Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

 nemzetgyűlés 517. ülése 192 tarn beszédemben az «gyedüli másik eszközt, amellyel mint vádlott jelennék meg' a bíróság előtt, mint egyenlő fél, ahol a kormány becsületét keresheti, mint bármilyen más polgár, vagyis felajánlottam és meg is fogom tenni, — akár elfogadja a ministeíelnök úr ezt a módozatát annak, hogy engem felelősségre Vonjon, akár nem, — ismételni fogom a sajtóban az itt tett kijelentésemet és elvárom á ministerelnök úrtól, hogy amint — miként mondotta, — én merészkedtem ezt a vádat felállitani, ő is lesz olyan merész, hogy ellenem a sajtópert meg fogja indítani. (Helyeslés half elől.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Fái igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Csak pár szóval akarok a képviselő urnák erre a felszólalására reflektálni. A képviselő ur a frank-ügy tárgyalásával kapcsolatban azt a kijelentést tette itt a ministerelnök úrra vonatkozólag, hogy a ministerelnök ur hónapok óta tudott a dologról és ennek ellenére nem intézkedett. (Rassay Károly: Politikailag felelős!) Bocsánatot kérek, büntetőjogilag is felelős, ha ez igy van. (Rassay Károly : De nem Strache főügyésznek!) Hogy enyhén fejezzem ki magainat, ha ez a tényállás való, akkor bűnpártolás esete forog fenn és akkor az igen t. képviselő ur is belekapcsolódik a frank-ügybe. (Rassay Károly : Hát a minister 1 Egy minister nem mehet Törekyhez!) Ezt én mind tudom, ki kell azonban derítenem ennek a bűnügynek minden vonatkozását, mert nem tudom, hogy e mögött, ha ez való, nem kapcsolódik-e be más olyan is, aki felelősségre vonható. Épen ezért a bűnügy kivizsgálása érdekében nem tekinthetek el attól, hogy az igen t. képviselő urat ebben az ügyben meg ne idézze az ügyészség tanuként. (Helyeslés jobbfelől. — Rassay Károly : Mi lesz a sajtóperrel ?) Elnök : Lingauer Albin képviselő ur személyes kérdésben kért szót ! Lingauer Albin: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Aposztrofáltattam, mint egyik résztvevője annak a bizonyos vacsorának, ahol a pénzhamisítás kérdése szóba került. Szükségesnek tartok bizonyos közléseket megtenni, mert hiszen a dolog beállítása bizonyos mértékig téves. 1922 január elején barátságos vacsorára kaptam meghívót, amely akkoriban nagyon sürün ismétlődött és azon a vacsorán Friedrich István urnái megjelentünk többen, a névsort pontosan már nem tudom, nem akarom esetleg olyanoknak a nevét belekeverni, akik ott nem voltak. Azt azonban igenis tudom, hogy Windischgraetz Lajos ott volt, továbbá ott volt Pallavicini György őrgróf, ott volt Huszár Elemér is és valami Mészáros Gyula nevű ur, akit azonban akkor láttam először. Ama bizonyos vacsora után Windischgraetz Lajos ur feltette azt a kérdést, hogy bizonyos, irredenta célokkal kapcsolatban mit szólunk ahhoz, hogy ez a Mészáros Gyula nevű ur, aki ebben a művészetben jártas, (Derültség a szélsőbaloldalon.) esetleg hajlandó volna egy idegen állam pénzét — nem frankot, mert frankról szó sem volt — hamisítani, amely esetben ezt az államat meg lehetne tréfálni azzal, hogy az irredenta mozgalmat a tulajdon bankjegyeivel vezetnék ellene. Konstatálnom kell, hogy abban a pillanatban, amikor ezt előadta, ezt valamennyien annyira kalandos, keresztülvihetetlen és komolytalan dolognak tartottuk, hogy a legmerevebben visszautasítottuk. Én azt, hogy ennek a bevonásnak szerencséjében részesültem, első pillanattól fogva annak tulajdonítottam, hogy — amint képviselőtársaim '. évi március hó 2-án, kedden. * 209 ! egy része előtt tudott dolog '— lapszerkesztő és nyomdatulajdonos vagyok, bizonyos mértékig tehát nyomdakérdésekhez értek. (Rassay Károly: Azért hívtak,meg bizonyosan, hogy lebeszéljed ! — Derültség.) Én megmondottam azt, hogy ez egészen kalandos olyan terv, amelyre komoly politikusok nem vállalkozhatnak, még pedig nézetem szerint azért nem, mert nem szabad belemennünk olyan játékba, amely egyrészt erkölcstelen, másrészt annyira hazárd, hogy mi nem érezzük magunkat jogosítva, hogy azt a keresztény, konzervatív politikát, amelyet képviselünk, ennek kompromittáló közelségébe hozzuk. Ez a visszautasítás azonban nemcsak az én részemről történt meg, hanem megtörtént Pallavicini őrgróf, megtörtént Huszár Elemér részéről is, még pedig — azt tudom — annyira határozottan legalább az én részemről, hogy velem Windischgraetz Lajos herceg erről a kérdésről nem tárgyalt és szóba nem állott. Ami azt illeti, hogy miért nem jelentettük fel, azért, mert bármit hozzanak elém irredenta célból, és bármit hozzanak elém bizalmas megbeszélés céljából, sohasem leszek arra kapható, hogy azt feljelentsem, még abban az esetben sem, ha a legsúlyosabb bűncselekményről volna is szó. De nem is lehetett volna komolyan feljelenteni, mert hisz nem egy megkezdett cselekmény, nem egy faktum elé voltunk állítva, hanem egy terv, egy gondolat volt az, amely gondolatot a limine olyan határozottan utasítottunk vissza, hogy a magam részéről legalább ugy érzem, hogy abszolúte semmit nem vétettem azzal, hogy meghallgattam, sem azzal, hogy nem beszéltem róla négy esztendőn keresztül, mert láttam, hogy ennek a dolognak hordereje olyan, hogy mindazok, akik erről a dologról beszélnek és ezzel a bajt tetézik, nemhogy használnának az országnak, hanem ártanának. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ez volt benne az egész szerepem és azért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ennek ódiumától engem feloldani. (Helyeslés jobbfelőL) Még egy megjegyzéssel tartozom. Friedrich István képviselő ur nyilván téves információ alapján azt a kijelentést tette az imént, hogy a ministerelnök urat én informáltam erről a bizonyos vacsoráról. Ez téves. Bárki informálta a képviselő urat, rosszul informálta, mert a ministerelnök úrral soha nem beszéltem erről a kérdésről. Hogy azonban mennyire nem lehetett ez a dolog titok, erre csak egy jellemző körülményt hozok fel. Ne méltóztassanak kinevetni érte. Ezen a vacsorán, amely 1922 januárjában folyt le, és amelynek — az előadottakból azt kell következtetnem — bizonyos összeesküvés jellege volt, a ministerelnök ur komornyikja, Krebsz szolgált fel az asztalnál. Annyira nem volt tehát komoly a dolog, hogy a ministerelnök komornyikja, aki azelőtt Friedrich István alatt szolgált, odajött és a vacsora alatt ezt a társaságot együtt látta és igy ki voltunk téve annak a veszedelemnek, hogyha ott valami ügyetlen szavak ejtetnének Krebsz esetleg jelentést tesz róla. Elnök : Következik az inditvány-könyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy az inditványköny vet felolvasni szíveskedjék. Petrovics Cryörgy jegyző: Az indítványkönyvbe bejegyzés nincsen. Elnök : Tudomásul vétetik. Miután holnap ülést nem tartunk, az interpeílációs-könyv felolvasása mellőztetik. Minthogy a nemzetgyűlés előbb hozott határozata értelmében folyó hó 16-ig nem tart ülést, 30*