Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden, 191 dogtalan országnak vergődését. Ilyen körül­mények között nem állhatok az ellenség elé denunciámi, (Helyeslés a jobboldalon.) és ha­bár sejtem, hogy volt — sajnos — magyarok között is elegendő hitvány denunciáns, (Ugy van! Ugy vd)i! a jobboldalon.) idegen hatal­maknak mindennemű beavatkozását a legha­tározottabban vissza kell utasítanom. (Helyes­lés a jobboldalon.) Beavatkozás esetén pedig az egész nemzetnek politikai pártkülönbség nélkül egységesen kell fellépnie és a minden­kori kormány mögé kell állnia., bárki az a kormány. (Élénk helyeslés és taps a jobbolda­lon és a középen..— Esztergályos János: Már Budaörsnél kellett volna ezt kezdeni! — Nagy zaj. — Pikier Emil: Budaörsnél miért nem áll­tak oda?) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Nézetem szerint a franciák­nak csak kártérítési igényük lehet a tettesek­kel szemben és ezenfelül semmi más. Azt biz­tosithatják, azután azonban távozzanak. Tá­vozzanak haza vagy a németekhez, akiket, ugy látszik, mindenáron bele akarnak keverni ebbe a bűnügybe. Nem ismerem el, nem ismerhetem el a franciát bírónak, legkevésbé pedig er­kölcsbirónak. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy mit tartsak bűnnek, mit ne tartsak bűnnek, arról megvan nekem, mint magyarnak, tiszta képem. Erre ne tanítson bennünket a velünk szemben évek óta állandóan bűnöző francia. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem ismerem el a francia bank szakértőjét a magyarnál jobb szakértőnek és nem ismerhetem el a francia rendőrről, hogy a magyar rendőr felett áll. Elvégezzük mi itt­hon ezt a dolgot, a franciák pedig távozzanak. Hogy még világosabban beszéljek, a francia beavatkozásból még akkor sem kérek, ha saját fajtám titkos társasága terpeszkedik a nyaka­mon. Ekkor sem kell külföldi segitség. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Igaza van!) Ne ment­sen fel, ne mentsen meg engem semmiféle iga vagy zsarnokság alól a francia! (Szijj Bálint: Mint a kommunizmus után!) Ismerjük ennek következményeit a román rablás idejéből. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon.) Megbán­tuk akkor is, hogy a kommunizmus alóli sza­badulás érdekében a románokat egyesek be­hívták. Keservesen megfizettük ennek árát és jobb lett volna tovább nyögni az iga alatt, mig a kommunizmus önmagától össze nem omlik, vagy mig a belső ellenforradalom meg nem dönti. (Dobóczky Dezső: Legalább kipucoltuk volna az országot!) Tehát nem kell beavatko­zás semmi szin alatt és azt innen az ellenzéki oldalról a leghatározottabban vissza kell uta­sitanom. (Helyslés a jobboldalon és a középen.) A frankhamisítás bűnügyében kezdettől fogva nem értettem egyet az ellenzék egy ré­szének működésével, különösen azokkal, akik­kel szorosabb szövetségben állottam az elmúlt esztendőkben. Én pártállásomat ebben a kér­désben levetettem. Mindennemű törekvésemet, — amely jogos, mert minden ellenzéknek jogos törekvése, hogy kormányra, hatalomra jusson — minden kormánytörekvésemet félretettem, általában pedig arra törekedtem csupán, hogy a bűntettesek példás büntetést kapjanak, (He­lyeslés r a jobboldalon.) nemzeti szerencsétlensé­günkből pedig se belső, se külső ellenségeink erőre ne kapjanak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szijj Bálint: Igaz magyar álláspont!) Ezért elleneztem január első felében a nemzetgyűlés egybehivását, amelynek semmi gyakorlati célját nem láttam. Féltettem a szenvedélyes kitörésektől nemze­tünk igazának és e bűnügybeli ártatlanságá­nak elhomélyositását és féltettem ezenfelül — NAPLÖ. XL, és ezt különösen hangsúlyozom — a független bíróság működésének zavartalanságát. Nyu­godt és higgadt maradtam az egész idő alatt, mikor az egyik részről leszámolást kezdtek em­legetni. Nyugodt voltam, mikor a másik rész­ről, elég hibásan, a sajtónak egyik termékét épen ezekben az időkben némították el. A par­lamenti viharok közepette, január 19-én és 20-án néma maradtam. Nem hozott ki nyugal­mamból Sauerwein nyilainak röpködése. (Héjj Imre: Nehéz volt!) A vádirat megjelenése sem változtathatott álláspontomon, amely vádirat utóvégre is mázsás súlyú vádakat emelt, de bi­zony az én megállapításom szerint is olyan rendkívüli a vádirat, mint amilyen rendkívüli maga az egész ügy. Hallgatag maradtam ak­kor, amikor kint Károlyi Mihály, bent pedig Károlyi Imre porondra léptek, és hallgattam akkor is, amikor fokozatosan zsidókérdéssé vált ennek a dolognak lényege. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Engem a Win­dischgraetz és Nádosy letartóztatása megnyug­tatott. Láttam belőle a t. ministerelnök ur ré­széről az elszántságot, láttam a bátorságot, me­lyet nagyon keveset látok uralmon levő állam­férfiakban (Ugy van! a jobboldalon.) és hall­gattam idáig. Most azonban elérkezett az ideje mindenki részére a színvallásnak, mert hiszen már is elérkezett az ideje annak a szembesítés­nek, melyet a ministerelnök ur emlegetett és szint kell vallania ebben a kérdésben minden hallgatag embernek; most igenis, hallatni kell a kritikát. Sajnálom, hogy még ebben az ügyben sem tudtunk egyek lenni, sőt együtt sem tudtunk maradni azok, akik azelőtt együtt voltunk, pe­dig konkrét példát tudok arra, hogy volt oly képviselőtársunk közöttünk, akit Prágából tele­fonon figyelmeztetett meghitt jóbarátja, hogy vigyázzon, minő magatartást tanusit ebben az ügyben. (Mozgás a jobboldalon.) Elég volt egy cikk, amelynek cime az volt, hogy »Elég volt«. Elég volt néhány zavarcsinálónak a rémhire, a szokásos rémhir, hogy fegyvereket osztogat­nak szét, zsidóölés van küszöbön, elég volt né­hány félpolgárnak a szocialista kegyek után való futkosása és felkinálkozása, már balra tért az ellenzéknek az a része, amelynek pedig jobbra kellett volna térnie, mert szent meggyő­ződésem szerint épen a liberalizmus érdekében, épen a demokrácia érdekében ezúttal jobbra kellett volna, hogy orientálódjék. (Zaj. — Hall­juk! Halljuk!) Meggyőződésem, hogy soha ilyen alkalom liberálisak és úgynevezett keresztények össze­fogására, kibékülésére nem volt, mint ez az al­kalom és pedig ennek a kibékülésnek — ismét csak meggyőződésem szerint — előbb-utóbb meg kell történnie. Bármennyire megérthető érzésbelileg az a makacs harag melyet a zsidó­ság egy része érez a történtek után, politikai­lag és fokról-fokra jobban elmakacsolni ezt a különbséget, amely fennáll itt pártok és pártok között, világnézetek és világnézetek között, ezt jobban kiélesiteni nem nemzeti érdek. Ha ez igy megy tovább, ha minden egyes újonnan felmerülő aktuális ügy csak jobban-jobban ki­éle-siti a helyzetet, ha magasabbá teszi az elvá­lasztó falakat, kérdem: mikor fogunk össze az alkotó munkára? T. Nemzetgyűlés! Ugy hiszem, hogy a libe­rális érzésű magyar állampolgárok jórészének, a magyar nemzet jelentős nagy rétegének ez a hűen visszaadott álláspontja, amit csekélysé­gem most visszaadott. (Ugy van! a jobbolda­lon.) Minden ellenzéki képviselő joggal köve­telheti a kormány távozását, mert hiszen sen­28

Next

/
Oldalképek
Tartalom