Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. évi március hó 16-án, kedden, 215 büntetésüket. Azért mondom, hogy legnagyobb részben, mert nemcsak itt nálunk voltak olyan bűncselekmények, amelyeknek nem voltak meg a. tettesei. (Klárik Ferenc: Sok gyilkos jár szabadon! — Urbanies Kálmán: Nagyon sok olyan, aki az 1919-iki gyilkosságokért felelős! — Klárik Ferenc: Sőt rablógyilkosok!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Nemes Bertalan: T. NeinzetgyüLéis! Bocsánatot kérek, bogy kitértem erre a témára, amikolr őrgróf Pallavicini képviselő ur beszédével foglalkoztam, akinek egész tendenciájából az látszik, hogy: szegény Windisehgriaetz, szegény Nádosy, szegény tisztviselők, ellenben van itt egy bűnös, és ez a kormány. Én a nemzetgyűlés szüneténeik pár napja alatt az országnak annyi, amennyi területét bejártam és örömmel állapítottam meg, hogy az ország közvéleménye a frankhamisitókiban frankhamisitóikat lát. S amint kezdettől fogva az volt a kormány meggyőződése, elhatározása és cselekvése, hogy a tettesek vegyéík el méltó büntetésüket, ugy .az ország is ezt várja. Várja ezenkivül az épitőmun'kát és undorral fordul el azoktól, akik a magyar közélet tisztes vezetőit sárfal doibáljáik (Ugy van! Ugy van! taps a jobboldalon és a középen.) s ugy akarják őket becsületükben odaállítani, mint egy pénzhamisitó bianda értelmi szerzőit. (Ugy van! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés! Beszélhetnék még sokat előttem szóló t. képviselőtársamról, de őszintén megvallva, nem merem az időt vele tölteni, meirt látom, hogy az utánam következő képviselőtársam már lázasan várja azt, hogy elmondja iá magáét. Minthogy látom, hogy a magyar közvéleménynek erről az ügyről már megvan a véleménye, azért röviden összegezem az általain elmondottakat abban, hogy én látók egy mesterséges hajszát, amelynek az a célja, hogy az anyagilag és erkölcsileg rendeződés felé haladó országot ismét felfordulásba, zavarba vigye. Ennek a törekvésnek a magyar nemzet útját fog-j a állani (Ugy van! jobb felől.) és nem fogja tűrni, hogy odasülyedjen vissza, ahol hat esztendővel ezelőtt a vógkétségbeesísnek érzetével volt s amiből már ugy, ahogy talpraállt, S minthogy a kormánynak a bűncselekmény fel déri lésében és a bűnösök megbüntetésében helyes irányát és törekvését látom, elutasítok magamtól minden olyan feltevést, mely ennek ellenkezője, s ezért a magam résziéről a frankbizottság többségi jelentését fogadom el. (Helyeslés és taps a jobboldalon és középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Nem hagyhatom figyelmen kivül azokat a szempontokat, amelyeket előttem szóló Nemes Bertalan t. képviselőtársam felszólalásában hangoztatott. Nemes Bertalan t. képviselőtársam felszólalásában először annak a véleményének adott kifejezést hogy az ellenzéket a kérdés megítélésénél^ éü a frankhamisitási bűnügy politikai hátterének kiderítésénél politikai szempontok vezetik elsősorban, mert az ellenzék politikai tőkét akar kovácsolni ebből a szomorú eseményből. (Ugy van! Ugy van! a jobbo'da'ó > és a középen.) Aki figyelemmel kisérte azt a törekvést, amely az ellenzéki képviselőket vezette a frankhamisitási bűnügy politikai kivizsgálásánál, aki figyelemmel kisérte azt a törekvést amely minden áron azt akarta elősegíteni, hogy az igazság minél előbb kiderüljön és ebből a posványból kimeneküljünk, az tisztán láthatta, hogy ez a vád egyáltalában nem állja meg a helyét, az tisztán láthatta, -hogy az ellenzék legnagyobb mértékben távol áll attól a gondolattól, hogy ebből a szomorú és szégyenletes ügyből politikai tőkét kovácsoljon, mert az ellenzék előtt csak egy szempont lebegett, az igazságnak minden tekintet nélkül való kideritésére irányuló törekvés és szándék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt akartuk mi a frankhamisitási bizottság működésével kideríteni, mert az volt a meggyőződésünk, — és ebben még inkább megerősítettek bennünket az időközben lefolyt események — hogy ha a nyomozást és vizsgálatot minden melléktekintet nélkül lefolytatták volna, akkor régen kiderült volna ebben az ügyben az igazság, akkor világosságot derítettek volna ennek a botránynak politikai hátterére, akkor kiderültek volna azok a szálak, amelyek megmutatják, hogy hová vezetnek ennek a posványos ügynek a nyomai s akkor nem lettünk volna kényszerítve arra, hogy egész Európa szeme idefigyeljen és nézze azt a szégyentejes állapotot, amelyben ez a szerencsétlen ország e botrányos per következtében vergődik. Azt is mondta az előttem szóló t, képviselő ur, hogy a frankhamisitási bizottság tagjai a titkosságot egyoldalulag kezelték, és ezt a feltevését azzal kívánta beigazolni, hogy bizonyos külföldi lapokban megjelentek olyan közlemények, amelyeknek tartalma talán részben vagy egészben azonos a frankbizottság előtt történt eseményekkel. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, ha azonban a t. képviselő ur figyelembe vette azt a körülményt és kárhoztatta azt, hogy a külföldi lapokban ki nem derített módon napvilágot láttak a frankbizottság előtt történt egyes események, akkor ugyanolyan éles szemmel meg kellett volna neki látni azt is, hogy itthon is történt sokkal lényegesebb megsértése a titkosságnak a frankbizottság ülésein, mint ami történt a külföldi lapokban való közzététellel. Nem kell másra utalnom, mint csak arra, hogy amikor a frankbizottságban kihallgatásokat eszközöltünk, amikor ott meghallgattuk Windiscbgraetz herceget, meghallgatuk Rábát, akkor még ugyanazon ülés után, ugyanazon az éjszakán az ügyészség ugyanazokra a ténykörülményekre vonatkozólag kihallgatta ezeket a vádlottakat, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) amiből nyilvánvalóvá vált, hogy az ügyészségnek is bizonyos, eddig ki nem derített módon tndomása lett arról, hogy mi történt a frankbizottság ülésén. (Ugy van! a szélsőbaloldalon — Neubauer Ferenc: Az egészen természetes! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Természetes? — Neubauer Ferenc: Hivatalos hatóság! — Propner Sándor: Akkor már megvan a forrás! — Pubinek István előadó: Nem igaz! — Propper Sándor: Akkor már tovább mehet!) Megtörtént, hogy a frankbizottság ülésén, annak tárgyalásain meghallgattunk olyan tanukat, — hogy tanuknak nevezzem a meghallgatottakat — akiknek meghallgatására az ügyészség korábban nem volt kíváncsi, és azt kellett tapasztalnunk, hogy bár — mint mondtam — korábban ezeknek a tanuknak vallomására és kihallgatásuknak bizonyos^ ténykörülményeire a nyomozás nem volt kiváncsi, mégis amikor a frankbizottság előtt bizonyos ténykörülményeket földeríteni kívántunk, ugyanezen ténykörülményekre, amelyeket pedig a 'j+kcfság folytán nem ismerhetett az ügyészség, máscd- vagy harmadnap az ügyészség ki-