Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. nem állok oda Horváth Zoltán ellen vádlóul. Erről legyen meggyőződve a képviselő ur, mert én magyar ember vagyok és én a magyar nemzet tisztességét és a kormányzat becsületét nem viszem oda, hogy még külföldi segítséggel is igyekezzem azon, hogy a rendszert megváltoztassam és helyette olyan rongy uralmat valósítsak meg, amelytől az Isten a magyar nemzetet óvja meg. (Ugy van a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Nem kormány változásról van szó!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Csontos Imre: Kérem, képviselő ur, tegyük fel, ha maguk győznének ma, sajnálom, hogy ki kell jelentenem, de kérdezem, hogy mi lenne ebből a nemzetből? Van közöttük egy ember, aki átvehetné a kormányzatot és a kormányrúd mellé állhatna? Van egy ember közöttük? (Derültség a jobbcldalon. — Györki Imre: Próbáljuk ki ezt!) Képviselő urak, azt is meg kell mondanom, hogy ott van Györki képviselő ur, aki mint ügyvédember jól végzi kötelességét, amikor csinálja a taktikát, (Derültség.), de mint képviselő. Debrecenhez nem illik; megmondom a másiknak is. hogy Debrecenhez nem illik. (Nagy Vince: Azt csak Debrecen mondhatja meg!) Ezt megmondom önöknek, mert Debrecenhez tartozom, mint református ember. Vegye tudomásul, hogy református emberek között ilyen lélek nincs egyetlenegy se. (Malasits Géza: Kálvin János nem a reakcióért harcolt!) Távol áll tőlem minden reakció,, bocsánatot kérek, én Karcagot becsületes lélekkel szolgálom. (Nagy Vince: De nem titkos szavazással!) Azt is megmondom önnek, ha kivan ja a képviselő ur, hogy annak hogy azok a szerencsétlen milliók, a magyar nemzet jogából kizárattak, egyenesen az önök demagógiája az oka. Vegyék ezt tudomásul. (Esztergályos János: Azért tagadták meg önök a 12 pontot!) Mi, kisgazdák, tapasztaltuk ezt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De láttam, hogy a Dénes-féle nyilatkozat az én városomról mit hozott felszínre. Hogy lehet az ilyen embereket a nemzet gyönge milliói közé ereszteni? (Horváth Zoltán: Csontos bácsi nem is tudja, hogy frankhamisitás történt az országban! — Szijj Bálint: Mikor Dénes támadta Csontost, tapsoltak!) Egyetlenegy keresztény embernek sem áll érdekében, hogy mások becsületét sárba tiporja. Milyen szívesen kaptak azon maguk, mikor Dénes István valósággal égbekiáltó vádat állított fel itt velem szemben és Szakács Andor, a keresztény ember, az ő lapjában meghurcoltatta a nevemet. Megmérem az embert és megmérjük mindnyájan, vegyék tudomásul ezt. Van erkölcsi része is a dolognak, és itt hiába minden üp-yvédi furfang. (Ugy van! a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Ott az erkölcs, ahol a frankhamisitás van! — Zaj.) A frankhamisításban nincs erkölcs. Én csak azt a figyelmet szeret- • ném maguknak odaajánlani, hogy tegyük fel azt, hogy az önök hangja szerint a külföld beleavatkoznék, illetve elhinnék azt végig" a győztes hatalmak vezetői, hogy csakugyan ugy benne van a kormányzat, ahogy azt maguk beállítják, mi haszna lenne abból a nemzetnek, ha a külföld a kormányra rásütné azt a bélyeget, hogy: te magyar kormány, te is előmozdítója voltál az én pénzem, az én frankom meghamisításának 1 ? Azt kérdem én az uraktól, hoery ha az a deioars, az a külföldi nyomás jönne, vájjon ki vallaná ennek kárát? Az urak biztosan nem, mert nagyobb részüknek vesztenivalója Magyarországon nincs, igy^ tehát nekünk van vesztenivalónk. És Horváth Zoltán képviselő évi március hé 2-án, kedden. 179 urnák is megmondom, a magyar Alföld képviselőinek mondom meg, hogy nem hiszem, hogy a magyar Alföldnek volna olyan tagja, aki ma a kormányzati rendszert változtatni akarná. Nem hiszem, hogy akadna ilyen, ha tisztán lát. Bocsánatot kérek, ön, mint képviselő, tudom, hogy átérzi és át is kellene éreznie azt, amit én beszélek. A képviselő urakat csak egyre kérem erről a helyről: szakítsunk ezzel a kifelé való vádaskodással. (Nagy Vince: A kormánnyal!) Tessék más tempót választani, hogy külföldön nem csinálunk hangulatot és nem szerzünk a magyar nemzetnek ellenséget. Ha vannak idebenn a kormánynak bűnös mulasztásai, (Horváth Zoltán: Vannak bizony!) tessék, kérem, azokat feltárni. (Rassay Károly: Csak arról van szó! — Huszár Dezső: Maguk nem tárják fel, csak gyanúsítanak!) Én tisztában vagyok azzal, hogy önök azt a politikát, melyet folytatnak, — Horváth Zoltánhoz beszélek — lelkükben nem helyeslik, mert magyar embernek azt nem szabad helyeselnie. Ez így van, magyar ember nem beszélhet máskép s olyan magyar embert, aki Magyarország jóhirnevét most is lefelé akarná rontani, nem is tudok elképzelni, ha komolyan gondolkozik. Látom már, hogy Propper képviselő ur készül a beszédre, ezért meg kell mondanom a képviselő urnák azt, hogy Magyarországon a zsidóellenes politikának semmiféle fajvédő sem használt annyit, mint maguk egyedül. így áll a dolog. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezt tartozom maguknak becsületes lélekkel megmondani. Én látom és tudom a hangulatot, nem akarom a számra venni azt, amit magukkal szemben a nemzet zöme követel miáltalunk. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ha kell, megmondom. A magyar nemzet zöme azt mondja végig egész Magyarországon, —• a vasúton, ahol utazom és máshol — hogy mikor lesz már az a perc, amikor magukat ebből a parlamentből mind egy lábig kitakarítjuk? (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a hangulat. (Taps a jobbcldalcn. — Derültség a szélsőbaloldalon. — Fakots József: Ez jellemzi a többséget!) Képviselő urak, ez így van, ezt megmondom minden rosszakarat nélkül. (Kitajka Lajos: \ választójog elárulásáról semmit sem mond?) Egyet kérek én maguktól csak. Én tudom és elismerem, hogy a szocialista pártnak óriási eltérése van mitőlünk, elismerem, hogy a demokrata pártnak, az októbristáknak, valamint a jogfolytonosság elvi alapján álló uraknak ugyancsak más a politikájuk, de méltóztassanak azt most jobb lelkiismeretükkel kissé elhallgattatni addig, amíg ez a nemzet megerősödik, amig a nemzet megbírja azt az akciót, amelyet maguk most ez ellen a nemzet ellen folytatnak. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ugy van! Ez igaz!) Engerii önök ellen, ha nem bántják az ember becsületét, nem vezet rosszakarat. (Rakovszky István: Csak épen ki akarja dobni őket. — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Csontos Imre: Bocsássanak meg nekem, de ki kell jelentenem, hogy ennek a sok rágalomnak határozottan az ország polgársága issza meg a levét. Befejezésül is csak arra kérem önöket, hogy az ilyenféle hadjárattal, amely nemcsak a kormánynak, de a nemzet zömének is árt, hagyjanak fel. Ezeket kívántam a t. kéüviselő urak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: (kgróf Pallavicim György!
