Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
À nemzetgyűlés 517 ülése 1926. inkonzekvens, amikor újból arra hivatkozom... (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mint kormánypárti!) nem mint kormánypárti, hanem az ellenzékről már ugyanebben a kérdésben elmondott beszédemre ... (Klárik Ferenc: Nem volt ellenzéki soha! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Saly Endre: Megrendelésre beszél!) Saly képviselő urat rendreutasítom! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Kabók képviselő urat hasonlóképen rendreutasítom, (Állandó zaj.) Csendet kérek a jobboldalon is. Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Eckhardt Tibor: Több mint két évvel ezelőtt féltucat hasonló koronarontót jelentettem fel itt a nemzetgyűlés nyilt színe előtt és kértem ellenük a büntetőeljárás megindítását, akkor még mód volt a kötött gazdálkodásra tekintettel eljárni az általam név szerint is megnevezett korona-kiajánlókkal szemben. Sajnálattal állapítom meg, hogy mind a mai napig ezekkel szemben semmiféle intézkedés nem történt és, igenis, erre a kormányzati mulasztásra is vezethető vissza az a körülmény, hogy a magyar korona állandó hátba támadására irányuló tendenciák ebben az országban állandóan megvannak, állandóan éberek és a nemzeti élet minden meggyengülése idején, megpróbálják aljas, önző, nemzetietlen szándékaiknak a nemzeti értékek leromlása árán is érvényt szerezni. (Ugy van! jobbfelől. — Horváth Zoltán: Állapítsuk meg, hogy nincs frankhamisítás! — BarlaSzabó József: Miért fáj a kontremin-gonoszságnak ez említése magának? — Horváth Zoltán: Azért, mert hamisítottak! — Zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Hallatlan! Egy magyar képviselő, akinek nem fáj a frankhamisítás! Szegy élje magát! — Barla-Szabó József: Azt mondottam: miért fáj ez magának? Miért védi a kontreminőröket? Nem lehet kontreminőröket védeni! — Folytonas zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Horváth Zoltán: Miért nem büntették meg őket? Önök vannak kormányon! A koronarontókat mi is megbüntettük volna! — Barla-Szabó József: Látjuk! — Nagy Vince: Miért adta a kormány Bachernek a milliókat?) Eekhardt Tibor: T. Nemzetgyűlési Egy tény kétségtelen, az, hogy a magyar korona ellen január első felében megindult kontremint (Fábián Béla: A frankhamisítás volt a legnagyobb koronarontás !) nem a kistisztviselők, nem a kisiparosok, nem a magyar lateiner társadalom rendezte, hanem kétségtelen, hogy az ilyen nagyszabású pénzügyi manőver keresztülviteléhez nagy tőkékre volt és van szükség. Én már a frankbizottságban is javasoltam és ismét felvetem azt a kérdést, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) méltóztassék vizsgálatot indítani abban az irányban, hogy milyen kezek mozgatták ezt a korona-kontreminálást. (Horváth Zoltán: Parlamenti bizottságot kell kiküldeni!) A frankbizottság bebizonyította, hogy egy ilyen bizottság alkalmatlan komoly munka végzésére! (Nagy Vince: Igen, mert a kisebbségi indítványokat elutasították!) Igen t. Nemzetgyűlés! Az országot joggal érdekelheti az, hogy kik azok a személyek, kik azok az esetleges szervezetek, bankok, vagy intézmények, akik és amelyek nehéz percekben a magyar pénz lerontása árán iparkodnak egyéni hasznukat vagy a nemzet romlását előidézni. Ezt a w kérdést ki kell vizsgálni (Ugy van! jobbfelől.) és noha a cselekedet nem ütközik a büntetőtörvénykönyvbe, nyilvánosságra kell hozni a neveket és közmegvetésnek kell átadni mindazokat, akik ezt a kérdést évi március hó 2-án, kedden. 173 ilyen pénzügyi manőverre iparkodtak felhasználni. És ebből a minimális konzekvencia, amelyet le kell vonni, az, hogy olyan egyének, akik a magyar korona megkontreminálására vállalkoztak, semmi körülmények között a Jegybanktól közvetlen hiteleket többé ne élvezzenek, (Ugy van! jobbfelől.) mert magánosoknak igen kevéssé van alkalmuk csak ugy mellényzsebből korona-kontremineket rendezni, erős közgazdasági tényezők kellettek ahhoz, hogy ezt az akciót megkíséreljék, és nagyon közvetlenül, kézen fekszik az a gyanú, hogy ezek az erős közgazdasági tényezők ezt a magyar államnak, a magyar Jegybanknak pénzén iparkodtak csinálni. Ismételten kívánom, — és csak konzekvens vagyok az évek óta hangoztatott álláspontomhoz —• méltóztassék a koronarontás kérdését kivizsgálni, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) méltóztassék megállapítani, honnan indultak ki ezek a manőverek, méltóztassék a neveket nyilvánosságra hozni és a Jegyintézettel kapcsolatban ezeknek a tényezőknek a közvetlen hitelekből és minden állami szállításból, minden állami kedvezésből való haladéktalan kizárása iránt intézkedni. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem az elnök urat, hogy tekintettel arra, hogy a nagy zajban meglehetősen kifáradtam, kegyeskedjék pár percnyi szünetet engedélyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Eekhardt Tibor képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Eekhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Az első szempont, amelyet hangoztatni bátor voltam, az, hogy minden bűnös lakoljon és itt mind a három szóra egyformán súlyt helyezek; lakoljon minden bűnös, aki a frankhamisításban részt vett és a közvélemény meghamisításában résztvett egyének épugy, mint a korona lerontására irányuló tendenciózus törekvések egyformán a nemzet Ítélőszéke és az illetékes törvény, az illetékes birák elé kerüljenek és valamennyien kapják meg azt a büntetést, amelyre méltán rászolgáltak. (Zaj.) De áttérek a másik kérdésre, amely abból áll, hogy az ország érdeke ezzel a kérdéssel kapcsolatban hogyan legyen megóvható. Én a magam részéről helytelenítettem az egész frankbizottság kiküldésének gondolatát, mert attól semmiféle konkrét eredményt nem vártam az ügy tisztázása tekintetében és kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez az aggályom, sajnos, valóra vált, még pedig valóra vált azért, mert egy nyomozati stádiumban lévő üggyel kapcsolatban lehetetlen a vizsgálatot és a főtárgyalást megelőzően a tényállást hiteltérdemlően megállapítani, a tényállás ismerete hiányában pedig politikai konklúziókhoz jutni egyáltalában nem lehet; nem lehet különösképen akkor, amikor ennek a bizottságnak semmi néven nevezendő olyan jogköre nem volt, amellyel ezeket a hiányokat pótolhatta volna. Sem kényszeridézési jogköre, sem esketési, sem szembesitési joga ennek a bizottságnak nem volt és igy működése eleve egyszerűen az egyes meghallgatott tanuk vagy vendégek jóindulatára, készségére, az igazmondás iránti előszeretetére volt bizva. Egy ilyen eljárás folyamán hitelt érdemlő módon a tényállást megállapítani teljességgel lehetetlen, úgyhogy azok a konklúziók, amelyekre akár a többségi vélemény, akár a kisebbségi vélemény jutott, nem lehetnek komoly te-
