Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. 151 Propper Sándor: Tessék újságot olvasni, Ha­lász képviselő ur!) Eltekintve attól, hogy a Neue l'reie Presse és egyéb külföldi lapok le­közlik Károlyi Imre vallomását és ő a közle­ményeket egyetlen szÓA^al sem dementálta, is­métlem, nem vagyok hajlandó neki azért, mert gróf, több szavahihetőséget tulajdonítani. Val­lomása azonban teljesen kongruens azzal, amit Teleki Pál is bevallott, de ő csak annyit mon­dott, hogy benne van a kővel szándékolt hami­sításban, de nincs benne a géppel elkövetett ha* misitásban ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Pikier Emil: Ugy látszik, gróf Teleki Pál még a kőkorszak szellemében él, és amig neki szimpatikus az, ha a hamisítást a régi módszer szerint kővel csinálják, már nem érdekli, ha géppel akarják elkövetni. A retrográd reak­ciós iránynak, amelynek Teleki az exponense, ez megfelelhet, de az ő mulasztását — hogy erősebb kifejezést ne használjak — ez nem csökkenti. Ha velünk történt volna ilyen ha­sonló ügy, egészen máskép bírálnák el a dolgo­kat. (Esztergályos János: Bennünket is meg­autóztatott volna a belügyminister ur! — Klá­rik Ferenc: Zöld kocsiban!) A politikai felelősség szempontjából nem akarok foglalkozni a Bethlen-kormány szerepé­vel, mert a politikai felelősséget... (Zaj bal­felől.) Elnök: Csendet kérek! Pikier Emil: ...úgyis a mathematika bru­tális erejével, szavazattöbbséggel dönti el a nemzetgyűlés; miután önöket úgysem tudom ugy meggyőzni, hogy a politikai felelősség te­kintetében az ország érdekében döntsenek, ez­zel a kérdéssel nem is foglalkozom. Én igenis a jogi felelősséget látom és meg vagyok győ­ződve róla, hogy bármely más európai ország­ban nem is firtatnák a kormány politikai fele­lősségét, erre sor nem kerülne, mert a kormány ilyen botrány kipattanása után önként lemon­dana, úgyhogy nem is kerülhetne sor a poli­tikai felelősség firtatására. (Farkas István: Bethlen is lemondott volna, ha nem volna bű­nös, de igy jobban tud védekezni!) Egyáltalán csodálkozom a felett, hogy a frankhamisitási botrány a magyarországi közvéleményben ilyen nagy emóciót kelt... (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Pikier Emil: mert elvégre a pénzhami­sítás nagyon súlyos bűncselekmény (Rotheii­stein Mór: A szokol— Patacsi Dénes: Hamisí­tani szokol, Móric! — Derültség ) és erősen jel­lembe vágó dolog- de ennél sokkal súlyosabb a gyilkosság és a rablás. Amikör tehát itt épen a Bethlen István uralma alatt elkövetett gyilkos­ságokat tolerálták és a gyilkosokat meg nem büntették, én a magam 1 részéről nem csodálko­zom afelett, hogy a frankhamisítás eltussolá­sára is történt kísérlet. Hogy a frankhamisítás eltussolása nem sikerült, az a franciáknak kö­szönhető, akik, miután az ő pénzükről és az ő gazdasági érdekeikről volt szó, a dolog eltusso­lását nem engedték meg. De meg vagyok győ­ződve róla, hogy ha ez a dolog nem a külföldön pattant volna ki, ha Jankovichékat Hágában el nem fogják, hanem sikerült volna nekik el­helyezni a hamis frankokat és hazajöttek volna, és a franciák ekkor tettek volna feljelentést, ez az ügy egészen máskép nézett volna ki. (Györki Imre: A Kovács-testvérek vállalták volna a fe­lelősséget!) Találtak volna strohmannokat, akik később amnesztia utján kiszabadultak volna és se Nádosy, se Windischgraetz nem ke­rült volna bele a szószba. , A minister elnök ur most Genfbe készül. (Barabás Samu: Azért kell ez a botrány! — Esz­tergályos János: Botrány az, amit önök csinál­nak, az egész magatartásuk!—Barthos Andor: Az meg nevetséges, amit ön mond!) Elnök: Csendet kérek! Pikier Emil: Irigylem a ministerelnök ur erős, edzett idegzetét, hogy a történtek után egyáltalán Genfbe megy... (Berky Gyula: Ele­get tették; próbára! Mindent megkíséreltek el­lene! — Patacsi Dénes: Bátran megy, az ország többsége mellette van!) Elnök: Csendet kérek! Pikier Emil:... mert teljesen kizártnak tartom, hogy a frankhamisitási botrány után a ministerelnök ur kellő presztízzsel és kellő erő­vel tudja Magyarország érdekeit képviselni. Ne gondolják, hogy ezt talán valami hazaárulást szándékkal mondom, azért, hogy a külföldön meghallják. Nem, hiszen erre nincs is szükség, mert a külföldi lapokban olvashatjuk, hogy mi történik a francia kamarában és másutt. Ezek egyáltalán nincsenek arra utalva, hogy a ma­gyar nemzetgyűlésen elhangzottakból tájéko­zódjanak, a helyzetről. (Patacsi Dénes: Azért beszélnek oda! — Zaj a szélsőbaloldalon!) Elnök: Kérem a képviselő urakat minden oldalról, méltóztassanak csendben maradni és az állandó közbeszólásokat beszüntetni, mert lehetetlen igy tárgyalni. Pikier Emil: Már Szabó Sándor képviselő ur tett emlitést arról és ma Örffy t. képviselő­társam is, hogy pénzt másutt is hamisítanak és ilyen dolgok másutt is előfordulnak.^ Ez igaz. De nem tudok esetet arra, hogy a pénz­hamisító banda élén az illető ország rendőrsé­gének feje álljon, nem tudok esetet arra, hogy a pénzt állami nyomdában, térképészeti inté­zetben csinálták volna és nem tudok esetet arra, hogy ilyen pénzhamisitást az ország elit­jét jelentő hercegek követtek volna el... (Szabó Sándor: A csodarabbi nem követett el? — Propper Sándor: A csodarabbi és a csoda­püspök! — Gr. Hoyos Miksa: Maga is tudja, hogy ez nem igy van!) Elnök: Csendet kérek! Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pikier Emil: Azokat a szerencsétlen embe­reket, akik a Térképészeti Intézetben dolgoztak és akik most le vannak tartóztatva^, őszintén kijelentem, ártatlanoknak tartom. Ártatlanok­nak tartom őket azért, mert nem volt meg ben­nük sem a szellemi, sem a lelki intelligencia, hogy az infekciós méreggel szemben immuni­zálni tudták volna magukat. Ők a maguk kor­látoltságukban, naivitásukban tényleg azt hit­ték, hogyha az országos főkapitány és egy her­ceg, talán még egy gróf és még^ egy nagy ka­pacitás kijár a Térképészeti Intézetbe és rájuk parancsol, hogy hazafias célokból ezt meg kell csinálni, igy jóhiszeműen megcsinálhatják. (Kabók Lajos: Megmondták, hogy a kormány elnézésével történt!) Ezek az emberek most a dutyiban vannak, de a főbűnösök egy része még szabadon járkál kint, még nyilatkozik és i nterjuvoltatja magát. (Zaj és felkiáltás jobb­felől: Kik ások?) Hiába akarják gróf Teleki Pált és talán még egy pár urat, akiknek létezéséről ebben a pillanatban nem is tudunk, ugy beállítani, mintha ők egy magukat kölcsönösen lebeszélő, megnyugtató szövetkezet volnának, amelyben mindegyik arra beszélte volna rá a másikat, hogy ne hamisítson pénzt, és mindee-vik meg is nyugtatta volna a másikat, hogy nem lesz pénzhamisítás és a végén mégis ilyen óriási botrány pattant ki. Legalább bohózatot ne csi­22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom