Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

HS A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. évi február hó 27-én, szombaton. volt láttamozott alapszabálya? — Felkiáltások a baloldalont Láttamozva volt! — Rassay Károly; Na, ugy-e hogy láttamozva volt! — Viczíán István: Az titkos társaság! — Saly Endre: A Kettőskereszt Vérszöveteégnek is van alapszabályai Tagja volt Nádosy! — Zaj.) , Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor: őszintén megmondom, én nem tudom, hogy tesz-e valaki Magyarországon a ministerelnöknek szolgálatot, aki még mindig' olyan látszatot keltett és kelt, hogy a titkos társaságok ügye rendben van (Úgy van! half elöl.) és hogy Megyarorezág ministerelnöke nem volt a múltban és jelenleg sincs abban a helyzetben, hogy őneki küzdenie kellene a rend íentartásáért, az állami ügyek vezetésében követett irányzatokért olyan befolyásokkal, — s ha nem küzdeni, de számolni olyan befolyásokkal is —• amelyek ilyen meg nem engedett és az állam-céllal és rezonnal össze nem egyeztethető intézmények részéről felmerülhetnek. Én azt hiszem, sokkal helyesebb, ha megállapítjuk, — és itt azt hiszem, hogy lojálisán jár el mindenki, aki ezt elismeri — hogy Magyarországon teljesen normális, lelkileg és gazdaságilag normálisnak nevezhető viszonyok nem minden téren varrnak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy itt bárkinek — legyen az akár a ministereínök, akár más — számolni kell még olyan megzavarodott, egyensúlyukat elvesztett egyének szerepével, akiknek száma sokkal több, mint amennyi egy rendes viszonyok között élő országban normálisan, mint coefflciens, megengedhető. Ez igy van. Azt hiszem, ehhez az ország megcsonkítása, azután a súlyos gazdasági helyzet szintén hozzájárult. Ez megint olyan daganat a magyar állam testén, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon,) amely, az én nézetem szerint, az arcon vot és vigyázattal volt kezelendő, mert hiszen az ilyet sokan látják. Ha tehát esetleg itt nem volt meg mindig a kellő energia, én ebből sem vonom le azt a következtetést, hogy a felelősséget a legsúlyosabb mértékben állapítsam meg; de hogy azt mondjam, hogy itt nemhogy hiba nem volt, nem hogy egyáltalában valami történt volna, itt nem is történt semmi, itt minden rendben ment: erre nem vagyok kapható, (Ugjj van! a bal- és szélsőbaloldalon.) ezzel ellenkezik lelkiismeretem, amely azt parancsolja, hogy mindig, minden körülményeik! között nézzem; az igazságot és ne engedjem magámat befolyásoltatni se balra, se jobbra. Már most, ha azt a nyomozást nézem, — és ez talán össze is függ ezzel a titkosi társasággal — (Fábián Béla: Eddig mindig tagadták, most már beismerik a titkos társaságokat!) legalább megállapítható, hogy vagy egy külön társaság, vagy a múltban létező társaság töredéke — természetesen, titkos céllal — volt az, amely ezt a bűncselekményt kigondolta és; elkövette. Ha itt ennek kapcsán Nádosy révén a nyomozást nézem, egyet kénytelen vagyok megállapítani. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Én azt a nyomozási eljárást, amelyet lefolytatott a rendőrhatóság és amelyet lefolytatott az ügyészség, hibáktól mentesnek nem tartoni (Ugy vom,! a szélsőbaloldalon.) és nem vagyok hajlandó ezt az egész nyomozási ügyet olyan enyhe, kézlegyintő elbánásban részesíteni, mint ahogyan ezt a többségi jelentés és ebben a ministeri kijelentések beállítják és minősitik. Még sincs egészen rendben az, hogy amikor már alapos gyanuokok merülnek fel valaki ellen. akkor a belügyminister privát diligenciával külön nyomozást végez azért, hogy megállapítson olyan dolgot, amelyet már megállapithatott volna hivatalos okmányok alapján néhány nappal előbb./ A hatósági jelentés után Nádosyval szemben enyhén elbánni legalább is gondatlanság, gondatlanság azért, mert ennek súlyos következményei lehettek, esetleg lehettek, amelyekről nem tudok, de súlyos következményei voltak azáltal, hogy a legmagasabb fórum ismét a saját eljárását helyezi olyan körök elé és olyan körök előtt teszi azt aggályossá és joggal támadhatóvá, akik nem hajlandók mindig a legjobb és a legkedvezőbb beállítást elfogadni. Helytelenitettem — nyilatkozatot is tettem ebben az irányban — és helyteleníteni fogom azt a hibát, amelyet a kormányzat elkövetett. S itt megint eltérek több képviselőtársamtól, mert én ezt a hibát, amelyet most említeni fogok, ismét nem vagyok hajlandó a ministereínök ur számlájára irni legalább elsősorban nem: hogy az ügyészi nyomozásban a külföldi sértett és a külföldi rendőrhatóság nem vehetett részt. Ez olyan kérdés, amelynek eldöntése, szerintem, az igazságügyministeriumhoz tartozik, és tulajdonképen a véleményt, ha egyáltalában van értelme a külön ministeriumnak és a ministeriumi megosztottságnak, (Nagy Vince: Csakhogy itt a minister vezette a nyomozást!) az igazságügyministernek kellett adni s ha ez a vélemény helytelen, akkor ezért a felelősséget is annak kell viselnie. Hogy az a vélemény helytelen volt-e erre nézve, azt hiszem, a ministereínök ur nem fog nekem igazat adni, mert a ministereínök urnák az volt a véleménye, hogy itt különbség van, még pedig lényeges különbség van az ügyészi nyomozás és a rendőri nyomozás között, már mint nyomozások között, és a ministereínök ur, aki egyébként sokszor olyan élesen szokott disztingválni, nem látta be azt, hogy teljesen abszurdum és azonfelül külföldi relációkban káros egy olyan felfogás, amely lehetségessé tenné azt, hogy az egyik ügyben akkor, ha akarom, a rendőrség nyomoz, ha akarom, az ügyészség nyomoz, a külföldnek nincs betekintése az ügyészi nyomozásba, hetekintése illetőleg kooperációja van a rendőri nyomozásba, és én elrendeljem az ügyészi nyomozást akkor, amikor külföldi sértettről van szó, aki még nem is egészen egyszerűen sértett annál a körülménynél fogva, mert a bankjegy, mint kényszerárfolyammal biró fizetési eszköz, a közönséges értékpapírnál mégis csak fokozottabb védelem alá esik. Hogy azután ebből mi következett, tudjuk; végeredményében t a r kérdés megoldatott. Elismerem, hogy a kérdés megoldatott (Vázsonyi Vilmos: Tiszteletteljes meghátrálással! — Nagy Vince: Hétfőn bejelentették, hogy nem engedik, kedden megalázkodtak!) de állítom azt, sokkal egyszerűbb, sokkal jobb és sokkal hasznosabb lett volna, ha a kormányzat már kezdetben mindjárt arra az álláspontra helyezkedik, hogy itt mi minden módon, ha elég az eddigi törvényes alapon akkor azon, ha nem elég, akkor uj törvényes alapon mindent megteszünk 24 óra alatt, hogy ez a piszok, ez a szégyen, minél előbb, minél radikálisabban felderittessék. Itt kénytelen vagyok megállapítani, hogy némi kormányzati hibát látok a ministereínök ur eljárásában, mert én azt hiszem, hogy többet használt volna az országnak, ha akkor, amikor ez az ügy kiderült, gondoskodás történt volna arról, hogy nyilvánosan, a nagy nyilvánosság előtt, de valahogy más módon is - az érdekelt sértett tudomására hozatott volna, hogy a kormánynak az az áláspontja, hogy itt-jogi okoknál fogva lehetetlen az ügyészi nyomozásnál kollaboráció. Ha tehát az elsőt megállapította