nem hitte, nem tételezte volna fel, ő maga megdöbbent attól, hogy a ministerelnök úrral ezt közölja. A kereskedelmi minister ur felelőssége szempontjából ( Esztergályos János: A külügyminister ur, nem a kereskedelmi minister ur szempontjából!) ismételten azt hozták fel, hogy túlenyhén kezelte Baross Gábort és annak elleneié nem függesztette fel, hogy 400 milliós visszaélés történt. Ez ismételten felhozatott és a kisebbségi jelentés már épen csak azt mondja, hogy talán nem nyilvánosan történt a felfüggesztés. Ezzel szemben tény, hogy amikor az emiatt meginditott fegyelmi eljárás adatokat szolgáltatott, a kereskedelmi minister ur Baross Gábort igenis felfüggesztette. Ezek után abban a kérdésben is leszek bátor véleményemet röviden konkretizálni, hogy a nyomozás mai stádiumában a bűnügy kipattanása idején követett magatartása miatt a kormányt terheli-e politikai felelősség, hogy lemondjon és helyét olyan kormánynak adja át, amely azután az egész ügyet lebonyolitja? Ezzel az állásponttal szemben nekem kezdettől fogva az volt a véleményem és ma is az, hogy a kormányt sem személyében részesség, sem pedig mulasztás nem terheli és ezért meggyőződésem, hogy a kormánynak nemcsak a saját becsületével, de az ország becsületével szemben is kötelessége, hogy helyén maradjon és ezt az ügyet ő maga intézze, likvidálja, fejezze be s tegye lehetővé, hogy a bűnösök bűnhődésüket elnyerhessék, az egész ügy közmegnyugvásra befejeztessék és ezáltal dokumentáltassék annak a politikának helyessége, amelyet a külpolitikában is képvisel és amelynek helyességét a külföld is elismeri. Herczegh Béla igen t. képviselőtársam utalt azokra az egyetemes nemzeti érdekekre, amelyek ezzel az üggyel összefüggnek. Én is utalok arra, hogy ezeknek az egyetemes, nemzeti érdekeknek kiegészitő része az igazság kikeresése, mert épen az ország becsülete, s az egyetemes nemzeti érdekek szempontjából szükséges az igazság kikeresése, azonban az igen t. túloldaltól mi abban különbözünk, hogy mi általában nemcsak a becsületet és az igazságot keressük, hanem keressük ezzel együtt az ország érdekét, igazságát és nyugalmát is, az a kis társaság pedig, amely ebben az ügyben botrányokat csinál, vádaskodik, rágalmaz, gyanusit bizonyítékok nélkül, a kormányon keresztül az ország becstelenséget keresi. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Aki egyeseket ilyen körülmények között kivan becsületétől megfosztani, annak törekvése végeredményben önmagára hull vissza : önmagát sérti, de legfőképen az ország becsületét. Utalok itt azokra a jelenetekre, amelyek ebben a Házban már hasonló formában és hasonló keretek évi március hó 16-án, kedden. 24-1 között lejátszódtak; utalok néhai Nagyatádi Szabó Istvánnal kapcsolatban az Eskiitt-perre, amellyel párhuzamosan a miniszterelnök ur ellen is tárnadá.sok intéztettek. Ott is ugyanez volt a metódus, ugyanezek voltak a harci eszközök és a vádaskodások ép ugy visszahullottak a vádaskodókra, mint ma. (Esztergályos János : Ugyanez volt a tussolás módja, mint most ! —- Zaj.) Emlékezzünk vissza, Friedrich igen t. képviselő ur kijelentette a folyosón, de előzőleg is hangoztatta, hogy egy levél van birtokában, amely döntő bizonyíték Bethlen ministerelnök ur személyével kapcsolatban, hogy neki az Eskütt-féle panamákban része van, s ugyanakkor megvádolta, megrágalmazta Mayer János földmivelésügyi minister urat is, de — meg vagyok győződve róla, — hogy ő ma ezeket a dolgokat szánja-bánja és restelli, mert meggyőződött arról, hogy ezek a támadások igaztalanok voltak és alapjuk valótlan volt. Ezzel az üggyel kapcsolatosan már utaltam arra, hogy rebesgetések, suttogások, gyanusitások voltak. Olvastam Vázsonyi t. képviselőtársamnak panaszos felszólalását a »Polgár« című lapban : nagyon rossz néven vette és méltán, mert a becsületében ha nem is indirekte, de bizonyos allúziókkal megtámadta az egyik délelőtt megjelenő újság, azt irva róla, hogy olyan hirek vannak elterjedve, mintha a csehekkel összeköttetésben állana. Ha fáj ez az egyik oldalon és rossznéven vesszük, akkor ne essünk ugyanabba a hibába, mert amit mástól rossznéven veszünk, ugyanazt a másik oldallal szemben nem követhetjük el. Szűnjék meg a magyar közéletben ez a rágalmazás, suttogás, pletykálkodás (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) de ha valaki suttog, rágalmaz és vádaskodik; álljon ki és ha nem tud bizonyítani, vonja lea konzekvenciákat. (Esztergályos János: Szűnjék meg a tudatos országrontás! — Éhn Kálmán: Maga akarja megmenteni Magyarországot? — Sütő József: Jól néz ki ez az ország az egységes párttal! — Éhn Kálmán: Hallgassák meg a vidéket! — Sütő József: Olyan nyomorúság soha nem volt, mint most van! Önök menjenek ki a vidékre! — Éhn Kálmán: Önök menjenek ki! — Esztergályos János: Mi kimegyünk a vidékre, mi nem kaszinóban ülünk, hanem kimegyünk a nép közé! — Zaj.) Einök : Csendet kérek. Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Kuna P. András : Most is kimentek az utcára, 15-én szépen viselték magukat !) Erődi-Harrach Tihamér : Végre legyen vége ennek az a tmoszférának, a rágalmazás, gyanúsítgatás, becsületfosztás taktikájának. (Pikler Emil ; Az ál-hazafiságnak is legyen vége !) Nem méltó ez férfiakhoz és politikusokhoz, legfőképen ma. amikor az ország azt követeli mindnyájunktól, hogy a tisztesség maximumát vigyük vele a küzdelembe, s az erőfeszítésnek legnagyobb mértékét bocsássuk a nemzet rendelkezésére. (Sütő József : Addig, amig nyílt választás lesz, ezt nem éri el !) Ne kövessük azt a példát, hogy amikor azt olvassuk az újságban, hogy azok a francia hatósági közegek kezet mostak ebéd előtt a pénzolvasás után

; akkor már azt fűzzük hozzá, hogy ahá ! azt a pénzt tegnap vagy tegnapelőtt hamisították. Az, hogy valaki ebéd előtt kezet mos, már olyan nagy szenzáció, hogy ebből lehetetlen dolgokra kell következtetni ? Hát hol nyomatták volna most azt a 6000 frankot ? Olyan elképzelhetetlen, olyan lehetetlen gyanusitgatások, suttogások és

s feltevések hallatszanak, hogy az ember, igazán mondom, kétségbeesik ezeknek hallattam Szakítsunk a kártyaszobák gondolkozásával, szakítsunk a va bank őrs éggel, ne gondoljuk, hogy az ország előttünk álló feladatait sportszerűen lehet elintézni, azoknak, akikben nincs meg ez a nyugalom