Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

184 A-nemzetgy-iaés 517. ülése 192ß, fordul, én sem tehetek mást, minthogy én is beszélek erről. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy »körülbelül három évvel ezelőtt felkeresett Windischgraetz, aki közölte, hogy néhány barátjával megbeszélte azt a tervet, amely szerint az a szándékuk, hogy az irredentával foglalkozó egyesületek, illetve személyek ezen tevékenységük tekintetében közös vezetés alá helyeztessenek, stb. Miután én elvileg mindig ellene voltam annak, hogy társadalmi egyesületek irredentával egyáltalában foglalkozzanak és ez ellen épen abban az időben erős küzdelmet is folytattunk, de ezen Windischgraetz személyisége iránt politikai szempontból is a legnagyobb bizalmatlansággal voltam, általánosságban f közöltem vele aggályaimat és azt, hogy döntésemet majd Nádosy utján fogom tudomására hozni, mint aki ilyen ügyekben illetékes. Megjegyzem, hogy Windischgraetznek előadásában nem volt egy szó sem arról, hogy pénzhamisitási tervvel foglalkozik.« (Egy hang jobbfelől: Rendben van! — Rakovszky István: Nincs rendben!) Álljunk meg itt egy percre. Én azt tartom, hogy ha van valakinek irredentával dolga Magyarországon, akkor ez minden magyar embernek kötelessége. Azt hiszem, el lehet képzelni, hogy egyes emberek is foglalkozhatnak ezzel és kell is, hogy foglalkozzanak. Mindenki foglalkozhatik vele, csak nem a kormánynak egy hivatalos közege. Érthetetlen tehát előttem az, hogy amikor a ministerelnök ur arra az álláspontra helyezkedett, hogy társadalmi egyesületek irredentával nem foglalkozhatnak, akkor erre egyedül az országos rendőrfőkapitány illetékes. (Pesthy Pál igazságügyminister: Egyesületek engedélyezésére illetékes.) Ha a ministerelnök ur helytelenítette Windisehgraetznek ezt a tervét, akkor ezt igen egyszerűen el lehetett volna intézni azzal, hogy egészen egyszerűen és kereken elutasította volna azt. De nem. Szükségesnek látta Nádosyt bevonni egy tanácskozásba, amelyen részt vett Teleki Pál is, akinek jelenlétét a ministerelnök ur tartotta kívánatosnak, hogy ott legyen, minthogy a külföldi propaganda vezetésével volt megbizva. Akkor volt az a momentum, amikor gróf Bethlen István ministerelnök ur először értesült szerintem a Windischgraetz-féle hamisitás tervéről. Mi lett volna akkor a kötelessége egy ministerelnöknek? Mindent elkövetni abban az irányban, hogy ezt a hamisitást valahogy keresztül ne vihessék. Először is el kellett volna utasitania Windischgraetznek minden társadalmi szervezkedésre vonatkozó tervét, másodszor pedig a legszigorúbban utasitania belügyministerét, hogy járjon a végére ennek az ügynek és valahogy meg ne engedje, hogy Windischgraetz ilyen üggyel foglalkozzék. De emellett gyanúsnak is kellett volna, hogy az eset feltűnjék előtte, mert a ministerelnök ur mindenesetre tudott az ugyanazon személyek által tervezett szokolhamisitásról. Csodálatos, hogy ez mind nem történt meg. Csodálatos továbbá, hogy a ministerelnök Ur saját bevallása szerint azután több izben fogadta herceg Windischgraetz Lajost háromszor vagy négyszer is más ügyekben; és bizonyos fokig csodálatos az is, hogy esy ministerelnök olyan embert fogad magánál, aki pénzt akar hamisítani. (Derültség a baloldalon.) Ha pedig már ilyen viszonyban volt vele, miért nem kérdezte meg tőle, hogy abbahagytad-e már ezt a fantasztikus marhaságot vagy sem? (Derültség a baloldalon.) Csodálatos, hogy sohasem érdeklődött ez iránt, és nem törekedett * évi március )w 2-ám, Imiêem, arra, hogy a belügyminister jelentést tegyen neki arra vonatkozólag, hogy mit tud a Windischgraetz-féle hamisítási tervről! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Őrgr. Pallavieini György: Ezek után azt hiszem, teljesen világos, hogy bebizonyítottam, milyen súlyos politikai felelősség terheli a kormányt. (Gr. Szapáry Lajos: Ettől nagyon meszsze vagyunk!) De tekintettel arra, — ebben teljesen egyetértek igen t. barátommal, Farkas Tiborral — hogy ez az anyag, amely előttünk fekszik, nem teljes, nem világos és hogy ebből a végső konklúziót nem tudjuk levonni, kénytelen vagyok logikai következtetéseimet egyéb tényekből, amelyek tudomásomra jutottak és amelyeket személyes tapasztalatból tudok, levonni. A kérdés előzményeire nézve bizonyos felvilágosításokkal tudok szolgálni. Ha jól emlékszem, 1920-ban lehetett, (Mozgás és zaj. — Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) mikor Windischgraetz elmondta nekem, — 1921-ben volt — hogy igenis, foglalkoztak a szokolhamisitás fantasztikus tervével. (Gr. Szapáry Lajos: Feljelentette? — Farkas István: A ministerelnök feljelentette?-— Propper Sándor: Várjunk csak! — Nagy Vince: Várjuk meg a következő mondatot is! — Csontos Imre: Hogy jelentette volna, csak van annyi esze! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Gr. Szapáry Lajos: Miért nem jelentette fel? — Pesthy Pál igazságügyminister: A Kaszinónak tagja maradt azért! — Nagy Vince : A ministerelnök miért nem jelentette fel?) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Örgr. Pallavieini György: Én természetszerűleg — minthogy a dolgot abszurdumnak, célra nem vezetőnek tartottam — őt erről a legerélyesebben lebeszéltem. (Zaj. — Élénk derültség a jobboldalon. — Gr. Szapáry Lajos: Teleki Pál is ezt tette! — Nagy Vince: Ugy-e, Teleki komolytalanná tette ezt aszót?) és ezután sokáig nem hallottam az ügyről. (Hedry Lőrinc: Majd holnap kihallgatják a franciák!) Nem fognak kihallgatni, mert nem fogok odamenni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert az elnöki székben nem hallom a szavát. (Mozgás.) Csendet kérek, képviselő urak! Örgr. Pallavieini György: Sokáig nem hallottam erről a kérdésről, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mig végül egyszer kérdőre vontam és azt mondtam neki: remélem, hogy felhagytál azzal a bolondsággal, mire ő azt mondta: nem, sőt ellenkezőleg, mert hiszen a kormánnyal együtt csinálom. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Felkiáltások a jobboldalon: Miért nem jelentette fel! — Nagy Vince: Ezért nem kellett feljelenteni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj! Lemondani! — Farkas István: Frankhamisitó összeesküvés! Lemondani! — Propper Sándor: Frankhamisitó kormány! — Nagy Vince: Szokol-kormány ! Szokolisták, frankhamisitók! — Gr. Szapáry Lajos: Akkor is kötelessége lett volna feljelenteni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Pénzhamisító kormány!) Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom! (Rubinek István előadó: Miért nem vonta felelősségre a kormányt? — Perlaki György: Miért nem szólt akkor? —- Farkas István: Miért nem szólt a ministerelnök?) Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Vele egyezett meg, Bethlennel csinálták meg! Miért nem mond le a minister-