Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 185 elnök? —Nagy zaj.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk a bal- és szélsőbaloldalon. — Gr. Szapáry Lajos: Miért nem vonta akkor a kormányt felelősségre a képviselő ur! — Vázsonyi Vilmos: Közjegyzői okiratot fog majd felvenni! — Gr. Szapáry Lajos: Akkor mindjárt kellett volna a kormányt felelősségre vonni! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Héjj Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Nagy Vince: Jó ötszázasokat csináltak? Őrgr. Pailavicini György: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! — Csontos Imre: Bizony, bizony ilyen szerencsétlen ez az ország! Ilyen grófjai vannak!) Én Windischgraetz kijelentésének akkoriban nem sok hitelt adtam. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget — Nagy Vince: Akkoriban! — Halljuk! Halljuk! a bál- és szélsőbaloldalon. — Kuna P. András: Jelentkezik a bűnrészes! — Héjj Imre: Az első napon kellett volna jelentkeznie kihallgatásra!) Elnök: Csendet kérek! Örgr. Pailavicini György: Állitásainak igazságát azonban elfogadtam, amikor láttam, hogy ugy a Bécsben elfogott Mészárost és társait a kormány intervenciójára, mint pedig az itt elfogott bűntársakat zárt tárgyalás után elbocsátották a. börtönből. (Zaj. — Horváth Zoltán: És a kauciót visszautalták! — Kuna P. András: Eegényt ir az őrgróf! — Gr. Szapáry Lajos: Határozottan vádlott lesz, ha még sokáig beszél! — Halljuk! Halljuk! — Felkiáltások a jobboldalon: Hangosabban!) Windischgraetz szereplése 1922 óta, amikor a választásokon megbukott, egyáltalában nagyon különös színben tűnt fel előttem, és én nagyon jól emlékszem arra... (Gr. Szapáry Lajos: Mikor csinálta ezt a kormánnyal együtt Windischgraetz 1 — Hegymegi-Kiss Pál: Meg kellett volna idézni, képviselőtársam! Ön is ellene szavazott! — Nagy zaj. — Rakovszky István: Jelentkezett! Önök akadályozták meg! — Propper Sándor: Azért nem akarta meghallgatni a bizottság! — Kuna P. András: Ez a regény! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mert kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Zaj. — Esztergályos János: Csak. azt ne! — Halljuk! Halljuk!) Örgr. Pailavicini György: Nagyon jól emlékszem arra, hogy mikor 1922-ben véletlenül tudomásomra jutott, ' hogy Windischgraetz gróf Bethlen Istvánnal találkozott, neki élénk szemrehányást tettem, hogy hogyan lehetséges az, hogy ő gróf Bethlen Istvánhoz elment. Erre ő azt válaszolta: Veletek nem lehet politikát csinálni, ti irreális politikusok vagytok, én majd megmutatom nektek, hogy kell politizálni. (Nagy zaj és mozgás. — Eay hang a jobboldalon: Igaza is volt! — Malasits Géza: Reális politikai alap! — Lovász János: Megmutatta a burgonyánál is!) Ezek után akkor, amikor decemberben kipattant-a Hollandiában letartóztatott emberek révén, hogy itt frankhamisítás van, és amikor .nemsokára . Windischgraetz és Nádosy szerepe nyilvánosságra került, nem volt számomra meglepetés és semmi kétségem sem volt aziránt, hogy Windischgraetz a kormány tudtával folytatta kalandos terveit. (Derültség a jobboldalon. — Zaj. —- Gr. Szapáry Lajos: 1922 óta miért nem jelentette fel? Már 1922-ben fel kellett volna ezt jelenteni. — Vázsonyi Vilmos: Miért nem tetszett megidézni? — Csizmadia András: Miért nem jelentkezett? — Pikier Emil: Azért szavazták le az indítványt, mert tudták, hogy az igazságot fogja megmondani! — Gr. Szapáry Lajos: 1922 óta tudott róla, képviselő ur! — Héjj Imre: Ez nem a bizottság elé való, hanem a biróság elé! — Pikier Emil: Mi is kíváncsiak vagyunk, nemcsak a biróság! — Hosszantartó nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a jobboldalon: Meséljen tovább! — Forgács Miklós: Mesedélután! — Kakovszky István: Szomorú mese!) Kérem a képviselő urakat. méltóztassanak csendben maradni. (Zaj.) Ha a képviselő urak nem maradnak csendben, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Örgr. Pailavicini György: Ha a mese nem érdekes, akkor ne méltóztassék meghallgatni. (Éhn Kálmán: Nent is halljuk ezt a mesét! — Pikier Emil: Akkor menjenek ki! — Zaj.) Kérem az igen t. elnök urat, minthogy berekedtem, méltóztassék pár perc szünetet adni. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szili, et után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Őrgróf Pailavicini György képviselő urat illeti a szó. Örgr. Pailavicini György: Már most rá kell térnem, nemèsak azért, mert engem ugy az előadó ur, mint tegnap Őrffy képviselő ur aposztrofált ebbön a kérdésben, azokra az indokokra, amelyek engem ismeretes levelem megírására vezettek. Én most is azt állítom, amit beszédem elején állítottam, hogy nem tartottam volna szükségesníek ezen ügy teljes felderítését — és ebben a<z eddigi felszólalókkal lényeges ellentétben állok — mert akármennyire kívánom évek óta és tartom az ország érdekében szükségesnek «ennek a kormánynak távozását, nem akartam, hogy ez a kormány olyan körülmények között távozzék, amelyek az országnak is kárt okoznak. Szóval, azt tartottam volna helyesnek, hogy az ügy ekő stádiumában távozzék ez a kormány, amikor egy teljesen pártatlan és az ügyben nem érdekelt kormány vette volna át a vezetést és folytatta volna le a vizsgálatot. Akkor ez a kérdés elintéződhetett volna anélkül, hogy az országos érdekek is szenvedtek volna, mert hiszen kifelé csakis a Banque de France jogos igényei voltak kielégitendők. Én — ezt különben most is állom — teljesen magyar belügynek tartom, ezen egy szemponttól eltekintve. Levelem megírására az késztetett, mert felháborított gróf Teleki Pál igen t. barátomnak az a kijelentése, hogy minden becsületes embernek Bethlen István mögött van a hslye. (Gaal Gaston: Blum úrral szemben van a helye!) Én most is állítom, amit levelemben állítottam, hogy nem lehettem teljesen informálva mindazokról, amik ezi:n ügy mögött rejlenek. De ugy éreztem, hogy ez ellen a beállítás ellen nekem kötelességem tiltakozni, mert ebből az ügyből nem lehet tisztesség- és nemtisztesség a becsület és nembecsület ügyét csinálni. Nem lehet azt mondani, hogy azok, akik a frankügyben tapasztalt mulasztások miatt a kormány ellen vannak, destrukciót végeznek, nem lehet azt állítani, hogy ez a^ kereszténység ellen megy, mert az összefüggést a kereszténység és a frankhamisitás között nekem eddig még senki bebizonyítani nem tudta. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért tartottam szükségesnek, hogy némely kérdést tegyek fel, s egyik leglényegesebb kérdésnek ezek között azt tartottam, amit már bővebben megmagyaráztam, hogy mi oka volt a minis27*