Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

À nemzetgyűlés 518. ülése 1926. tutik, azonban a kisebbségi jelentésből is, a tul- ! oldalról történt felszólalásokból is hiányzik egy \ nagyon fontos adat, hogy nem két távirat volt, hanem három. A'harmadik táviratnak, amelyet én igenis fontosnak tartok, — azon az oldalon ugy látszik kevés jelentőséget tulajdonítanak. Az első távirat mindjárt Jankovich letartóztatása után jött a hágai magyar követségtől a külügymini steriumhoz, amelyben közli, hogy Jankovich futárigazolvány birtokában van és két darab ezerfrankos felváltásánál le lett tartóztatva. Hivatkozik Jankovich arra, hogy az országos főkapitány által titkos misszióba küldetett ki, amiről Nuber követ is tud. A követség távirati választ kér a pénzváltás jóhiszeműsége tekintetében és, hogy a hivatalos kiküldetés - fennáll-e. „Két kérdés van : Vájjon jóhiszeműnek tekinthető-e és hivatalosan küldetett-e ki. Erre a külügyministerium vizsgálatot rendelt el, megállapította azt, hogy igenis Nádosy vitte el a külügyministeriumhoz a kuririgazoiváuyért. (Esztergályos János : Mióta szokott a belügyministerium kurírt kiküldeni?) Nem akartam most erre kitérni, mert már ötször feleltem erre, de majd válaszolok. Miután megállapította a külügyminister azt, hogy igenis, hivatalos kuririgazolványnyai ment ki Jankovich és akkor esak 2 hamis ezresről volt szó aíhágai táviratban, ennek folytán természetszerűleg jóhiszeműen kiment az az értesítés, hogy Jankovich jóhiszemű és a kiküldetés fennáll. Erre jött a második távirat, amely azt mondja, hogy Jankovich podgyászában találtak egész koffer hamis bankjegyet. Azután jött a harmadik távirat, amely nagyon fontos. Ez másnap érkezett meg és azt mondja, hogy a hágai külügyministerium értesiti a követet, hogy tegnapesti információja megerősítést nem nyert és Jankovich ügyében az itteni rendőrség kimerítő jelentését csak a délután folyamán várja. Tehát még a hágai hatóságok sem voltak tudatában annak, hogy itt mi történt. Összeköttetésbe léptek ami követségünkkel és értesítették, hogy vannak hamis bankjegyek és egy nappal később a holland külügyministerium azt az információt adja, ami külügyi képviseletünknek Hágában: bocsánat még nincs megerősítve a dolog. Ezek alapján, mikor még a nyomozó hatóságok és maga a külügyministerium is azt mondja, hogy ezekkel a dolgokkal nem vagyok tisztában, nekem nincs perrendszerű anyagom, hogyan lépjen fel itt Magyarországon a nyomozó hatóság, különösen akkor, amikor Nádossy meghallgattatván, azt a hamis tényállítást teszi, hogy nekem nincs részem ebben az ügyben. Igaz az, hogy én mulasztást követtem, el, mert Prónay György báró azt mondotta nekem, hogy nyomozzak ebben a dologban, de én nem mentem a dolog után és engem ez a mulasztás, ez a fegyelmi felelősség terhel. De mindaddig semminemű bizony iték nem volt, am ig azután egyedül és kizárólag a magyar nyomozó hatóságok diligenciája és kiválósága folytán sikerült a terhelő adatokat összegyűjteni. (Esztergályos János : Hallatlan ! — Klárik Ferenc : Csak csavarjunk !) Nádosy szerepével kell foglalkoznom. A belügyminister úrra vonatkozólag megállapítják a fegyelmi felelősséget a tekintetben, hogy ők egy helyiségben vannak. Nem beszélek arról, hogy nem is egy helyiségben, mert három szoba van közte, de méltóztassék csak megint az objektiv elbírálás szempontjából önmagukat abba a helyzetbe beleképzelni, vájjon az a belügyminister minden öt percben átmegy e az ő államtitkári rangban lévő országos főkapitányához, akinek hatásköre, resszortja van és az a főkapitány mindig bemegy a belügyministerhez és megmondja neki, hogy most ezt csinálom, most azt csinálom, évi március hó 16-án, kedden. 23§ most benne vagyok egy frankhamisitási bűnügyben 1 Evidens, hogy ő ezt nem fogja megtenni. Azt is terhére rójják a belügyminister urnák," hogy miért nem csapta el azt az országos főkapitányt. Itt megint a legalitásra vagyok bátor utalni és hivatkozni. Méltóztatnak tudni azt, hogy az országos főkapitány nem olyan ministeriális tisztviselő, akit én mint minister egyszerűen áthelyezhetek az egyik ügyosztályból a másikba, adhatok neki ügyosztályvezetést, vagy beosztom egy másik ügyosztályvezető alá, vagy — amire szintén volt már bőven eset — ott van a belügyministeriumban a cigány-ügyek kormánybiztosa. Hiszen talán Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam tudja a legjobban, hogy régebben a persona ingrata ministeri tanácsosokat, osztálytanácsosokat vagy főispánokat elküldték sétálni és adtak nekik cigányügyi kormánybiztossági beosztást. De ezt az országos főkapitánnyal, akinek törvényben gyökerezik a hatásköre, a belügyminister nem tehetet meg. Nem oszthatja be másik osztályba, mondjuk a közigazgatási vagy a közjogi osztályba, mert az ő hatáskörét egyenesen a törvény állapítja meg és e tekintetben vele szemben semmi jogköre és ingerenciája nem volt; nem volt mindaddig, amig Nádosy Imre oiyan tényeket nem követett el, amelyek alapján vele szemben a fegyelmi, a megtorló intézkedések figyelembe vehetők nem lettek. (Hegymegi-Kiss Pál: Helyezte volna Ladik alá!) Azáltal, hogy Ladik államtitkár alá helyezte volna, nem szűnt volna meg országos főkapitányi minősége, csak nem a belügyminister urnák referált volna, hanem Ladik államtitkár urnák, de az ő törvényes hatásköre nem szenvedett volna. Egészen a részletekbe mennék akkor, ha Nádosy Imre szerepével foglalkoznám, de ma már ugy látom egészen kialakulva a helyzetet, hogy — amint azt Windischgraetz herceg mondotta és vallotta — Nádosy volt HZ k% hátvéd az egész frankhamisitási ügyben, akinek talán nagyobb jelentőséget és nagyobb poziciót is tulajdonitottak, mint amilyent ő megérdemelt, mert — amint azt Windischgraetz herceg maga is mondja, és erre kifejezetten is nyilatkozik és vallomást is tesz, — amikor ezekkel a fiatalemberekkel szemben felléptek és azokat vagy a Térképészeti Intézet valamely tagját rá akarták venni, hogy vegyen részt ebben a társaságban, mindig Nádosyt tolták előtérbe és Nádosy volt az, aki itt a hátvédet adta és őt tüntették fel mint aki a kormányt képviselte, Hiszen méltóztassanak figyelemmel lenni, Haits Lajosnak a parlamenti vizsgálóbizottság előtt való kihallgatása során tett nyilatkozatára. Haits elmondotta, hogy amikor hozzájött Windischgraetz és rábeszélte, hogy a Térképészeti Intézetet bocsássa a franhamisitás rendelkezésére, akkor hazafias célokkal állott elő. Én, mondhatom mindnyájan meg voltunk hatva, amikor Haits Lajosból kitört a panasz, szemében kiült a könny és azt mondotta : »Az én mellemre is ráfeküdt Trianon« és én elismertem és elfogadtam ezt a hazafias célt, azonban óvatos voltam és az azt mondottam, hogy ebből baj lesz, Windischgraetz erre azt mondotta : A kormány mellettünk van. Nádosy ott van, kérlek itt az autóm a ház előtt, én felviszlek Nádosyhoz. Windischgraetz a kormányt akkor, is egészen aequiparálta Nádosy személyével. Nádosy volt az, aki megszemélyesítette a kormányt és erre Haits azt mondta előttünk, hogy : én csak bizom egy herceg szavában ; ha ő azt mondja, hogy Nádosy áll az éllén ennek a dolognak, én nem is akartam megsérteni Windischgraetz herceget és feleslegesnek tartottam, hogy ezzel a dologgal tovább foglalkozzam, ugy hogy belementem. Itt van Kába vallomása. Távol áll tőlem, — hiszen iovagiatlan eljárás is volna tőlem — hogy egy letartóztatásban levő emberrel szemben, bár-