Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-516
A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. 157 hazugul s az irás felmutatása által okirathamisitást is elkövetett. Azonkívül talán állambiztonsági szempontból sem elsőrendű dolog az, ha Vannay Lászlók fegyveres felkészülésre buzdithatnak polgárokat. Ezt a Vannay Lászlót, amikor Vázsonyi Vilmos ellen merényletet követett el, hamarosan beszállították az őrültek házába, onnan hamarosan ki is bocsátották, most, pedig, ugy tudom, Endre főszolgabíró ur házi felügyeletében van. (Vázsonyi Vilmos: Házi leventeoktatója is. —• Zaj ) Mikor ilyen események fordulnak elő, mikor a frankhamisításnak a közvéleményhamisitás folytán a nyilvánosság előtt van egy mellékhajtása is, amikor ebben az irányban a belügyminister úrtól teljes felvilágosítást és tájékoztatást követelnek, (Rakovszky Iván belügyminister: De milyen utón?) akkor a belügyminister ur a következőket jelenti ki (Olvassa): »A jelentés és a vizsgálat Vannay mulatozás közben tett kijelentéseivel foglalkozott, amelyekből azt lehetett következtetni, hogy Vannay bizonyos nem létező összeköttetések emlegetésével akar maga iránt bizalmat ébreszteni és esetleg valami visszaélést elkövetni. (Vázsonyi Vilmos: Ez kormányzósértés!) A vizsgálat azóta megállapította, hogy kijelentéseinek semmi komolyabb alapja sincs és a további eljárás megindítására ok nem forog fenn.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Természetesen a belügyminister ur őszinte sajnálatunkra azt a szegedi kerületi főkapitányi jelentést nem méltóztatott nyilvánosságra hozni a hivatalos titoktartásra való hivatkozással és ha ez nincs nyilvánosságra hozva, akkor nekem igazán aggályaim vannak, hogy olyan emberrel szemben, aki kormányzósértést és okirathamisitást követett el, aki az állambiztonságot veszélyezteti, aki dementia precoxban szenved, a belügyminister ur semmiféle eljárásnak szükségét nem látja. (Pikier Emil: Nádosy a protektora!) A napirendi javaslat kapcsán a közvélemény megnyugtatását várva, kötelességemnek tartottam ezt szóvátenni. Elnök: A belügyminister ur kivan szólni! Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur felszólalásában azt kifogásolja, hogy én nem voltain hajlandó nyilvánosságra hozni egy olyan jelentést, amelyet egy vidéki kerületi főkapitány a belügyministerhez intézett. Az igen t. képviselő ur, mint maga is volt köztisztviselő, tisztában van azzal, hogy a legcsodálatosabb dolog volna, ha hivatalos okmányokat lözzétennénk a maguk teljes szövegében (Vau van! a jobboldalon.) csak azért, mert egy különben igen tiszteletreméltó képviselőtársunk — de mégis csak egy képviselő és nem a nemzetgyűlés, mert ez nagy különbség — felhívja erre az illető minisztert. Lényegesen változik azonban a helyzet abban a pillanatban, amint egy képviselő ur annak rendje és módja szerint itt a nemzetgyűlés plénuma előtt kérdést intéz hozzám, mert nagy a különbség aközött, hogy én sajtó utján közzéteszek-e egy okmányt, vagy pedig a nemzetgyűlésnek a kellő felvilágosításokat megadom. (Hattjïik! Halljuk!) Az igen t. képviselő ur felszólítására bátor vagyok tehát röviden megmondani, hogy mi van ebben a szóban forgó jelentésben. Egyáltalában nincs szó a jelentésben toborzásról, egyáltalában nincs szó a jelentésben arról, hogy Vannay fegyveres embereket akart volna gyűjteni azért, hogy Budaoestre vonuljon. (Nagy Vince: Vallásos misszióban járt bizoNAPLO. XL. nyosan!) Ennek a jelentésnek lényege az, hogy Vannay két kocsmában, még pedig ittas állapotban különböző kijelentéseket tett. Ezek a kijelentések vonatkoznak az ő magas összeköttetéseire, előkelő vadászatokra, amelyeken résztvett, ezek azonban első pillantásra is nem egyebek bramarbazirozásnál, (Pikier Emil: A frankhamisítást is az első pillanatban annak nézték!) rendőri szempontból tehát nem jöhetnek számításba. Rendőri szempontból fontos az, hogy kijelentette, hogy neki van 20—30 megbízható embere, akik azt fogják tenni, amit ő akar és rendőri szempontból is fontos az, hogy hivatkozott egy levélre, amelyet azonban senki sem látott, amelyet állítólag a kabinetiroda főnökétől kapott volna és a levél felhatalmazná őt arra, hogy Kiskunfélegyházán bizonyos vezető tisztviselők ellen adatokat gyűjtsön. Mármost összevetve ezt a két szempontot, az a gyanú merülhet fel, hogy neki valóban van egy csapat embere, akikkel valamely tilos cselekményt akart elkövetni, viszont azonban már ab ovo lehetetlen volt az a feltevés, hogy a kabinetiroda főnökétől ilyen levelet, tehát az eljáró rendőrtisztviselő csakis azt gondolhatta — igen helyesen — hogy.ezt az állítólagos levelet azért emlegeti és mutogatja, nem ugyan J a szövegben, de a zsebében levő papírlapot, i mint állítólagos levelet, mondom, ezt azért j teszi, hogy az állítólagos fegyveres csapattal ; elkövetendő különböző cselekményeit igy na| gyobb nyomatékkal lássa el, és esetleg a maga | tekintélyét emelje. Ennek a jelentésnek nyomán megindult a, ! legalaposabb vizsgálat. Az összes tanuk ki | vannak hallgatva, akik ezeket a különböző í korcsmai beszélgetéseket hallgatták s az összes : tanuk kijelentéseiből nyilvánvaló, hogy fegyj veres emberei nincsenek. {Fábián Béla: Közi ben Vázsonyi ellen egy kis merényletet követ| tek el. — Zaj. — Elnök csenget.) Nyilvánvaló, ! hogy az embereket semmiféle tilos cselek; menyre rábeszélni nem akarta, mert hiszen ! csak azt mondta, hogy a legközelebbi választá! soknál őrá nagy szerep vár, a legközelebbi vá| taszításoknál meg akarja buktatni Horváth | képviselő urat. (Fábián Béla: Nem egésztn i erről volt szó!) Majd arról is beszélek. A propaganda — ha lehet propagandának ! nevezni — arra irányult, hogy gyűjts on aláírásokat egy olyan memorandumra, vagy kérvényre, amelyet majd a belügyministerhez fognak benyújtani azért, hogy Hoíló Béla polgármestert függessze fel. Végül vannak tanuk, akik azt mondják, hogy kijelentette volna, j hogy Holló Bélának és Horváth Zoltánnak j el kell pusztulnia a föld színéről, vannak ismét más tanuk, akik azt mondják, hogy el kell őt távolítani a hivatalából, '^etve abból az állásból, amelyben van. (Zaj.) Mindezekre a kiskunfélegyházai kapitányság vezetője, továbbá a szegedi főkapitányság vezetője is megtette a legfontosabb nyomozati cselekményeket s az összes jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a tanuk nem is emlékeznplr egész részletesen minden egyes kijelentésre; az egyik tanú másképen emlékszik, mint a másik s hogy ezek a kijelentések mind nem voltak egyebek, | mint borközi állapotban tett zavaros kijelentések. (Esztergályos János: Hány embert a börtönbe visznek a borközi állapotban elmondott kijelentéseiért.) A szegedi főkapitány jelentése szerint semmiféle nyom nincs arra, hogy Vannay László komoly mozgalmat szitana s ha akarna, * akkor sem tudna ilyen mozgalmat szítani. A 23
