Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517, iïîése 1926. êvi március hó 2-án, kedden. Í71 Sándor: »Gyerekes csinytevés!« — Zaj.) Nem hiszem, hogy van Sant ur a frankhamisitókat védené, épen olyan kevéssé védi a frankhamisitókat, ahogyan én sem akarom védeni őket. (Zajos derültség a szélsőbaloldalon.) Egy külföldi magasállásu tisztviselő egy semleges állam sajtójáról állapit ja meg, hogy azt nem érdekli a frankügy szereplői, mert a nemzetközi illem szerint a nemzetek egymás közötti lojális magatartására káros volna szenzációvá fújni íöl ezt az ügyet. (Nagy zaj a baloldalon.) Kérdem, hogy akkor, amikor magyar ügyről, a saját ügyünkről van szó, érdekünk-e nekünk az, hogy a szennyest a külföld mossa ki! (Horváth Zoltán: A frankhamisítást eltussolni nem lehet! — Farkas István: Ez nem magyar ügy! — Horváth Zoltán: A frankhamisitókat védi? — Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Malasits Géza: Védi a frankhamisitókat!) Halasit« képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Nagy Vince: Nem a mi szennyesünkről van szó! — Nagy zaj.) Nagy Vince képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Horváth Zoltán: Félrevezetik a közvéleményt! — Hedry Lőrinc: Épen baj, hogy félrevezetik a külföldi közvéleményt! — Horváth Zoltán: Szép dolog ez! — Nagy zaj.) Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Eckhardt Tibor: Ez nem magyar ügy. A szennyes... (Horváth Zoltán: Mossuk ki! — Farkas István: A szennyest ki kell mosni! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Klárik Ferenc: Mossa ki a ministerelnök ur!) Klárik képviselő urat hasonlóképen rendreutasítom. Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem leheti) Méltóztassanak megpróbálni. (Nagy zaj.) Eckhardt Tibor: Tökéletesen egyetértek azzal a tendenciával, hogy szennyesünket .mossuk ki, (Horváth Zoltán: Sok mosás kell hozzá! — Nagy zaj.) de elsősorban mi mossuk ki, magyarok. (Nagy Vince: Három év óta tud a ministerelnök ur róla!) Másodszor a nagymosást nem a külföld orra előtt kell elvégezni. (Élénk helyeslés a jobbközépen, — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tombola! — Esztergályos János: Volt ideje a ministerelnöknek, hogy kimossa a frankügyet! — Saly Endre: Ma sem meri kimosni! — Esztergályos János: November 29-től volt ideje! — Saly Endre: Majd^ lesz Genfben nagymosás! — Esztergályos János: Előre játsszák az ártatlant! — Nagy zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a frank-üggyel kapcsolatban a külföldön is jelentek meg tárgyilagos tudósítások. Én például egy velünk igazán nem valami nagy barátságban élő állam egyik román újságjának közleményeiből fogok felolvasni bizonyos részeket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Cuza! Cuza barátja! — Zaj.) (Olvassa): »A hamis bankjegybotrány — irja az Apararea Nationala és itt közömbös, hogy a tényállás önmagában véve mi lehet — jellemző a zsidó sajtó jól ismert eljárására; ez abból áll, hogy apró banális tényekből és látszatokból nagy botrányokat provokál, amelyekkel az egész világot megmozgatja, azok ellen az országok vagy személyek ellen, akiket le akar dönteni.« Azt hiszem, ez tárgyilagos megállapítás. (Zaj .a baloldalon. — Zsirkay János: Horváth képviselő urnák fáj, hogy nem szidja Magyarországot! Az fáj neki! Nem tudja elbírni!) Elnök: Zsirkay János képviselő urat kélem, méltóztassék csendben maradni. (Fábián Béla: Barossnak telefon 30 millióért! — Zsirkay János: Már megint a telefon!! Ugy látszik, megint viszket a füle a képviselő urnák!) Fábián és Zsirkay képviselő urakat kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Eckhardt Tibor: Folytatólag ezt mondja a cikk (Olvassa): »Hogy hamisitottak-e bankjegyeket Budapesten! Kétségtelenül igen. De egy más dolog is kitűnt: a hamisítókat a magyar kormány leplezte le és ő üldözi.« (Kabók Lajos: Ez a hét legjobb vicce! — Nagy Vince: De csak akkor, mikor bejöttek a franciák! — Kitajka Lajos: Setreasca!) »Várjuk hát meg nyugodtan a felelősségnek birói utón való megállapítását. A zsidóknak azonban nem érdekük, hogy várjanak. Ök a numerus clausus Magyarországát akarják kompromittálni és ugy akarják feltüntetni annak vezetőit, mint akik bankókat hamisitottak.« (Horváth Zoltán: Ez a Szózat cikke!) »Ez a magyarázata a zsidók által most rendezett bankjegyhamisitási botránynak...« (Propper Sándor: Hallatlan! Nádosy mint főzsidó! — Fábián Béla: Windischgraetz zsidó! — Kabók Lajos: Milyen zsidó Nádosy és Windisehgraeíz! És a leleplezők is zsidók!) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Klá, ik Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Zadravetz is zsidó!) A képviselő urnák, aki fel van hiva, joga van beszélni, de egyetlen képviselő urnák sincs joga közbeszólni. EJckhardt Tibor: »... — magán a tényen kivül, amelyről azonban még meg kell várnunk, hogy meglássuk, voltaképen mi a tényállás. Mert a »botrány«-jelzőt nem lehet alkalmazni egy még felderítetlen bűntényre, de a zsidók lármájára igen, ők tudják, hogy miért kiabálnak; bizonyosan nem a mi érdekünkben. így állván a dolog, az a felfogásom, hogy ezek a szempontok a román sajtó kötelességévé teszik a teljes re zer váltságot a tényállás tökéletes tisztázásáig. Románia nem vehet részt a nemzetközi zsidóság Magyarország ellen rendezett mozgósitásában. Aláírás: A. C. Cuza.« (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Cuza! Igen, Cuza az ön barátja! — Urbanics Kálmán: Ez a magyarfaló Cuza! — Fábián Béla: Erdélyben tönkretették a magyar iskolákat!) Ez a különbség aközött, hogy kik informálják a külföldet. Igenis és büszkén vallom, hogy Cuza professzort én informáltam igy erről a szomorú magyar ügyről. (Esztergályos János: Ez önre vall!) Ennek eredménye is van. Önöknek, akik a Cuzával való tárgyalások miatt nekem szemrehányásokat tettek, (Pakots József: Hazaárulás volt!) büszkén mondom azt, hogy örülnék, ha önök, magyar nemzetgyűlési képviselők ugyanezt a tárgyilagosságot gyakorolták volna, (Fábián Béla: Az erdélyi magyar iskolákról beszéljen!) ha önök ugyanezt a tárgyilagos álláspontot foglalnák el, amelyet az önök által kifogásolt Cuza a világ közvéleménye és Románia előtt leszögezett. (Drozdy Győző: Hagyjátok, hadd exkuzálja magát, összecuzálja a dolgokat! — Esztergályos János: Bizonyítják az erdélyi magyar iskolák a maga barátjának munkáját!) Cuza professzor a velem való tárgyalások után ime ilyen cikket irt. Azt kérdezem én önöktől, hogy Sauerwein ur a Vázsonyi-