Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

156 A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfon. féle tekintetben kifogás nem tehető. (Helyes­lés.) Elnök: Lendvai István képviselő ur szemé lyes kérdésben kér szót. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! A mé­lyen t. elnök urnák e kijelentései után köteles­ségemnek tartom megállapítani, hogy az elnök urat semmiféle mulasztás nem terheli. Legyen szabad azonban nagyon röviden rávilágítanom arra, hogy senki gyorsírónak nincs joga — és az én akusztikai tudományom szerint nincs is módja, nem is lehetne módja — olyan kijelen­tést venni gyorsírásba vagy bármiféle irásba, amely kijelentés a hivatkozott képviselő szá­ját el nem hagyta. Én Jankovich ezredes urnák a nevét abszo­lúte a számba sem vettem. Ismétlem, hogy ta­nukkal, képviselőkkel a legközvetlenebb kör­nyezetemből tudom igazolni azt, hogy semmi­féle olyan kijelentést, mint amilyet nekem a gyorsírói jegyzet imputai, nem tettem meg; és kénytelen vagyok én, aki mindig módot keres­tem arra, hogy a gyorsíró urakat az ő jogos szociális törekvéseikben támogassam, végre mégis egyszer szóvá tenni azt, hogy itt mahol­nap nem tudjuk megérteni, hogy tulajdonképen a gyorsíró urak — legalább is egy részük — va­lóban komolyan teljesitik-e eskü alatt vállalt kötelességüket. (Nagy zaj.) Ezt a kijelentést senki képviselő, senki gyorsíró nem hallhatta. (Fábián Béla: Van újságíró, aki ezt hallotta!) Nem hallhatott senki olyan kijelentést. Azért, amit tettem, vállalom is a felelősséget, de amit nem tettem meg, azért nem vagyok hajlandó és nem vagyok köteles azt vállalni. Az én legköze­lebbi szomszédaim bizonyíthatják —nem szólva arról, hogy mégha azok se lennének — tény, hogy én azt a kijelentést olyan formában nem tettem meg. Az én memóriám mégis csak kom­petens ennek megítélésében. Én eddig nem tettein szóvá, de legközelebb a képviselőházi naplónak bizonyos furcsa ki­tételeit mégis szóvá kell tennem és az urak nyomtatásban régen megjelent naplókból fog­nak meggyőződni arról, hogy sokszor bizonyos képviselők szájába itt mit adnak a t. gyorsíró urak (Zaj balfelől.) és hogyan inszinuálnak bi­zonyos kifejezéseket. Ismétlem, tessék vizsgálatot indítani, tessék kihallgatni a tanukat, akik hozzám leg­közelebb ültek. Mégis az akusztika törvényei vannak itt is érvényben. Amennyiben a nemzetgyűlés naplójában az az ocsmány kijelentés és kifejezés amit én nem lettem meg, amelyet nem is volt szándékom­ban megtenni, megjelenik és igy marad meg az utókor számára, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy itt valami tévedés történt a naplóban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ha önök közül történt volna meg valakivel ilyesmi, önök is felszólalnának ellene. Ennyit tartoztam kijelenteni. Elnök: Azt hiszem, a közerkölcsnek, a Ház méltóságának általában az érintett egyének érdeke azt kivan ja, hogy méltóztassék most már ezt az ügyet befejezni. (Élénk helyeslés.) A naplóbiráló bizottságnak módjában van, hogy a helyes tényállást a naplóból megálla­pítsa és ha van valami, ami nem felel meg a valóságnak, azt onnan törölje, de itt erről az ügyről tovább tárgyalni nem helyes. (Élénk helyeslés.) Most pedig előterjesztést kívánok tenni legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 2-án, kedden délelőtt 10 óra­kor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a frankhamisítás! bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti vizs­gálóbizottság jelentésének folytatólagos tár­gyalása. A napirendhez Hegymegi-Kiss Pál képvi­selő ur kivan szólni. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Lendvai igen t. képviselőtársam az imént lova­giasan egy női becsület ellen elkövetett maga­tartását... (Leiidvai István: Téved a képviselő ur! Nem követtem el!) EUnök: Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: ... kívánta jóvátenni. (Lendvai István: Nem követtem el!) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat a jobb- és a baloldalon, méltóztassanak talán ezt a tárgyat befejezni! (Esztergályos János: Most kövessen el csendet!) Hegymegi-Kiss Pál: Képviselőtársam köz­ben a gyorsírókat is meggyanúsította. Egy azonban a képviselő urnák sikerült. Sikerült engem itt a Ház többségének derültsége közben kifiguráznia. Ha mi ellenzékiek a frankügyben a kifigurázásnál maradhatnánk, akkor teljesen nyugodt lennék. A frankügynek azonban van­nak olyan mellékvonatkozásai is, melyekre rá­mutatni a napirenddel kapcsolatosan feltétle­nül kötelességemnek tartöm. Örffy igen t. képviselőtársam már hivatko­zott az ellenzéki képviselők egyéni r felelőssé­gére. Ez az óva intés és figyelmeztetés, mélyen t. képviselőtársam, teljesen szükségtelen, mert amikor mi a frankibotrányban teljes világossá­got és igazságot követelünk, a felelősséget tel­jes mértékben vállaljuk is. A frankhamisítás mellett azonban történik itt egy másik hamisítás is és ez a közvélemény­hamlsitás, (Ugy van! Ugy van!) amely nem elégszik meg egyes képviselők kifigurázásával, hanem bizonyos sajtóorgánumokban nem a frankhamisítás miatt, hanem azok ellen, akik a frankhamisítást elitélik, folyton izgat. (Zaj.) Hiába méltóztatik engem lehurrogni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: Az a merénylet, ame­lyet Vázsonyi Vilmos képviselőtársam ellen el­követtek, ennek a közvéleményhamisitásnak folyománya, (ügy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Ugyanilyen ujabb jelenséget > látok Vannay Lászlónak abban a tevékenységében is, amelyet ő a Duna-Tisza közén elkövetett, amelyre vonatkozóan ma már a hírlapok sze­rint áll előttem egy belügyministeri nyilatko­zat, amelyet én az ország közbiztonsága szem­pontjából kielégítőnek nem tartok. (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Veszedelmes! — Far­kas István: A belügyminister a legveszedelme­sebb közbiztonsági szempontból!) Ebben az ügyben a szegedi kerületi főkapi­tány felküldött egy jelentést a belügyminister­hez. (Ralijuk! Halljuk!) E jelentés szerint Vannay László, aki Vázsonyi Vilmos ellen a merényletet elkövette, aki a szentkút! körva­dászaton január 13-án résztvett, ott járt a Duna-Tisza közén, Kiskunfélegyházán és Kun szentmiklós on és egy hamis írást mutatott, amely szerint neki a kabinetirodától volna tit­kos missziója, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) e hamis irást mutatva üléseket tartott és ezeken az üléseken embereket arra biztatott, hogy legyenek készen és jöjjenek fel Budapestre, mondván, hogy fel kell majd jön­niök fegyveresen Budapestre. (Kitajka Lajos: Üdvözölni a kormányzót!) Ez az irat hamis volt és igy a Vannay állításaiban kormányzó­sértés is foglaltatik. Különben is ez az ur kö­zelebbi kapcsolatokra Is hivatkozott, — megint

Next

/
Oldalképek
Tartalom