Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

UÖ A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. milyen kifejezést használjak, melyet akkor sem használnék vele szemben, ha szabadlábon volna s még fokozottabb a loyalitásom ilyenkor, de én A'-alahogy Rábát a perrendszerü bizonyíték szem­pontjából nem tartom annak a chevalier sans peur et sans reproche-nak, mint ahogy a kisebb­ségi vélemény sem állítja be annak. T. Nemzetgyűlés ! Rába pszichológiájához tar­tozik, hogy csekély családi sorból egy herceg fényes környezetébe kerülő személy volt, akit a herceg barátságával tüntetett ki, hiszen Vázsonyi t. képviselő ur is utalt arra, hogy a herceg napló­jában egész fejezetet szentelt neki. Láttuk őt, hallottuk az ő judiciumnélküli kijelentéseit, mó­dosításait, fontoskodásait, láttuk, ahogy ott ült és valahogy beletranszponálta magát, mint egy központot egy nem is magyarországi, hanem német, francia, orosz és minden nemzetközi relá­cióba, láttuk őt az ő teljes fontoskodásával és fél­műveltségével ; bizonyos kijelentéseket tett, ame­lyeket azután — szembesittetvén a herceggel — Windischgraetz egyenesen megcáfolt s a követ­kező napon Rába is teljes mértékben visszavont és hatálytalanitott. De ha még el is fogadnók teljes tanusági erővel Rába kijelentéseit, akkor is önmagában véve, közvetlen tudomást nem ta­núsítván, egyáltalán nem tulaj donithatunk, neki jelentőségnt. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nádosy személyére visszatérve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ő lehet egyes köröknek, egyéneknek és osztályoknak antipatikus, az ő működése esetleg kritika tárgyát képezheti, de nem tudnak az urak oly tényeket produkálni, amelyek alapján a belügyminister vele szemben mint közhivatalnokkal szemben fegyelmi eljárást indíthatott volna. (Hegymegi-Kiss Pál: Rassay Károlyt életveszélyesen megfenyegette!) Méltóz­tattak volna erről jelentést tenni. (Hegymegi­Kiss Pál: Én itt jelentettem be a belügy minister urnák első beszédemben.) Az életveszélyes fenye­getés a kihágási büntető törvénykönyv 41. §-ába ütköző kihágás, amelyet a bíróság csak akkor állapit meg, ha annak van olyan nyomása, amely­nek alapján a tényálladék ki van merítve. Át kell térnem Rakovszky belügyministerur egyéni ténykedéseire, épen és kizárólag azért, mert Györki Imre képviselőtársam is utalt és hivatkozott ezekre a dolgokra. Bátor voltam utalni arra, hogy az egész nyomozati anyag hézagos volt, amint természetesen ilyen bűn­cselekménynél szokott is lenni és mindaddig, mig a Kovács Gáspár-féle adatok nem hozták közelebb az egész dolgot Windischgraetz herceg­hez, nem voltak perrendszerü bizonyítékok. Amint azután perrendszerü bizonyítékok voltak, akkor Windischgraetz herceggel szemben a nyo­mozó hatóság nyomban leszámolt, nyomban házi­őrizetbe, vagy előzetes letartóztatásba helyezte. Nehezebb volt azonban a kormány helyzete Nádosy Imrével. Épen Györki t. képviselő ur utalt arra, és a kisebbségi jelentés is utal arra, hogy Nádosy Imre tagadásban volt, ami érthető. A vádlottnak a büntető perrendtartás is megengedi a tagadást, és a jelen esetben képzeljük csak el, hogy egy mag-as társadalmi polcra felvergődött embert, aki látja, hogy leleplezték az ő ténykedéseit, az első szóra bizonyos kelletlenség és kényelmetlenség fog el, amikor le kell vonnia a bűncselekmény konzekvenciáját, amikor tudja, hogy le fogják tartóztatni, vagy hogy ellene a nyomozás meg­indul. Vallom és meggyőződésem az anyag alapos ismerete alapján, hogy ha a belügyminister ur azokat az ö külön ténykedéseit nem végezte volna évi március hó 16-án, kedden. cl vele szemben, akkor ilyen hamar nem derült volna világosság erre az ügyre. Ha a belügy­minister ur nem veszi magának azt a fáradságot, hogy kötelességén túlmenőleg magához rendeli Nádosyt... (Egy hang a szélsőbaloldalon: A ma­gánlakására 1) Édes Istenem, hogy a magán­lakásán tárgyalt ünnepnapon, karácsony ünnepén, 25-én, az természetes és érthető. Érthető, hogy ünnepnapon nem fog felmenni a ministeriumba, hanem a lakására rendeli, ahol több reménysége volt arra, hogy tud olyan lelki hatásokat alkal­mazni vele szemben, amelyeknek konzekvenciája a. magábaszállás. (Esztergályos János: Vájjon, ha én gyanús volnék, engem is felvinne lakására a belügyminister 1) Ha országos főkapitány volna, önt is. (Barthos Andor : Egyelőre nem fenyegeti aza veszély, hogy főkapitány lesz. — Derültség és zaj.) Ne sértse meg magát t. képviselőtársam azzal, hogy felteszi magáról, hogy hasonló dolgot elkövet. Én ezt nem tenném meg. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ha a belügyminister urakkor nem fogja meg őt. nem citálja magához és nem beszél a lelkére, akkor a nyomozás abban az idő­ben nem került volna abba a stádiumba, mint amelybe került. Hiszen láttuk, hogy milyen tapo­gatódzás volt, milyen sötétbenjárkálás volt az egész nyomozás v Ha az ember már látott egy nyomozást, tudja hogy az milyen rettenetesen nehéz mesterség. Mikor nincsenek szálak, csak a nyomozó közeg intuiciója, sejtésé, a praxisából és érzéséből kifejlődött tehetsége adja meg a lehető­séget, hogy kinyomozza a bűncselekményt. Hiszen vannak híres detektívek, akik a névtelenségből épen ezen képességeiknél fogva kerülnek ki. Én azt mondom, hogy ha a belügyminister ur akkor nem veszi magának ezt a fáradságot, a nyomo­zás nem jutott volna olyan stádiumba. Termé­szetes, hogy Nádosy Imre, aki szépíteni akarta az ő szerepét, próbálkozott azzal is, hogy befolyá­solja a belügyministert, hogy tussolja el a dolgot (Zaj a szélsőbaloldalon.), hiszen hivatkozás történt az ő hazafias dolgára, azután a nemzetközi követ­kezményekre stb. És itt megbecsülendő a belügy­ministernek az az intézkedése, hogy ezeket a kí­sérleteket visszahárította, megakadályozta, a tör­vény utjának irányt engedett és a törvény útját követte. (Mozgás bal/elől.) T. Nemzetgyűlés ! Igyekszem rövidíteni az anyagot. Györki t. képviselőtársam a többségi jelentéssel szemben igyekszik azokat a megállapí­tásokat ugy formulázni, mint amelyekről maga is érzi, hogy épen a kormány felelőssége szem­pontjából fontossággal és jelentőséggel birnak, mintha abból épen az ellenkezőt lehetne deriválni. Hiszen épen azt voltam bátor felhozni Györki képviselő úrral szemben, hogy nem jogászi, hanem politikai munka, amit ő végzett; ha a tényeket látja, akkor csak egy ítéletet hozhat, olyat, amilyen a bíróság ítélete szokott lenni. Ha jól értettem, azt mondotta Györki kép­viselő ur, hogy az, hogy Haits tábornokot nyugal­mazták, nem szólott a kormány mellett, hanem épen ellene, mert hogy őt nyugalmazták, ennek következtében nem léphetett fel a kormánnyal szemben annak érdekében, hogy ne nyugalmazzák. Haits katona volt és tudta, hogy a betöltött szol­gálati idő automatikusan vonja maga után a nyugdíjaztatást. Erre törvények vannak, nem szoktak kivételt tenni, különösen nem ma, a sza­nálás idejében ugy, hogy ez komoly érvként nem hozható fel a bizottsági jelentéssel szemben. Ami Nádosy Imre bűnösségével kapcsolatban az állítólagos tussolási kísérleteket illeti, voltam bátor már részletesen utalni arra, hogy abban az időben, amikor megérkezett az a hágai első táv­irat, amelyben Jankovich hivatkozik Nádosyra és amikor a későbbi adatok Nádosy szerepét újra

Next

/
Oldalképek
Tartalom