Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden, 191 dogtalan országnak vergődését. Ilyen körülmények között nem állhatok az ellenség elé denunciámi, (Helyeslés a jobboldalon.) és habár sejtem, hogy volt — sajnos — magyarok között is elegendő hitvány denunciáns, (Ugy van! Ugy vd)i! a jobboldalon.) idegen hatalmaknak mindennemű beavatkozását a leghatározottabban vissza kell utasítanom. (Helyeslés a jobboldalon.) Beavatkozás esetén pedig az egész nemzetnek politikai pártkülönbség nélkül egységesen kell fellépnie és a mindenkori kormány mögé kell állnia., bárki az a kormány. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen..— Esztergályos János: Már Budaörsnél kellett volna ezt kezdeni! — Nagy zaj. — Pikier Emil: Budaörsnél miért nem álltak oda?) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Nézetem szerint a franciáknak csak kártérítési igényük lehet a tettesekkel szemben és ezenfelül semmi más. Azt biztosithatják, azután azonban távozzanak. Távozzanak haza vagy a németekhez, akiket, ugy látszik, mindenáron bele akarnak keverni ebbe a bűnügybe. Nem ismerem el, nem ismerhetem el a franciát bírónak, legkevésbé pedig erkölcsbirónak. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy mit tartsak bűnnek, mit ne tartsak bűnnek, arról megvan nekem, mint magyarnak, tiszta képem. Erre ne tanítson bennünket a velünk szemben évek óta állandóan bűnöző francia. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem ismerem el a francia bank szakértőjét a magyarnál jobb szakértőnek és nem ismerhetem el a francia rendőrről, hogy a magyar rendőr felett áll. Elvégezzük mi itthon ezt a dolgot, a franciák pedig távozzanak. Hogy még világosabban beszéljek, a francia beavatkozásból még akkor sem kérek, ha saját fajtám titkos társasága terpeszkedik a nyakamon. Ekkor sem kell külföldi segitség. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza van!) Ne mentsen fel, ne mentsen meg engem semmiféle iga vagy zsarnokság alól a francia! (Szijj Bálint: Mint a kommunizmus után!) Ismerjük ennek következményeit a román rablás idejéből. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon.) Megbántuk akkor is, hogy a kommunizmus alóli szabadulás érdekében a románokat egyesek behívták. Keservesen megfizettük ennek árát és jobb lett volna tovább nyögni az iga alatt, mig a kommunizmus önmagától össze nem omlik, vagy mig a belső ellenforradalom meg nem dönti. (Dobóczky Dezső: Legalább kipucoltuk volna az országot!) Tehát nem kell beavatkozás semmi szin alatt és azt innen az ellenzéki oldalról a leghatározottabban vissza kell utasitanom. (Helyslés a jobboldalon és a középen.) A frankhamisítás bűnügyében kezdettől fogva nem értettem egyet az ellenzék egy részének működésével, különösen azokkal, akikkel szorosabb szövetségben állottam az elmúlt esztendőkben. Én pártállásomat ebben a kérdésben levetettem. Mindennemű törekvésemet, — amely jogos, mert minden ellenzéknek jogos törekvése, hogy kormányra, hatalomra jusson — minden kormánytörekvésemet félretettem, általában pedig arra törekedtem csupán, hogy a bűntettesek példás büntetést kapjanak, (Helyeslés

r a jobboldalon.) nemzeti szerencsétlenségünkből pedig se belső, se külső ellenségeink erőre ne kapjanak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szijj Bálint: Igaz magyar álláspont!) Ezért elleneztem január első felében a nemzetgyűlés egybehivását, amelynek semmi gyakorlati célját nem láttam. Féltettem a szenvedélyes kitörésektől nemzetünk igazának és e bűnügybeli ártatlanságának elhomélyositását és féltettem ezenfelül — NAPLÖ. XL, és ezt különösen hangsúlyozom — a független bíróság működésének zavartalanságát. Nyugodt és higgadt maradtam az egész idő alatt, mikor az egyik részről leszámolást kezdtek emlegetni. Nyugodt voltam, mikor a másik részről, elég hibásan, a sajtónak egyik termékét épen ezekben az időkben némították el. A parlamenti viharok közepette, január 19-én és 20-án néma maradtam. Nem hozott ki nyugalmamból Sauerwein nyilainak röpködése. (Héjj Imre: Nehéz volt!) A vádirat megjelenése sem változtathatott álláspontomon, amely vádirat utóvégre is mázsás súlyú vádakat emelt, de bizony az én megállapításom szerint is olyan rendkívüli a vádirat, mint amilyen rendkívüli maga az egész ügy. Hallgatag maradtam akkor, amikor kint Károlyi Mihály, bent pedig Károlyi Imre porondra léptek, és hallgattam akkor is, amikor fokozatosan zsidókérdéssé vált ennek a dolognak lényege. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Engem a Windischgraetz és Nádosy letartóztatása megnyugtatott. Láttam belőle a t. ministerelnök ur részéről az elszántságot, láttam a bátorságot, melyet nagyon keveset látok uralmon levő államférfiakban (Ugy van! a jobboldalon.) és hallgattam idáig. Most azonban elérkezett az ideje mindenki részére a színvallásnak, mert hiszen már is elérkezett az ideje annak a szembesítésnek, melyet a ministerelnök ur emlegetett és szint kell vallania ebben a kérdésben minden hallgatag embernek; most igenis, hallatni kell a kritikát. Sajnálom, hogy még ebben az ügyben sem tudtunk egyek lenni, sőt együtt sem tudtunk maradni azok, akik azelőtt együtt voltunk, pedig konkrét példát tudok arra, hogy volt oly képviselőtársunk közöttünk, akit Prágából telefonon figyelmeztetett meghitt jóbarátja, hogy vigyázzon, minő magatartást tanusit ebben az ügyben. (Mozgás a jobboldalon.) Elég volt egy cikk, amelynek cime az volt, hogy »Elég volt«. Elég volt néhány zavarcsinálónak a rémhire, a szokásos rémhir, hogy fegyvereket osztogatnak szét, zsidóölés van küszöbön, elég volt néhány félpolgárnak a szocialista kegyek után való futkosása és felkinálkozása, már balra tért az ellenzéknek az a része, amelynek pedig jobbra kellett volna térnie, mert szent meggyőződésem szerint épen a liberalizmus érdekében, épen a demokrácia érdekében ezúttal jobbra kellett volna, hogy orientálódjék. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem, hogy soha ilyen alkalom liberálisak és úgynevezett keresztények összefogására, kibékülésére nem volt, mint ez az alkalom és pedig ennek a kibékülésnek — ismét csak meggyőződésem szerint — előbb-utóbb meg kell történnie. Bármennyire megérthető érzésbelileg az a makacs harag melyet a zsidóság egy része érez a történtek után, politikailag és fokról-fokra jobban elmakacsolni ezt a különbséget, amely fennáll itt pártok és pártok között, világnézetek és világnézetek között, ezt jobban kiélesiteni nem nemzeti érdek. Ha ez igy megy tovább, ha minden egyes újonnan felmerülő aktuális ügy csak jobban-jobban kiéle-siti a helyzetet, ha magasabbá teszi az elválasztó falakat, kérdem: mikor fogunk össze az alkotó munkára? T. Nemzetgyűlés! Ugy hiszem, hogy a liberális érzésű magyar állampolgárok jórészének, a magyar nemzet jelentős nagy rétegének ez a hűen visszaadott álláspontja, amit csekélységem most visszaadott. (Ugy van! a jobboldalon.) Minden ellenzéki képviselő joggal követelheti a kormány távozását, mert hiszen sen28