Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-516
A nemzetgyűlés 516. ülése 1926, végzett akkor, araikor à trianoni békét — jobb meggyőződése ellenére — idehozta és nagyon j jól emlékeznek bizonyára a túlsó oldalon is ; arra a jelenetre, amikor Teleki Pál itt felállt és vádinditványt tett önmaga ellen. T. Nemzetgyűlés! Akiben a felelősségérzet annyira ki van fejlődve, mint gróf Teleki Pálban, aki — annak dacára, hogy az egész világ látta és tudta, hogy az a trianoni béke nem az ő bűne és nem az ő személyes tevékenysége folytán oktrojáltatott reánk -- érzett annyi felelősséget j magában, hogy a saját kezdeményezéséből sa- ; ját maga adott be önmaga ellen vádinditványt: ilyen férfiúval szemben, azt hiszem, legalább is a jóindulatú semlegesség álláspontjára kell helyezkedni, legalább is addig, amig esetleg olyan adatok nincsenek, amelyekre más véleményt alapithatunk. (Rassay Károly: Abszolút semlegességre !) Az abszolút semlegesség álláspontiára, ezt is akceptálom. Én ugy képzelem, hiba. hogy mi itt végleges álláspontokról beszélünk, ilyeneket feszegetünk, mert hiszen magában a bűn- ; ügyben végleges birói itélet nincs, még csak előzetes eljárás folyik. De ha idevonszolták , ezt a témát, akkor nekünk is, bár ugyanolyan labilis alapon, mint ahogyan a túlsó oldal teszi, de kell vele foglalkoznunk, mert nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyar közélet közelmúltban vezetőf érfiának szereplése, akinek becsületéhez eddig még a gyanú árnyéka sem fért, olyan hangon tárgyaltassék, amely nemcsak reá, hanem az ország' presztízsére is igen súlyos következményekkel járhat. : (Helyeslés .jobbról. — Zaj a szélsőhaloldalon. — Proppsr Sándor: Tessék ettől elválasztani az országot, ehhez nincs köze az országnak! — Pikier Emil: Az országot azért nem lehet felelőssé, tenni!) Én gróf Teleki Pált csak a politikai életben való érintkezésből ismerem, ón tehát. — és ezt a legnagyobb szigorúsággal állapithatom meg, — nem érzek magamban olyan elfogultságot vele szemben, amely a javára billentené mérlegemet. Én szeretnék tárgyilagos lenni és ; nagyon szeretném, ha a véleményemet a túlsó oldalról is kellő tárgyilagossággal próbálnák : megdönteni. Ki fogok térni gróf Teleki Pál szereplésének rövid ismertetésére, mert ez a bizonyos 1922-iki beszélgetés Bethlen minister- • elnök, Teleki és Nádosy között olyan momentum, amelyet talán a legfontosabbnak tartok a ministerelnök ur felelőssége szempontjából is; az ő felelős voltának, vagy nem felelős volta- ; nak megkonstruálása szempontjából is lehetet- l len, hogy ezt az 1922-iki tanácskozást, vagy mondjuk beszélgetést szó nélkül hagyjuk. Gróf Teleki Pál, akinek a saját vallomása az ügyészségnél megvan, akkor egészen határozottan megmondotta, hogy Nádosy ugy viselkedett, mintha az egész dolgot helytelenitené. Windischgraetz sem mondja azt, hogy Nádosy vele együtt indult. Az első hónapokban Nádosy ugy viselkedett, mint aki az egész dolgot helyteleniti. Hogy a változást mi okozta nála, nem tudhatni, de nem is tartozik ide. Kénytelen vagyok azzal a beszélgetéssel kapcsolatban a kisebbségi véleményről megint megállapítani hogy az akármilyen jogászi brilliánssággal van is megszerkesztve, de én, mint jogász aki azt ismételten elolvastam, megdöbbentem, hogy abban ugy van a dolog feltüntetve, mintha ennél a beszélgetésnél tényleg föl lett volna tárva a bankógyártásnak az a módja amely az előkészitési cselekményt kimeriti és Teleki ezt a dolgot ugy hozta volna elő mint akinek közléséből a ministerelnök ur évi március hó l~én, hétfőn. 143 az előkészitési cselekményt imigállapithatita volna; mintha kövekről is emlitést tett volna annál a beszélgetésnél. Más szóval, mintha itt egy bűncselekmény kontúrjai bontakoztak volna ki, ami tekintettel arra, hogy pénzhamisitásról van szó, az előkészület is büntetendő cselekményt jelent. Ez azonban teljesen hamis beállítás, mert Bethlen ministeirelnök, Teleki és Nádosynak vallomásából épen az ellenkezőt állapithatjuk meg, azt t. i., hogy a szerencsétlen herceg egy olyan tervvei foglalkozott, amely pénzhamisításra irányult s arról letett. (Rassay Károly: Teleki nem tudta, hogy kövek voltak! Gero jelentette neki!) Kövekről a ministerelnök előtt nem volt szó; csak egy tervről, és nincs az a bűntető törvénykönyv amely szerint egy tervet, amelynek végrehajtásáról letettek, egyáltalában büntetni lehetne! (Ugy va ! jobbról.) Nem is ez a fontos. Én megpróbáltam magamnak megkonstruálni azt, hogyan jutott mégis Windischgraetz Telekihez. Az indokolás magáitól adva volt. Teleki foglalkozott ugyanis a trianoni békeszerződés kapcsán szükségessé vált külföldi propagandával is. De azt méltóztatnak-e hinni, hogy Teleki Pálnak itt olyan nagyszabású aktiv szerepe volt, mint aki dirigálja a külföldi propagandátf! Nem! Annak a szegény Teleki Pálnak szerep© az első időben majdnem nem volt más, minthogy a leszakitott országrészekből idemenekült, tönkretett, agyonsanyargatott, fel dühösödé tt magyarságnak akcióit normális keretek közé szoritsa; nem volt egyéb dolga, minthogy azokat az embereket akik ilyen akciókkal foglalkoztak, leintse. Hiszen érthető, sőt menthető is annak az idemenekült magyar embernek még az a terve is hogy Massaryktolkezdve felrobbantja az egész világot. Teleki szerepe tehát főként abban merült ki hogy megakasztotta ezeknek a terveknek kifejlődéíét és érvényesülését. Teljesen hasonló az eset Windischgraetz-cel is. Vele kapcsolatban is arról volt szó, hogy visszaszorítsa azokat a terveket, amelyekről minden egészséges judiciumu embernek/ tudnia kellett, hogy károsak lehetnek az országra. Neki, amikor szóbaállt Windischgraetzcel, csak az a szándéka volt és lehetett, hogy ezt a tervet kellő úton-módon, olyan módon, amely kellő biztositékot képez az ő megnyugtatására nézve is, bizonyos keretek közé szoritsa, illetőleg elfojtsa, így méltóztassanak megítélni gróf Teleki Pál szerepét. Semmiféle más tárgyi adatot arranézve nem találhatunk, hogy Teleki túlment ezen az akcióm Teleki a második, az igazig a most kipattant frankhamisitási akcióban teljesen érintetlen. (Zaj a ssélsőbaloldaÜOW.J Ezt a tényállást nem méltóztatnak sehol meggy engiteni tudni, mert Telekinek attól kezdve, hogy az első akció abban maradt, semmi szerepe, nem volt, és semmi szerepe nincs. Talán egy-két tanúvallomásról lehet szó, amelyek nem elég tisztán, inkább kétértelmüleg utalnak Teleki szerepére és sohasem disztingválnak, bogy Telekinek melyik szerepéről van szó, az elsőről vagy a másodikról; összevonják a két ügyet, amely egymástól független s amelyek közül az első nem jutott túl az előkészületi stádiumon. Ez mindenesetre alkalmas arra, hogy Teleki Pált befeketitse a magyar közvélemény előtt és őt olyan szinben tüntesse fel, amelyet igazán nem érdemel meg. A jegyzőkönyvekből teljesen világos, hogy a második, a nagy, a kipattant frankhamisitásra nézve Gerő nem Telekitől kapott útmutatást, Haits és Gerő is megmondják vallomásukban, hogy 1924-ben épen Haits. hozta össze 21*
