Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

 nemzetgyűlés 515. ülése 1926. mindenről niesszeható konzekvenciákat vontak le, akkor, amikor a soffőröktől is hosszabb nyilatkozatokat vettek ki, hogy hová vitte, merre vitte, mikép vitte, nagyon helyesen tette a belügyminister ur, hogy nem csinált nyilvános tárgyalást. A fontos az eredmény, hogy Nádosyt kivallatta, Nádosy ról megtudja, hogy bűnös és részes és igy kellő sarokba szorítással odáig vitte a dolgot, hogy neki, amikor már látta, hogy minden szál elszakadt, töredelmes vallomást kellett . tennie. És a Nyul-uteai lakáson nem az történt, amit itt humorosan előadtak, hogy ott kávéztak a frankbamisitók... (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang ugyanott: Teáztak! — Rothenstein Mór: Sok minden történt ott! — Hegymegi Kiss Pál: Délelőtt nem kávéznak!) a belügyminister urnák a dolog természetébői folyóan hasonlóképen tapintatosan kellett eljárnia. De különben is az eredmény a fontos, hogy igenis leleplezte Nádosyt, az ő gúnyosan emlegetett hazafias aggodalmait is mind eloszlatta és a végén Nádosy megtette január 3-án a jelentését, amely még mindig hamis volt, ugy, hogy vele szemben is a bizonyítékok súlyát kellett szembeállítani, hogy megtörjön és megvallja bűnösségét. A másik pont, amellyel okvetlenül foglalkozni kívánok, a Teleki-féle jelenet a ministerelnökkel. Az előadói jelentés nagyon részletesen megírja ezt, én nem foglalkozom részletesen azokkal az adatokkal, amelyek erre vonatkozóan fenforognak. Csak röviden megemlítem, hogy mi történt. Teleki Pálhoz, akit (Rothenstein Mór: Belépett az egységespártba!) külföldi tárgyalásokkal, politikai és határkiigazitási tárgyalások vezetésével biztak meg, elment Windischgraetz és propoziciót tett neki. Elmondta Telekinek, hogy most már látja, hogy az integritás szolgálatának nem lehetnek fegyveres eszközei, mert bennünket minden fegyverünktől megfosztottak, de ő alkalmasnak tartja a cél szolgálatára még a meg nem engedett és diffamáló eszközöket is. Elmenvén Telekihez, jelezte neki, hogy valami idegen rendelkezésére bocsátott otyanféle masinát vagy követ — amint Teleki mondja — amely alkalmas a frankhamisításra. Méltán döbbenhetett meg Teleki Pál gróf, amikor ilyen ajánlattal ment hozzá Windischgraetz. Mindenesetre ismernie kell Windischgraetz egyéniségét, aki mindig ilyen kalandozásokra hajlandó, fantasztikus tervek szövegetésére, kidolgozására és végrehajtására nagyon alkalmas egyéniség volt. Teleki méltán tarthatott attól, hogy hiába fogja megtagadni a terv helyességét, ő tovább fogja azt szőni és ép ezért azt akarta, hogy kellő tájékozottságot szerezzen azokról a bizonyos kövekről. És ha valaki egyáltalán adhatott szakvéleményt, ugy nem gondolhatott másra, mint a Térképészeti Intézetnek kitűnő rajzolójára. Ez a kitűnő szakember ezekről a kövekről megállapította, hogy bankóhamisitásra nem alkalmasak. Ezzel a jogi érvekkel és a hozzájuk fűzött politikai konzekvenciákkal végeztem is, mert hiszen bankóhamisitásra alkalmatlan eszköz összeállítására se bűnszövetkezet nem létesülhet, sem pedig bankóhamisitásra létesülő szövetkezet nem jöhet létre, ezen bankót hamisítani nem lehet és ezekkel a kövekkel kapcsolatosan bankóhamisitási kísérlet sem követhető el. Ha tehát valaki ezt bűnvádi eljárást előidéző feljelentés tárgyává nem teszi,

# az nem követ el semmiféle mulasztást és aki az eljárást nem indítja meg, az sem követ el semmiféle mulasztást. így kell az igazság és a helyes jogi felfogás érdekében beállítani a kérdést és akkor hogyan lehet ebből a konzekvenciát a ministerelnök felelősségére nézve levonni ? Együtt voltak jelen Nádosy, Teleki és a ministerelnök ur, amikor a ministerelnök ur felévi február hó 27-én,. szombaton. 127 háborodva utasította vissza a bankóhamisitásra való szövetkezés gondolatát. Már tudott bizonyos próbálkozásokról hivatalos értesülés alapján a szokol kérdésében, amint arra a mai napirendelőtti felszólalásra adott válaszában is < alludált, tudott bizonyos kísérletezésekről.. . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ezt mondjuk mi is, hogy tudott róla !) Azonban tessék disztingválni. Ezt a bankóhamisitást nem kövesklisékkel hajtották végre, hanem papír-klisékkel, amelyeket fotografikus utón állítottak elő. Ez tárgyi bizonyíték arra, hogy nem lehetett összefüggés a két bűncselekmény között. Az idő nagyon előrehaladt és már nem vagyok abban a helyzetben, hogy amit még akartam, mindent elmondhassak és mindenre reflektálhassak. Itt van pl. a Kozma-féle jelentés, Baross sohasem telefonált Kozmának. Ezt Kozma állitja. Helyes, a közbeszólásokból meg akarom állapitani, hogy épen a t. ellenzéki képviselő urak mondják, hogy sohasem telefonált. Windischgraetz is tagadta, hogy összefüggés lett volna a két cselekmény között. Prónay mulasztására nézve felhozzák, hogy hogy nem közölteWindischgraetz nevét a ministerelnök úrral és esak december 24-én tett jelentést. Tudvalevő azonban, hogy ő akkor édesanyjának elhalálozása miatt vidéken tartózkodott, ez az eset lefoglalta és ennélfogva emberileg érthető a mulasztása, sőt a magam részéről talán menthetőnek tartom emberi szempontból. (Esztergályos János : Nem tudta kimondani ezt az egy szót, hogy Windischgraetz !) Azt mondom, hogy ezt az ügyet nekünk körültekintően, kényesen, tapintatosan ugy kell kezelnünk, mint a nemzet becsületének a kérdését, mert minden olyan beállítás, amely nincs kellően meggondolva, kifelé ugy hangozhatik, mintha itt csupa bankóhamisitók szaladgálnának. Pedig meg kell állapitonom, hogy a pénzhamisítás nem szórványos jelenség. Ha valaki megnézi a hamis bankókról Bécsben hetenként vagy kéthetenkint kiadott folyóiratokat, láthatja, hogy annak minden egyes számában 15—20 bankóhamisítás van közölve. Ez tehát nem épen különleges eset minálunk, hanem általánosan előfordul mindenütt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) E kérdés tárgyalásából ki kell kapcsolni a szenvedélyeket és a higgadt birálat szavaival kell azt elbírálni, A nemzetgyűlésnek e tekintetben egyöntetű álláspontot kell elfoglalnia. Ki kell fejtenie azt, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagjától távol áll ilyen nemtelen eszköz alkalmazása, még az integritás hatalmas gondolatáért, még azért a gondolatért is, amelyért milliók szive dobban meg mindennap és amiért megtudjuk érteni annak az öreg katonának szavait, amelyeket elmondott a parlamenti bizottságban, mikor arra hivatkozott, hogy öreg emher ő, talán már nem látja meg Nagy-Magyarországot, nem látja meg ezt a földet, ahová minden vágya visszavezet. Sok embernek és a bizottság nagyrészének szivében ez visszhangra is talált. Egyes részesek a frankhamisításban láttak egy halvány reménységet és abban a tudatban, hogy ezek a szerencsétlen emberek judicium nélkül még a. bankóhamisitást is alkalmasnak találták, bár nem is akarom kvalifikálni ezt a cselekedetet, amellyel magukról enynyire megfeledkeztek. (Propper Sándor : Glóriát a bankhamisitók feje köré !) Ha tiszta kézzel akarunk e kérdéshez hozzányúlni, tegyük félre az aggályokat és térjünk napirendre a kérdés fölött. Kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék elfogadni azt a határozati javaslatot, amelyet bátor vagyok felolvasni (olvassa): »Határozati javaslat. Mondja ki a t. Nemzetgyűlés a frankhamisítás politikai 19*