Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-515
126 A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. igenis Bethlen István gróf ininisterelnök ur már 1925 december 17-én elejtette Nádosyt Rá akarok mutatni arra a jelenetre, amely egyformán van megirva a kisebbségi véleményben is és az előadói javaslatban is: December 17-én, amikor már megérkeztek a hágai táviratok, — amelyeket külön nem akarok ismertetni, mert feltételezem, hogy mindenki tudja, mindenki ismeri őket — már tudta Nádosy, hogy itten most kell hogy annak a keserűségnek megigya a levét, amit kotyvasztott, s ekkor — igy épiíem fel lélektanilag, hogy mi történt — feltett mindent egy kártyára, Dement a ministerelnök úrhoz és igy gondolkozott: én meg fogom mondani, hogy én bűnös vagyok s meglátom, hogy fogadja a ministerelnök és ahhoz képest tovább megyek a felfedezésben. Mikor bement, azt mondotta : Mulasztást követtem el, nem inditottam meg a nyomozást akkor, amikor üzented, nem tettem meg mindent a bűncselekmény megakadályozására és megtorlására, nem tettem meg mindent a bankjegyhamisítás megakadályozására. A ministerelnök ur röviden válaszolt. Azl mondhatnám, átadta neki a selyemzsinórt. Azt mondta : Erigyj a belügyministerhez. (Esztergályos János : Nekem is azt mondta volna!) Méltóztassanak ezt a finom nüanszot megvizsgálni. A ministerelnök ur már nem akar tárgyalni többé azzal az emberrel, aki magáról megfeledkezett, de még nem látott elegendő alapot arra, hogy lecsukassa. Amikor ezzel a kényes témával operált a ministerelnök, körültekintőnek kellett lenni, — kérdem: mi történik, ha esetleg nincs elég bizonyíték. — Ázt mondta: igazold magad közvetlen feljebbvalód előtt. És Nádosy még nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy összetörjön, és nem megy el, nem követi a parancsot, sőt megszegi a parancsot. Másnap megkérdezi a ministerelnök ur a belügyminister úrtól» hogy tett-e neki Nádosy jelentést, tehát szemmel tartja, vájjon mit csinált az a bűnös tisztviselő. Most már a belügy minister utján követeli tőle. hogy tegyen jelentést, és mivel nem tesz, harmadnap a belügyminister maga elé idézi. Amikor kihallgatja, Nádosy tagad, — ezt megállapítja a kisebbségi vélemény is — s csak január 5-én vall, amikor az adatok elébetárása alatt össze kell neki roppannia. Ha tehát arról van szó, hogy a ministerelnök ur követett-e el mulasztást a bűncselekmény üldözésében, vagy felelőssé tehető-e Nádosy mulasztásáért, takargatta-e ő Nádosy bűnösségét, — azt felelem : a ministerelnök ur már december 17-én elejtette Nádosyt és Nádosy a selyemzsinórt nem használta fel arra, amire a török szultán rosszul sáfárkodó pasái szokták használni, hanem ellenkezőleg igyekezett összekötözni embereket ezekkel a szálakkal, oly célbói, hogy ő azután ezeken a tutajokon kimenekülhessen ebből a piszkos áradatból, amely a frankhamisítás következtében a közéleti porondot ellepte. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Megvárták mig Hágából ínég jött a távirat! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Közben hamis jelentéseket adtak le.) Tegyük fel, hogy önnek van igaza ! De hogyan is állunk annak a nagy politikai felelősségnek az elvével! Tegyük fel, hogy igenis, adtak ki hamis jelentést, ha az ország érdeke ugy kivánta. Én azt mondom, hogy még egy fennálló törvényt is szabad megsérteni, a politikai felelősség elve alapján, ha annak szüksége merül fel, annyival inkább szabad egy jámbor és kikerülő semleges nyilatkozattal operálni, ha helyes mederbe akarom a külföldi és a belföldi közvéleményt terelni. Részemről azt hiszem, hogy az ország érdekét tar-' tattá szem előtt a miniszterelnök és nem tudom bűnéül felróni a kormánynak, hogy igy T járt el,; mert csak ez az egyetlenegy eshetőség volt megévi február hó 27-én, szombaton. tudni a valót. Mindaddig, amig nem állott elég adat rendelkezésére, tartózkodó volt, a mig nem voltak a bűnösség megállapítására megfelelő bizonyítékok, de_ kegyetlenül, szinte példátlan kegyetlenséggel járt el, amikor az országos főkapitányt letartóztatta, tekintet nélkül arra, hogy milyen magas közjogi, közhivatali állást töltött be (Klárik Ferenc : Mert muszáj volt neki ! Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) és elkövetett mindent arra, hogy a bűncselekmény elkövetői és részesei börtönbe kerüljenek. A táviratokkal nem operálok, bár ezekre vonatkozólag is szerettem volna egypár megjegyzést tenni. Csak egyet szögezek le, azt hogy, amikor már volt egy távirat, hogy egy koffer hamisbankjegy találtatott, még ugyanaznap jött egy második távirat, amely ugy szólt, hogy nincs megerősítve az előbbi távirat szövege. Ezt a közvélemény tájékoztatása szempontjából nem szabad elhallgatni. A táviratok kérdése tisztázva vam Szerintem azzal foglalkozni nem kell, mégis a közbeszólások miatt azért hozom fel, mert a vitában ezideig nem szerepelt az, hogy jött Hágából egy olyan távirat is, hogy a koffer bankjegy találása nem nyert megerősitést. Ezekben végeztem azokkal a kérdésekkel, amelyeket felvetettek. Időm nagyon rövidre van kiszabva, de két témával okvetlenül kell még foglalkoznom, (Halljuk ! Halljuk !), amelyekből felelősséget kivannak a kormánnyal szemben kovácsolni. Az egyik a belügyminiszter ur nyuluteai lakásán történt jelenet, amelyet nagyon kényesnek tartanak és amely a felelősséget állítólag megállapítja, A ministerelnök ur megbízta a belügyminisztert, hogy nyomozzon. Mindig csak a lelki indítékokkal kivánok számolni. Adva van az országos főkapitány, aki gyanús s az négy éven keresztül a rendőrség mindenható feje. (Pikier Emil : Sajnos !) Elképzelhetetlen az, hogy ne lehessen feltételezni a következőket : Távol áll tőlem, hogy a legcsekélyebb gyanusitás is elhangozzék ajkaimról, de az emberi természetből következik, hogy az ő alárendeltjei, akik előtt ő négy évig halványként jelentkezett és tiszteletük tárgya volt, csak bizonyos feszélyezettséggel járhattak el vele szemben, ezért kellett a belügyminister urat megbízni külön nyomozással, ezért kellett az ügyészségre bizni a nyomozást, mintegy az ő ellenőrzésére és ezért kellett később az ügyészségre bizni, mert ha nem bizták volna rá, azt mondta volna az ellenzék : ime itt van, a rendőrséggel csináltatják a nyomozást, mikor a rendőrség maga is benne van és más egyéb felelősséget is vontak volna le a dologból. Most pedig, mikor rábizták az ügyészségre, ez ellen az a kifogás, miért nem a rendőrség nyomozott. Itt. megint számolni kell a lélektani adott helyzettel. Itt ez történt. A belügyminister ur nyomozott, mert voltak adatai, amelyek már 22-én rendelkezésére állottak. Ekkor érkezett meg a hágai törvényszék elnökének átirata, amelyben már beszéltek Nádosy személyéről, s amikor ezt megmutatták Nádosynak és kihallgatták erre vonatkozólag tanuképen, még mindig tagadott, ezért kellett nálánál magasabb hivatalban levő, felelős állású egyén, a belügyminister ur, aki az ő tagadásával szemben adatokat gyűjtsön. (Esztergályos János : Más esetben is igy csinál a belügyminister ur ?) Minthogy még ilyen eset nem fordult elő, nem tudunk analógiát megállapítani. (Esztergályos János: A csabai munkásokat nem ültette az autójába!) Azt kérdezem én, hogy akkor, amikor a szereplő egyéneknek minden lépését figyelték és.
