Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
178 A nemzetgyűlés 517. ülése 192\ esetlen Magyarországot, s amikor a kormányelnök igyekszik gazdasági szempontból a külföld segítségével talpraállitani minket, akkor önök az ellenzék részéről kíméletlen, lelkiismeretlen rosszindulattal azt az embert akarják megbuktatni az egész magyar nemzet kárára, akire ma Magyarországon a legnagyobb szükség van. (Úgy van! Taps a jobboldalon. — Farkos István: Emelheti már a poharát! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, semmiféle népszerüséghajhászás nem vezet, csak az osztó igazság beszél belőlem. (Derültség és zaj a szélsőbalodalon. — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy megmondjam önnek, Farkas képviselő ur, hogy egyszer már megkóstoltuk az önök rendszabályait, az önök uralmát, de ha másodszor is meg kellene kóstolnunk, legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy abban a percben feltámad önök ellen a forradalom és nem fogjuk az önök kormányzatát soha többé ebben az országban elfogadni. (Uffu van! Ugy van! a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Beszéljen a frankról! — Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne méltóztassék folyton közbeszólni, mert különben kénytelen lennék a házszabályok szigorúbb rendelkezését alkalmazni. Csontos Imre: Hiába beszélnek az urak, mert ha önök ... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: ...igazán lelkiismeretükhöz fordulnának, nem volna szabad azt mondaniok, hogy a kormányelnök, vagy a kormány bármely tagja akarta volna, hogy frankhamisitás legyen Magyarországon. (Farkas István: Nem akadályozták meg! — Esztergályos János: Eltűrték! — Szijj Bálint: Ön szovjet-tag volt, miért nem akadályozta meg? — Nagy zaj. — — Elnök csenget.) Különösen a szocialista párthoz intézem azt a kijelentésemet, hogy mi a vidéken, akik sokat szenvedtünk és ma is szenvedjük azoknak az állapotoknak hatásait, amelyek az önök uralmából fakadtak, mégsem bántjuk önöket, elfelejtettük már, a feledés fátyolát boritjuk arra, hogy volt egyszer egy borzasztó rendszer, amely bennünket kifosztott és a román megszállásnak kiszolgáltatott. (Malasits Géza: Ez már hat éve történt! Beszéljen Francia Kiss Mihályról! — Szijj Bálint: Jó lett volna, ha ugy bántak volna velünk, mint ahogy ő viselkedett! — Zaj.) Mi végigéltük ezt a helyzetet, emlékeziin'k arra, hogy senkinek sem volt biztos sem az élete, sem a vagyona. (Rothenstein Mór: A malma megvolt már akkor? — Zaj.) Bocsánatot kérek, képviselőtársam, nem volt meg. (Rothenstein Mór: A dupla sziták is meglehettek már akkor! — Derültség.) — Vigyázz, Móric, mert megmondom a valót neked (Élénk derültség.) Mindnyájan igyekeztünk arra, — legalább én a saját városomban igyekeztem, — hogy senkinek hajaszála se görbüljön a miatt a rendszer miatt, s mióta én itt képviselő vagyok, senkinek sem görbült meg. Minden tekintetben igyekszünk a feledós fátyolát borítani a múltra, mert ami már megtörtént, azt mindig előhozni nem érdemes, de önök itt mindig a múltra hivatkoznak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek képviselő urak, legyünk végre ebben a teremben keresztény emberek, akik egymással szeretetben élünk. (Horváth Zoltán: Mit csináljon Móric, hiszen ő zsidó? — Derültség.) Móricnak is át kell éreznie a keresztény emberbaráti szeretetet, mert ha nincs emberbaráti szeretet . évi március hó 2-án, kedden. benne, akkor egy percig sincs helye ebben a teremben. (Zaj.) Higyjék el nekem a t. képviselő urak, soha rosszabb szolgálatot nemzetünknek nem teszünk, mintha a külföld előtt igyekszünk még feketébbre festeni a bajt, amely idebent az országban van, csak azért, hogy kormányt buktassunk. (Ugy van! a joboldalon.) Erkölcsi szempontból bírálom a kérdést. Méltóztassanak megengedni, ha valaki ilyen erkölcsi alappal állana a kormányrúd mellé, kérdem, milyen jó vagy becsületes kormányzást hozna magával, miután ilyen erkölcstelen utón buktatta meg a kormányzatot? (Ugy van! Ugy van a jobbotdalon. — Horvátn Zoltán: A sajai; erkölcsiségének köszönhetné a kormányzását! Ez csak nem erkölcstelen? — Zaj.) Bocsánatot kérek, ha én rágalmakkal akarnám bemártani a kormányt egy olyan dologba, amit nem tett meg, akkor olyan erkölcstelenséget követnék el, mint például Horváth Zoltán, ha ugyanezt tenné. Végre fel kell emelkednünk ebben az országban a kellő erkölcsi magaslatra minden téren. (Nagy Yince: Hogy megértsük Nádosyt! — Derültség a szélsőbaloldalon,) Jöjjön a képviselő ur Karcagra, ott kitanítanám erre. Egy országra is áll az, ami egy családra áll: amely családban a becsület, az erkölcs meglazul, az a család elpusztul; ugyanígy elpusztul a nemzet is, amelynek vezetőiben, parlamentjében az erkölcsiség annyira lesülyedt, hogy a kocsmában alig vannak különb hangok, mint amilyeneket a túloldalról hallunk. Ezt végre meg kellett egyszer önöknek mondanom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ebben az országban becsületes felemelkedés, higyjék el nekem t. képviselő urak, másként, mint az erkölcsi magaslatra való felemelkedéssel, nem lehetséges. Arra kérem önöket, legyünk egymással szemben anynyiban becsületesek, hogy minden igazságot objektive, becsületes mértékkel mérjünk meg. (Kitajka Lajos: Buktassuk meg közösen a kormányt!) Önök csinálják itt ezt az óriási ellentétet, ezt az erőszakos politikát; ezt is meg kell önöknek mondanom. (Horváth Zoltán: Hát a frankot hol csinálták? — Malasits Géza: Próbálja za erkölcsöt a frankhamisitóknál keresni! — Zaj.) Malasits képviselő ur, ha ön csak kacag ezen, akkor hiába beszélünk erkölcsiségről. (Malasits Géza: A frankhamisitók megmutatták az erkölcsiséget! — Zaj.) Senki nem akarja jobban a frankhamisitók megbüntetését, mint mi. Nem vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy ne büntessék meg őket. Mindenki ezen igyekszik, tehát ne méltóztassék azokat, a'ki'k ebben a frankhamisításban semmi tekintetben nem részesek, akik nem akarják a bűnösök megbüntetését eltusolni, bemártani a dologba és Európa előtt ugy akarni bemutatni, hogy ez vagy az is benne van az ügyben. (Nagy Vince: Három éve tudott a ministerelnök róla!) Ne három-évezzünk, itt minden konfúzió megdől. Csak egyet kivámok a figyelmükbe ajánlani: önök viselkedésükkel soha nem fogják tudni meggyőzni a magyar nemzetet arról, hogy önök léptek az erkölcsiség tetőfokára akkor, amikor a mai nehéz helyzetben ilyen politikát csinálnak. Nincs semmi szükség arra, hogy ilyen erőszakos politikával csináljuk itt a dolgot, nincs semmi szükség erre, van erre becsületes ut. Igazsága van Eckhardt Tibor képviselő urnák, amikor azt mondja, hogy itthon a saiát fészkünkben intézzük el magunk a dolgot és ne kiabáljunk a külföldre. S ha még Horváth Zoltán képviselő ur benne is volna a frankhamisításban, akkor is van bennem annyi becsületes lélek, — ezt magyarul mondom — hogy