Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

1Ö2 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926, kisem támogathat a meggyőződésével ellentétes politikát. Én is követeltem hosszú éveken át a kormány távozását és lehetséges, hogy a közel jövőben, talán a legközelebb tárgyalás alá kerülő nyugdíj-valorizáció kérdésében már az azt előterjesztő pénzügyminister úrral szemben felvetem a kérelmet, hogy adja át másnak a tárcáját, (Zaj a jobboldalon.) ellenben a frankhamisítás bűnügyében ugy érzem, hogy nem lehet kormánypártnak és ellenzéknek egymással szembeállania. (Ugy van! jobbfelől.) Ez nem a demokrácia és nem a liberalizmus ügye. Ugy érzem, hogy a kormánynak most ott kell maradnia a kormányrudnál (Ugy van! jobbfelől.) és annak a kormánynak kell ottmaradnia, amely történetesen épen akkor ott volt a kormányrudnál. (Ugy van! a jobboldalon.) Amikor azonban ezt az álláspontomat leszögezem, természetszerűleg azon az elvi állásponton vagyok, hogy nem mehet igy továibb minden, mint ahogy eddig ment, nem maradhat minden a régiben. Nagyon téved a kormány, nagyon téved a t. többség, ha azt hiszi, hogy ezt egyszerű szavazattal elintézvén, továbbra is minden mehet ugy, -mint eddig. A kormány ténykedésében igenis, irányváltozásnak kell bekövetkeznie. (Felkiáltások a jobboldalon: Jobbra! — Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. — Pikler Emil: Most már dollárhamisítás lesz frankhamisítás helyett! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Én egy személycserének nem tulajdonítok oly nagy értéket, mint amilyen értéket tulaj donitok annak ha a kormányzat helyesebb irányba terelődik. Ezalatt nem értem azt, hogy balra,, nem értem, azt hogy jobbfelé, hanem értem azt, hogy felfelé emelkedjék az alkotmányosság és a parlamentarizmus irányában. (Zaj.) Nem lehet, t„ Nemzetgyűlés és t. kormány, tovább az eddigi utakon tévelyegni nem lehet ezek után tovább vuirstlizni, lehetetlen le nem vonni a tanulságokat. L& kell vonni a tanulságokat, t. Nemzetgyűlés és t. ministerelnök ur, különösen két tekintetben. Le kell vonni a titkos társaságok tekintetében, és le kell vonni külpolitikánkban. (Felkiáltások a jobboldalon: A szabadkőmivesek! — Rassay Károly: A szabadikőmiveséket feloszlatták! — Héjj Imre: És titokban folytatják működésüket! — Esztergályos Járás: Több, mint egy tucat titkos társaság van még! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Az idő rövidsége folytán csak röviden térek ki arra, hogy Windischgraetz és Nádosy szövetkezése — ugy érzem, megítélésem szerint — nem ad hoc szövetkezés, hanem egy állandóan létező titkos társaságnak szerencsétlen, ostoba manővere. A szövetkezés — ha a résztvevő személyeket is nézem — nem bűnszövetkezet, mint ahogy állitják, hanem igenis, elismerem, hazafias célból alakult, de eszközeit illetőleg bűnbe esett titkos társaság. A történtekért — az én megítélésem szerint. — ennek a titkos társaságnak vezetősége kell, hogy feleljen. Sajnálatomra minden törekvésem kudarcot vallott, hogy e titkos társaság vezetőségének névsorát megkaphassam. Remélem, a vezetőség felelős, a többi osak eszköz, épen ama esküjük folytán, amelyet Zadravetz kivett tőlük. Remélem, hogy a vádlottaki között azt a szelekciót, hogy ki a , vezető és a bűnös és ki nem az, ki csupán eszköz, már az elsőfokú birósági ítélet keresztül fogja vinni. Ugy érzem, hogy itt a tervezőket kérlelhetetlenül le kell sújtani, hogy hasonló hajmeresztőén ostoba és gonosz cselekményt egyiszersmindenkorra lehetetlenné tudjunk 1 évi március %ó 2-án, kedden. tenni. Természetes, hogy amikor a titkos társaságok likvidálását említem, ak'kor nem gondolhatok a titkos társaságok váltógazdaságára, nem gondolhatok arra, hogy az egyik titkos társaságot feloszlassam, a másikat pedig uralomra segítsem, esetleg balról jövő titkos társaságot segítsek a jobboldali titkos társaság helyére. (Rassay Károly: Ugyan kérem, hogy lehet ilyet mondani. Tudja, hogy-ilyen nincs! — Pikler Emil: Nevezze meg azt a titkos társaságot! — Héjj Imre: Egy kommunista titkos sejt-rendszert már lelepleztek! Több is lehet!) A baloldalon levő titkos társaságok alatt bátran érthetem a szabadkőműveseket, (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) akiknek a maga egésze fölötti működé-ét illetőleg nincsen lesújtó véleményem, — ezt objektive meg kell állapitanom — de egyrészét illetőleg az az álláspontom, hogy a forradalmak előidézésében a szabadkőműves páholyok egyrésze igenis cselekvőiéig közrehatott. Elnök: A napirendre szánt idő eltelt, kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Nem kell nekem titkos társaság irredenta célokra sem. Nem nekünk való a titkos társaság általában, látjuk ezt a vádlottak magatartásából is és tiltakoznunk kell az irredenta ilyen megnyilvánulása ellen. Bár tiszteletreméltó motívumok vezethetnek ilyen titkos társaságot, mégis arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy nem kérünk belőle. Ami azonban a külpolitikát illeti, az a kormány, amely nem cselekszik napról-napra a trianoni béke tarthatatlanságának ellensúlyozására, a trianoni béke revíziójára és az a nemzetgyűlés, amelynek tagjait politikai pártkülönbség nélkül nem hatja át törekvés, — legalább is nem látszik a nagy nyilvánosság előtt, hogy áthatná az a törekvés — hogy a trianoni béke, mely minden bajunknak legnagyobb kútforrása, mielőbb revízió alá vétessék, nem áll hivatása magaslatán. Ha nem cselekszik a kormány s nem hirdeti legalább az ideálokat az ellenzék, ne csodálkozzunk azon, hogy kótyagos fejű, hóbortos elmék obskúrus eszközökkel, a maguk ostoba eszközeivel próbálnak abban az irányban általuk vélt nemzeti kötelességeket teljesíteni, amelyek mindkettőre, a kormányra és a nemzetgyűlésre egyaránt hárulnak. De le kell vonnunk a tanulságot abban a tekintetben is, hogy a trianoni béke revíziója iránt és annak érdekében többet kell működnie a kormánynak és a nemzetgyűlésnek, hogy ne keletkezzék és ki ne fakadjon ilyen kelevény, mint volt ez a bűncselekmény is. Az az igénytelen nézetem, hogy a további vitának ebben a kérdésben nem sok értelme van, (Mozgás a baloldalon. — Ugy van! a jobboldalon.) még kevésbé van értelme annak, amit Farkas Tibor képviselőtársam indítványozott, hogy a bizottság működését újraélesszük s ezzel a vitát elnyújtsuk; és én csodálom, hogy épen egy volt biró képviselőtársam jön elébünk ilyen indítvánnyal s nem tekint a bíróság működésére, amelyet feltétlenül kell, hogy zavarjon ez a parlamenti bizottság. (Nagy Vince: A kormány felelőssége nem tartozik oda.) Azt kell hogy mondjam, örülök annak, hpgy saját magunknak nem sikerült ezt a bajt még megsokszorozni ezideig. Félek tőle, hogy meggondolatlanságból talán megsokszorozzuk, megnagyítjuk ezt a bajt és azt a szerencsétlenséget, amelyet ez a.bűncselekmény az országra nézve jelent. Én ugy tudom, hogT ma a francia kamarában interpelláció hangzik el, vájjon a mi ministerelnökünkkel le lehet-e egy asztalhoz ülni