Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

150 A nemzetgyűlés 516. ülése 1.926. évi március hó 1-én, hétfőn. kelti, hogy a jobb tudatra ébredés be fog- következni, hogy az igen t. túloldal is észre fogja venni, ami talán megbocsátható pártpolitikai szempontból, s amit eddig talán nem látott elfogultságból, hogy itt többről van szó, mint egyszerű kormánybuktatáisról. (Ugy van! a jobboldalon.) Nekem, — ezzel be is fejezem — van egy meggyőződésem, amelyet azért említek, mert könnyű lélekkel vállaltam azokat a nehéz felelősségeket társaimmal együtt nehéz időkben, amelyeket már az előbb emlitettean és ez a meggyőződésem az, hogy nagyon röviden el fog jönni az az^ idő, — nem is történelmi távlatok beállása után — amikor ennek a nemzetnek közvékménye egyhangúlag el fogja ismerni és méltányolni fogja azt a heorikus munkát, amelyet ez a kormány és a mögötte álló párt az ország konszolidációja érdiekében kifejtett. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Ellenmondások a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a munka, ez a felelősségvállalás egyetlen lehetősége volt annak, hogy ez a szerencsétlen ország megint elkezdhesse fáradságos, nehéz munkáját a népek boldogulásának utján, ami, hogy sikeres legyen szivemből kivárnom s adja Isten, hogy ugy legyen. Ebben a véleményben és ebben a meggyőződésben a frankbizottság többségi véleményét megnyugvással elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalom s a középen. Siónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fo^srács Miklós jegyző: Pikier Emil, Pikíer Emil: T. Nemzetgyűlés! Régi parlamenti gyakorlatnak felelek meg, amikor előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódom bele és mindjárt felszólalásom elején kijelentem, hogy még abban az esetben is, ha a Bethlen-kormány a frankhamisítás! ügyben semmi néven nevezendő hibát vagy mulasztást nem követett volna el, ha a nyomozás és frankbizottság működésének kapcsán semmi néven nevezendő mulasztása nem derült volna ki, politikailag még akkor is felelőssé tenném a Bethlen-kormányt azért, ami történt. (Halász Mórié: Nagyszerű!) Csak az a társadalmi és politikai atmoszféra, amely a Bethlenkormány kormányzása idején alakult ki ebben az országban, amely alkalmas volt arra, hogy a jóhiszeműséget is megtévessze és meggyőzze arról, hogy minden gazság, ami itt történik, hazafias cselekmény — mondom, csak ez az atmoszféra termelhette ki a frankhamisítást is, amelyért tehát a Bethlen-kormány felelős. És hogy egészen a mai napig, ezekig a percekig sem enyhült ez az atmoszféra, hogy a Bethlen-kormány nem igyekezett és nem is igyekezhetik. mert ehhez se erkölcsi, se tényleges ereje nincs, hogy ezt az atmoszférát megszüntesse, ezt látjuk abból, hogy egy hisztérikus, idegbeteg leányt, aki külső megnyilvánulásában is sokkal enyhébb formában inzultust követett el Andréka Károly főkapitány-helyettes ellen, letartóztattak, s ma is le van még tartóztatva mig azt a két merénylőt, aki Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársunk ellen merényletet, vagy ahogy önök enyhébben nevezik: inzultust követett el, két-három nappal az inzultus elkövetése után szabadon bocsátották. (Zaj. — Halász Móric: Andréka hatósági személy volt, Vázsonyi pedig nem!) Ez jellemzi azt a szisztémát, azt az atmoszférát, amelyre az előbb alludáltam, de tegnap a Székesfehérvárott hozott határozat is — amelyre már Farkas István t. képviselőtársam is alludált — jellemző é,s mutatja azt a mérget, amit a Bethlen-kormány politikája beleoltott Magyarország közvéleményébe, úgyhogy vannak sokan, akik jóhiszeműen azt hiszik, hogy csakugyan hazaíbág az, ami itt történik. T. Nemzetgyűlés! Én talán szóvá se tettem volna ezeket, de Orffy Imre igen t. képviselőtársam igen sokat és kimerítően foglalkozott gróf Teleki Pál személyével és őt fehérre igyekezett mosni, úgyhogy most ki kell terjeszkednem pár szóval erre is. Nem tudom, ha pl. velem történt volna meg az, ami gróf Teleki Pállal történt, mondjuk, hogy jött volna valaki hozzám és azt mondta volna nekem: nézze kérem, Mussolini megbuktatására lehetne valamit csinálni olyképen, hogy hamis lirákat fogunk gyártani, amelyeket kiküldünk külföldre, ezzel az olasz valutát lerontjuk s igy Mussolinit megbuktathatjuk, én elmentem volna és közöltem volna ezt mondjuk Peidl Gyula képviselőtársammal és ő azért, hogy engem erről lebeszéljen, megismertetett volna egy kiváló lira-szakértővel (Derültség.) — vájjon Őrffy Imre t. képviselőtársam ugyanazt a megállapítást tette volna-e Peidl Gyula t. képviselőtársamra, mint amit tett gróf Teleki Pállal szemben! Őrffy Imre t. képviselőtársam hivatkozott arra is, hogy gróf Teleki Pál félelem és gáncsnélküli lovag és nem olyan, akinek jelleme, nagysága és klasszikus erényei megengednék., hogy róla ilyeneket lehessen feltételezni. Épen a legutóbbi napokban néhány tekintélyes külföldi lap emlékezik meg arról, hogy az az amerikai petróleum-társaság, amelynek exisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy a mossuli kérdésben az a döntés történjék az angol érdekek ellen, amely megtörtént: gróf Teleki Pált igazgatóságába választotta. (Propper Sándor: Jutalom! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Egyszer tüntetnek igy ki egy magyar embert és akkor azt is bemocskolják!) T. Nemzetgyűlés! Már akkor, amikor gróf Teleki Pál a mossuli kérdésben, mint a ministerelnök testi-lelki jó barátja, és mint földrajztudós is, kiutazott s mindnyájunk megdöbbenésére és csodálkozására exponálta magát, gondoltuk, hogy ennek valami ilyen vége lesz. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez sem áll. — Halász Móric: Hogy lehet már ilyent mondani!) Mindenesetre nagyon gyanús, hogy épen az az amerikai olajtársaság, amelynek érdeke volt az a döntés, amelyet ott gróf Teleki Pál provokált állásfoglalásával, választotta őt igazgatóságába. (Halász Móric: Mi köze van ennek a frankhamisitás ügyéhez. Egyébként pedig nem is igaz!) Az sem tartozott a frankügyhöz, hogy Őrffy Imre t. képviselőtársam gróf Teleki Pál múltbeli nagy, hazafias érdemeire hivatkozott. Akármilyen érdeme is van valakinek, akármit tett a múltban, ha benne van a frankhamisításban, akkor benne van. Ezt nem lehet eltüntetni semmiféle érdemekkel. (Szabó Sándor: De ha nincs benne, akkor meg nincs benne! Épen ez a kérdés!) Azért, mert valaki gróf, nem vagyok hajlandó az ő szavahihetőségének nagyobb fontosságot tulajdonítani, mint más ember fiáénak. Gróf Károlyi Imre, aki nem a mi emberünk, nem szocialista, nem destruktiv, hanem ugyanannak az arisztokráciának tagja, mint gróf Teleki Pál, olyan vallomást tett a rendőrségen gróf Teleki Pálról, hogy benne volt a hamisításban. (Halász Móric: Honnan tudják azt a vallomást, amit Károlyi a rendőrségen tettf Erre vagyok én kivánesil — Hedry Lőrinc: Érdekes dolog! Rádión hallották! — Kiss Menyhért: Gróf Károlyi Imre közreadta a bécsi lapokban! —