Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
208 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. időben mutattak egy 500 szokolost s amennyire mérnöki szememmel láthattam, azt mondhatom, hogy kitűnő volt, Ítéljék meg mások, hogy mennyiben volt igazam. Hallom itt azt a kérdést hangoztatni, hogy Pallavicini, vagy más miért nem jelentették ezt fel. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Megfogom mondani ! Ha én azt látom, hogy kuririgazolványokkal ládaszámra megy ez az áru ideoda ; ha én látom, hogy az a Mészáros és azok az emberek, akik néhány héttel ezelőtt a mi segítségünkkel szabadlábrakerültek, ezt nyugodtan csinálják, folytatják, sőt egy héttel rá kisül, hogy ebből a bizonyos ládából fiatalemberek kiszedegettek egypár darabot és elmentek a tőzsde elé — méltóztatnak emlékezni, hogy akkor nagy hossz volt — és elkezdték ott a szokolokat értékesíteni (Pesthy Pál igazságügyminister : És le is fogták őket Î) .. . Lefogták tisztelt minister ur, nagyon jól tudom, de többet nem is mesélek. {Felkiáltások a jobboldalon : Csak tessék mesélni ! Halljuk csak ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elég ennyi is ! — Nagy zaj jobbfelöl.) Ezeket az embereket lefogták és három-négy nap múlva megint szabadlábra helyeztettek. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ha tehát az,t méltóztatnak kérdezni tőlem, hogy ezt miért nem jelentettem fel : azért, mert meg voltam arról győződve, hogy ez bizonyos körökben tűrt valami. (Élénk felkiáltások a jobboldalon : Ez nem ok ! Előzékenység a kormány iránt ! — Bakovszky István: A kauciót visszautaltatta a külügyministerium! Zaj jobbfelöl.) A képviselő ur azt kérdezi tőlem, hogy ón megkérdeztem-e ezt. Miért méltóztatik nekem ilyen kérdéseket feltenni ? Hogy válaszoljak ! Miért méltóztatik ezt kérdezni ? Én csak annyit mondok : önök megint provokálnak és azután, aki beszél, az hazaáruló és az csinál zsidó politikát. Ne méltóztassék engem erre kényszeríteni. Elmondottam annyit, hogy Bánffy Miklóssal ezt a dolgot akkor megbeszéltem. Több mondanivalóm most nincs. Elnök : Az igazságügy minister ur kivan szólani ! Pesthy Pál igazságügyinimster : T. Nemzetgyűlés ! Friedrich István képviselő ur beszédének elején aposztrofált engem (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Micsoda mocsár ! Micsoda szörnyűség !). hogyr igazoljam azokat a határidőket, amelyeket a képviselő ur állitólag a szokoíhamisitást illetőleg emiitett. Én az ország szine előtt kérdezem a képviselő urat, hogy ezt az aposztrofálást ugy értsem-e, hogy én nyilatkozzam a köztünk történt megbeszélés ellenére egészen szabadon erről a kérdésről 1 (Friedrich István : Tessék egészen szabadon beszélni, feloldjuk egymást, a minister ur után én felszólalok! — Vázsonyi Vilmos : Szabadon, de azután a másik részt is szabadon ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mindent szabadon ! — Malasits Géza : Elérkezett a vallomások órája ! — Rakovszky István : Nagyon helyes ! — Friedrich István : Kölcsönösen feloldjuk egymást !) Én a válaszomat a következőkben vagyok bátor megadni. {Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminister urat illeti a szó ! Pesthy Pál igazságügyminister : Igen t Nemzetgyűlés ! Az 1919. év végén, vagy 1920 elején, — hogy megerősítsem az igen t. kép-. viselő urnák azt a beállítását, hogy ezek a dátumok messze a trianoni béke megkötése előtt voltak (Ugy van! jobbfelöl.), — indult meg egy szervezkedés (Ugy van ! jobbfelől), amely azután később átment a szokolhamisitásba. Megerősíthetem az igen í. képviselő urnák azt az előadását, hogy ebből az ügyből kifolyólag büntetőeljárás indult meg Ausztriában és ennek a kihatásai megvoltak Magyarországon is. Csak egészen röviden szabad legyen jeleznem ezt az egész menetet : a dolog azután ugy történt, hogy Ausztriában a büntetőügy megszüntettetvén, ennek folyományaként meg lettek szüntetve a magyarországi büntetőügyek is. (Ugy van ! jobbfelől.) Még pár szóval legyen szabad reflektálnom arra a bizonyos kauciókérdésre, amellyel kapcsolatban az igen t. képviselő ur azt a vádat emelte, hogy a Mészárosért letett kauciót a kormány tette volna le. Én ezt az állítást kénytelen vagyok megcáfolni. Azt hiszem, itt hivatkozhatom a frank-bizottságban benn volt tagok tudomására is (Ugy van! jobbfelől.), amely szerint hivatalos külügyministeri akta van arról, hogy a külügyministerium a ministertanácsnak előterjesztést tett abban az irányban, hogy ezt a kauciót, vagy költséget — precizen nem tudok nyilatkozni, de azt hiszem, nem kaució, hanem kártérítés, költség — a külügyministerium foíyósittassa. T. Nemzetgyűlés! Ugy áll a helyzet, amint ebből az aktából megállapítható, hogy épen a t. ministerelnök ur ellenzése mellett a ministértanács ezt a külügyministeri javaslatot elutasította és ehhez a külügyministeri javaslathoz még hozzáfüzetett a ministerelnök ur részéről az az intelem is, hogy ilyen ügyben és ilyen irányban állampénzzeí beavatkozni nem szabad. (Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor : De azért beavatkoztak! — Felkiáltások jobbfelől: Nem avatkoztak be!) Az igazság kedvóért tartoztam ezt kijelenteni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Őrgróf Pallavicini György személyes kérdésben kért szót ! Örgr. Pallavicini György : Igen t. Nemzetgyűlés ! Csak egészen röviden kivánok válaszolni a ministerelnök urnák egy hozzám intézett felszólítására. A ministerelnök ur arra szólított fel, hogy jelentkezzem az ügyészségnél. Én ennek a felszólításnak nem tehetek eleget {Felkiáltások jobbfelől : Gondoltuk !), ellenben hajlandó vagyok az ügyészséghez elmenni, hogyha ő engem meghiv. Kijelenthetem azonban előre is, hogy nincs módomban az ügyészség előtt bármilyen olyan nyilatkozatot tenni, amely a mai nyilatkozatomnál messzebb menne. (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kuna P. András közbeszól. — Zaj.) T. i. az ügyész a kormány közege, én tehát nem mint egyenlő fél állanék vele szemben, és én a Windisehgraetzüggyel kapcsolatban, ahol semmiféle vádat nem emeltem, mint tanú nem mehetek az ügyészséghez, mert én nem tanú vagyok, hanem én, igenis, egy vádat emeltem a kormány ellen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől : Csak bizonyítani nem tudja !) Én vádat emeltem a korrnány ellen, tehát nem tanú vagyok a Windischgraetz-perben, amelyhez nekem semmi közöm nincs. Ennek a vádnak illetékes birósága az az alkotmányjogi bíróság lehet, amely törvényeink értelmében fennáll akkor, ha egy ministerium vád alá van helyezve. Én nem hiszem, hogy a kormány ezt akarná, mert ha akarná, vád alá helyeztethetné magát, de mert valószínűleg nem ez a célja, én rögtön felajánlót'
