Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
À nemzetgyűlés 517, ülése 1926 becsületét is el akarjátok rabolni. (Farkas István: Mi van a frankhamisítással ? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Malasits Géza: A frankot itt csinálták!) Befelé tehát egy egységes, nagy koncentrikus nemzeti front, kifelé pedig ci Scl~ ját erőnkből megőrzött és megtisztított nemzeti becsület védelme: ez a kettős szempont, amelynek a jövőben érvényesülnie kell és nem rajtunk, nem azon a párton fog múlni, amelyhez tartozom, ha ezt az eredményt nem sikerül elérni. Ami mármost a konkréten előterjesztett javaslatokat illeti, azzal az indoklással, hogy mindaddig, amig a tényállás birói fórum előtt hitelesen megállapítva nincs, nem vagyok abban a helyzetben, hogy f komoly, meggondolt, érett politikai következményeket levonhatóknak tartsak, egyik javaslatot sem fogadom el és a politikai konzekvenciák levonását magam és pártom nevében fentartom arra az időre, amikor a birói itélet a tényállást már hitelesen megállapította. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ennél a frankhamisitási ügynél felszólaljak. Felszólalok pedig azért, mért első kezdettől fogva, amikor ez az ügy ebbe a parlamentbe behozatott, világos volt előttem, hogy az ellenzék összes terepeiről nem a frankhamisitókat keresték, hanem keresték egyenesen a kormány megbuktatását és a mai rendszer felbontását. (Ugy van! a jobboldalon, — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Farkas István: Egy malomba őröl velük?) Teljes tisztelettel meghajlok minden becsületes ellenzéki politika előtt. Az ellenzéknek az a kötelesssége, hogy a kormányzatot kritizálja s amennyire lehet, abba a sarokba szoritsa, hogy ennek az országnak kormányzatát becsületesen vezesse. (Esztergályos János: Ezt akarjuk!) De akkor, amikor az erkölcsiség területéről annyira lecsúszunk, hogy nemcsak a kormányzatnak, hanem az egész nemzetnek ártunk ellenzéki viselkedésünkkel, (Ugy van! a jobboldalon. — Kabók Lajos: A frankhamisitással!) akkor kell, hogy innen, ebből a székből elitéljünk minden olyan mozgalmat, mely nemcsak a kormány megbuktatására, hanem a nemzet becsületének meghurcoltatására is irányul. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Miért nem mondta ezt Nádosynak?) Elnök (csenget): Csendet kérek! Csontos Imre: Én önöket, mint ellenzéket megbecsülném, magamban is teljesen ellenzéki tempó van, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: 48-as, de 67-re szavaz!), de lehetetlen, hogy erkölcsi szempontból az ellenzék összes tagjainak viselkedését el ne Ítéljem ennél a frankhamisitási ügynél. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az összes?) Az összes ellenzéket. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: Itt egyenesen beszélek, még pedig azért, mert nincs értelme egy nemzetet a világ elébe, Európa elébe igy beállitani és igy akarni mindenkit erőszakkal bevonni abba, hogy: határozottan te is benne voltál, te is évi március hó 2-án, kedden. 17^ benne vagy a frakhamisitásban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nemcsak ez a célzat van itt, hanem mindannyiunk becsületébe való beiegázolás. (Malasits Géza: Nem bántotta a kisgazdapártot senki!) Nagyon sajnálom, ha átvinnének erre a térre, de amennyire lehet, beszéljünk csak erről a temáróL (Kabok Lajos: Nem való ez kisgazdának!) Kérem, képviselő ur,-én erkölcsileg birálom a dolgot. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi van Teleki Pállal?) N e Teleki Pálról és ne másról beszéljünk, hanem az ellenzék viselkedéséről, amely határozottan igyekezett Európa előtt bemártani Magyarország becsületét,, QNagy Vince: Nádosyék mártották be!), sokkal jobban, mint a frankhamisitók. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz!) A frankhamisitók a börtönben vannak, önök pedig innen ordítanak az egész világba. (Felkiáltások a szélsőbalcldalon: Dehogy vannak börtönben! — Eztergályos János: Tévedni tetszett! — Szijj Bálint: Mondják meg, ki nincs ott! — Rothensïein Mór: Teleki Pál! — Szijj Bálint: Ő nincs benne! — Farkas István: Baross Gábor! — Zaj.) Én mint egyszerű ember állok itt önök előtt, nem mint jogász. (Horváth Zoltán: Molnár!) Ez nem igaz, Horváth képviselő ur, én földműves vagyok, gazda vagyok, akinek malma is van, vegye tudomásul! Önnek jogi tudománya van, nekem meg gazdasági eszközöm. Vegye tudomásul! (Zaj jobbfelől.) Uraim, önök egyenesen kormánybuktatásra számitanak. Én önöknek — nemcsak magának, kedves barátom, hanem az egésznek — lelkiismeretére apellálok. An f<ï ci lelkiismeretre, amelynek kell ismerni a magyar nemzet helyzetét, amelynek kell tudnia, hogy ez a nemzet Mohács óta nehezebb helyzetben nem volt. Önök roőszakaratból kaphatók arra, — mert nem mondhatok mást, — hogy ilyenkor kormányváltozást idézzenek elő. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzasztó! — Farkas István: Maga csak legyen lakáj! Nem muszáj mindenkinek lakájnak lenni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Csontos Imre: A forradalmak után, amelyekben önök mindanyian részesek, ebből a káoszból kifelé kell vezetni a nemzetet. A kormányelnök számlájára akarnak irni mindent, annak a kormányelnöknek számlájára, aki külföldön a magyar nemzet becsületét akarja istápolni. (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: A nullás lisztet ne keverje össze a dercével! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Csontos Imre: Horváth képviselő ur, figyelmeztetem, hogy ne hozza ki belőlem, amit a gyanusitás kihoz, mert nem fogom kimélni önt, ha engem gyanusit. Vigyázzon, mert nem fogom; kimélni! (Zaj.) Én nem vagyok svindler, vegye tudomásul, itt nincs csalás! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Csontos Imre: Legyen ön becsületes^ ember, aki más becsületébe ne nyúljon! (Horváth Zoltán: Senkisem bántja!) Méltóztassanak az uraknak figyelmembe venni azt, hogy amikor a győztes hatalmaknál kell kilincselni a mi kormányunknak, hogy lerázza magáról elsősorban azt a vádat, mintha ez a szerencsétlen Magyarország lett volna a háború felidézője és ebből a vádból kiemelje ezt a magyar nemzetet, hogy a győztes államok mégis oldják fel az alól a büntetés alól, amelyre a győztes hatalmak Ítélték ezt a szeren26*
