Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. évi február hó 27-én, szombaton. 119 a ministerelnök ur, az igazságügyminister ur és a belügyminister ur, lehetett volna módot találni arra, hogy az ügyészi nyomozásban is a kolaboráció tekintetében, ha erre hiányzott az alap, megfelelő alapot találjon. Azok a tárgyalások, amelyek végül kedvező megoldásra vezettek, semmi esetre sem voltak alkalmasak arra, hogy Magyarország iránt a szimpátiát, a jóindulatot növeljék; ezt kénytelen vagyok leszögezni. Most már nagyon röviden csak egy ügyre térek rá, bár ezt az ügyet a ministerelnök ur épen mai felszólalásában már érintette. Én annak, amit a ministerelnök ur felolvasott, egy részét a tegnapi nap folyamán nagyjában már hallottam a külügyminister úrtól, azt a részét t. L, amely a választ nem nyert diplomáciai feljelentést illeti. Azt hiszem, helyesebb lett volna, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Elnök csenget.) helyesebbnek tarjtottam volna, ha ebben az ügyben is, amely ismét egy nemzetközi vonatkozású ügy, még pedig olyan nemzetközi vonatkozású ügy, amelyben — legyünk egészen őszinték — mi egy irántunk nem épen a legbarátságosabb érzelmekkel viselkedő állammal szemben állunk, — mert hiszen én el tudok képzelni külön elbánást a nemzetközi relációkban is olyan államok között, amelyek egymással jóviszonyban vannak, kvázi bizonyos politikai pajtáskodast, ugy, hogy ezek az államok egyes ügyeket nem kezelnek olyan szigorúan, amint azt a nemzetközi udvariasság és a jogszokások előírják — tehát olyan állammal szemben, amely állam velünk szemben bizalmatlan, s amellyel szemben mi sem vagyunk a legnagyobb bizalommal, fokozott óvatossággal kell eljárni, hogy sem a diplomáciai szokás,^ sem a diplomáciai illem szabályai meg ne sértessenek. Én nem állitom azt, hogy itt azzal, hogy egy ilyen feljelentés válasz nélkül hagyatott, sérelem történt, mert hiszen a ministerelnök ur azt mondotta, hogy az ügyészség részéről értesítés történt és azért nem volt más értesítés, de azt hiszem, sokkal helyesebb lett volna kellő óvatossággal arra gondolni, hogy nemcsak az ügyészség, hanem azonfelül a ministerium ré; zéről is történjék értesités, hiszen ami kétszeresen van megtéve, sokszor jobban van megtéve, mint ami egvszer van megtéve, különösen akkor, amikor a kormány ma kénytelen azt mondani, hogy három év előtt történvén az az ügyészi kézbesítés, nem állapitható meg, hogy ez az ügvészi kézbesítés tényleg megtörtént-e. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor tett olyan jelentést az ügyész a ministernek, hogy az ügyészség értesítést küldött!) Igen, az ügyész tett jelentést, de ma ez nem állapitható meg. A hiba ekkor az ügyészé, de az ügyésznek, egy kis egyénnek hibája miatt esetleg nemzetközi bonyadalmak támadhatnak, vagy ennek a lehetősége megvan. (Fábián Béla: Miért kellett zárt tárgyaláson tárgyalni a Kovács testvérek ügyét"?) Hogy egy kisebb hivatalnok működése nem ellenőriztetik kellőképen, ez megint olyan ügy. amely azután harmóniában van a ma már bűnügyként kezelt ügyekkel, ami egyrészt ismét arra vezethető vissza, hogy a kormányzati felügyeletben bizonyos laza kezelés megállapítható. (Horváth Zoltán: »Per tu «-közigazgatás!) A közigazgatásban bizonyos fokú, — és ezzel legyünk tisztában — bizonyos per tu pajtaskodási rendszer van. de a képviselőtársam megállapíthatja, hogy ez nemcsak nálunk van igv. igy van ez szakemberek megfigyelése szerint Franciaországban is, ahol egy egész könyvet irtak arról, ho^v tulajdonképen mit jelent a republikában a pajtáskodás. Anynyit azonban csak meg^ kell állapitanunk a legjobb akarattal, a legjobb szándékkal, a legnagyobb objektivitással is, hogy egy határnak mégis csak kell lennie, amelynél azután nem lehet azt mondani, hogy minden ahogy van, jól van, minden ahogy volt, jól volt. Én csak arra kérem a t. Nemzetgyűlést, mielőtt végleg határozna, tegye megfontolás tárgyává: helyes-e, célszerü-e, ha állást foglalna ugy, hogy ezt az álláspontot vagy revidiálni kell rövid időn belül, vagy pedig ellenére annak, hogy állást foglalt, hogy megállapításokat tett, ezek a nappali aratások 0

tt, ahová szánva vannak, eredményt nem érnek el, mert kellőképen alátámasztva nincsenek. (Horváth Zoltán: A szavazatok számával igen!) Én amennyire önként, minden mel'léktekintet nélkül az elő'ttem fekvő anyag alapján megállapítom azt, amit már emiitettem, hogy t. i. — amint azt az előadói jelentés is megállapítja — a kormányt terheli olyan mulasztás, amelyért a politikai felelősség az 1848 : III. te 32. §-a szerint megállapítható volna, a jogi felelősség megállapítását sem tartom helyénvalónak. A politikai felelősségre vonatkozó határozat a bizalom, a szavazás kérdése, de fontos az, vájjon ez a szavazás alátámasztassék-e tárgyi alapokkal, vagy szavazás történjék blindre, minden feltétel nélkül. (Horváth Zoltán: Most blindre lesz alátámasztva!) Azért mondottam, hogy blindre, — hogy ezt meffmae-yarázzam, — mert azt meg lehet állapítani, hogy itt jogi felős)?ég a kormányt nem terheli, de azt megállapitani, hogy semmiféle, a legcsekélyebb gondatlanság, vagv mulasztás sem történt, ugy, hogy az még vita tárgyát sem képezheti, ezt máskén nem lehet megállapitani, mint teljes szinvaktság alapján, és ezért mondottam, hogy blindre. (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegvző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének kivizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése előttünk fekszik. Midőn azt elolvassuk, megállapithatjuk és m&v kell állapitanunk, hogy az ott feltüntetett tényállás olyan velleitásokkal van átszőve amelyek ezt az ügyet olyan jellegűvé teszik, hogy az úgyszólván túlnő ennek a parlamentnek falain, de ennek a csonka ország határain is. Ez a körülmény engem, amidőn ebben a vitában felszólalok, bizonyos meggondolásra késztet. Akarva, nem akarva, azt látom, hoffy a külföldi közvélemény olyan színben kívánja a egész országi jellemét feltüntetni, kezdve a hatóság kritizálásán, mintha itt csupa frankhamisitó grasszálna. (Graeflfl Jenő: Mintha az egész ország azzal foglalkoznék!) Valósi"^al a nemzet becsülete van érintve. Amikor mi itt vitázunk, mindig abban a tudatban kell a vitát folytatnunk és abban a tudatban kell — hogy u>ry mondiam — megverekednünk, hogv mindig tekintettel kell lennünk az ország becsületére. (TJaoj van! jobbfielől. — Horváth Zoltán: Nem kell itt verekedni; büntessék meg a frankhamisítókat!) Amikor ebbe a vitába beleszólok, meg akarom mutatni, hogy a mi kezünkben nincs a vitriol, a marólúg fesyvere sem pfdig ruhánk alatt mérgezett tőr elrejtve nincs. Nincs is ilyen fegyverekre szükségünk. (Horvá+h Zoltán: Csak a szavazattöbbségre!) Mi már akkor, amikor a parlamenti bizottság kiküldetett, azt az álláspontot foglaltuk el: derítsük fel az 18*