Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

A nemzetgyűlés 515..ülése 1926. évi február hó 27-én, szombaton. 117 ezért szükségét éreztem, hogy megállapítsam, hogy köztisztviselőnél, magas funkcionáriusok­nál és magánegyéneknél hajlandó volnék jó­hiszeműséget feltételezni, — mégi Baross Gábor részéről is — (Vázsonyi Vilmos: Barossnak dupla kofferje volt! — Zaj.) de a kérdést a szer­vezett állami hatalom szempontjából nézem és igy rosszhiszeműséget látok megnyilatkozni a többi kérdésekben is. A jóhiszeműség kizártsá­gára nézve elég adat van, de feltéve, hogy jó­hiszemüleg jártak el, még akkor is lehetetlen­ség, hogy egy országban ilyen állapotok legye­nek. Ha e rendszer megváltoztatására intézke­dés nem történt, akkor a kormányzat ezekért, ha nem is jogilag, politikailag, vagy fegyelmi­leg, — ez Ítélet dolga — de mindenesetre felelős technikai és esztétikai szempontból. (Vázsonyi Vilmos: Hol vagyunk mi az. esztétikától?) Mindezeket az általam megállapított mu­lasztásokat nem vagyok azonban hajlandó ab ovo az illető minister számlájára írni, de saj­nos, azt kell mondanom, hogy még nagyon sok olyan dolog van, amelynél meg kell állapítani, hogy gondatlanság, kedélyesség' nyilatkozott meg, (Györki Imre: Csak az volt !) amely azután hazárdjátékot játszón, mert lehetetlennek tar­járt, örülnék, ha azt mondhatnám, hogy nem voltak nagyobb gondatlanságtok, de bocsánatot kérek, ezt nem mondhatom akkor, amikor a Jankóvieh-ügyben a külügyminister kiad egy táviratot, hogy jóhiszeműsége vélelmezendő. (Nagy Vince: À hamisbankó forgalombahoza­tala jóhiszemű? — Zaj.) ' Akármilyen kisfokú gondatlanság történt volna iß ebben az ügyben, nem 12, hanem 3 óra alatt ki kellett volna a kül­ügyministeriumban derülnie, hogy a futár­igazolvány normális utón került-e az illető ke­zébe vagy sem. (Rakovszky Iván belügyminis­ter: Normális utón került! — Felkiáltások a jobboldalon: Kiküldetés volt! — Vázsonyi Vil­mos: Kiküldetés? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Pesthy Pál igazságügyminister: Ha ennyien be szélnek az urak, nem értem! — Vázsonyi Vilmos: Milyen iratot vitt magával? — Halász Mióric: Önök is tudják, hogy nincs igazuk! — Nagy zaj.) Egy külső állammal szemben gondatlanság nélkül lehetetlenség igy eljárni, ilyen táviratot küldeni anélkül, hogy tudnák, miről van szó. Nekik nem volt gyanús, hogy nem tudták meg­állapítani, mi volt a kiküldetés lényege, hiszen annyi feltétlenül megállapítható lett volna a külügyministeriumban, ha ezzel a kérdéssel odamennek, hogy itt valami nem stimmelt. Ad­dig, amig ezt meg nem állapították^ nem lett volna szabad blamálni magunkat azért, hogy egy volt vezérkari ezredesről volt szó, aki eset­leg- sógora a honvédelmi ministernek. Ez nem elég ok a jóhiszeműségre. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ott vagyunk megint, hogy a leg­jobb esetben túlzásba vitték a jóhiszeműséget, mert kell, hogy ez a megállapítás tétessék. Ha a jóhiszeműség körül hibák követtet­tek el, akkor ennek mégis le kellene valamilyen konzekvenciáját vonni, mert nem lehet a dolgot ugy beállítani, hogy Nádosyban bízott min­denki, hogy Nádosy teljesen megbizható ko­moly ember volt. Én is voltam abban a helyzet­ben, hogy az igazságügyministeriumban szol­gáltam Nádosy alatt, — azt hiszem, Vázsonyi Vilmos* de Rassay Károly képviselőtársam is ismeri az fí személyét — s meg tudtam állapí­tani munkakészségét, de hogy oly abszolút ko­moly ember lett volna, (Rassay Károly: Hogy dipíomota lett volna!) ezt nem hiszem, hogy azok,, akik vele dolgoztak, megállapították volna. Különösen nem állapíthatták ezt meg NAPLÓ. XL. róla azok, akik ismerték azokat a cselekménye­ket, amelyeket az ő kedélyességéből kifolyólag több izben elkövetett, hiszen álarcosbálokon vett részt, intézője volt az internálásoknak, tagja volt olyan klubok vezetőségének, ame­lyekben a hírek szerint nagyobbfoku hazárd­játék folyt. Bocsánatot kérek, — talán túlszi­goru vagyok —- de már biró koromtól kezdve nehezményeztem, hogy egy biró vagy ügyész hazárdjátékot játsszon, mert lehetetlennek tar­tottam, hogy aki szintén hazárdjátékot folytat, kénytelen legyen valakit formai töryény alap­ján elitélni, nmikor ő maga is — esetleg na­gyobb mértékben, de finomabb körökben — ugyanezt cselekszi. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Ha valaki országos főkapitány, akkor neki semmiféle olyan összeköttetést fentartania nem volna szabad, amelyek révén sokak szerint nem is annyira büntetendő, mint inkább csak erkölcsi szempontból kifogásolható dolgok tör­ténhetnek meg-. E ? tünetek, a nyomozás hiányossága és a rendőrség működése között kénytelen volt az ember összefüggést keresni, s ezek mind arról győztek meg, hogy Magyarországra nézve sze­rencsétlen dolog volt külön főkapitányi állást szervezni. (Igaz! Ugy van! Zaj a baloldalon.) Ha esetleg a törvény végrehajtása volt rossz, akkor is ott vagyunk, amit az előbb mondottam, hogy ha valamely törvény azért rossz, mert megalkotása nem volt helyes, ak­kor nem a minister volna esetleg felelős ezért a törvényért hanem a törvényhozás és az or­szág. Azért sem lehet felelős senki, ha egy tör­vény rosszassága csak később jut tudomására, mert csak később látja, hogy ennek alapján létesültek különböző titkos társaságok. (Rassay Károly: A belügyminister sem mondja, hogy nem volt titkos társaság tagja! — Fábián Béla: ön a titkos társaságok feje! — Rakovszky Iván belügyminister: Attól függ, hogy mit ne­vez titkos társaságnak! — Rassay Károly: Látja kérem! —- Létay Ernő: A minis ter taná­csot nem nevezzük annak! — Vicz'án István: Rassay szabadkőműves! — Rassay Károly: Semmi közöm a szabadkőművesekhez! — Vi­czián István: A szabadkőművesek szabadszer­vezetet alkotnak! — Fábián Béla: Ha esküt tesznek, a társaság már titkos! — Rassay Ká­roly: A szabadkőművesség nem volt titkos tár­saság! — Fábián Béla: Tudjuk, hog3" kik a titkos társaság tagjai ebben a Házban! — Vi­czián István: Mese! — Nagy zaj.) A titkos társaságokat sem nemzeti, sem. nemzetközi alapon egy szervezett államban megengedhetőnek nem tartom. Nem tartom megengedhetőnek, hogy akkor, amikor régen, hogy valaki tartalékos tiszt lehessen, ennek előfeltétele -az volt, hogy becsületszóra kötelez­vényt irt alá, hogy titkos társaságnak nem tagja, titkos társaságokba nem lép be. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) az országban ilyen titkos társaságokat tűrhessünk meg. Hogy ilyen társaságok léteznek, bizonyítják azok a közbeszólások, amelyekkel reagáltak az általam felhozottakra, de bizonyítja a belügy­ministernek az a kijelentése is, hogy r »attól függ, hogy mit nevez titkos társaságnak..« (Rakovszky Iván belügyminister: A szabadkő­művességet! — Rassay Károly: Az Országos Kaszinót nem? — Zaj.) Az a társaság, melynek alapszabályai van­nak, titkos társaságnak nem nevezhető. (Ra­kovszky Iván belügyminister: Amelynek látta­mozott alapszabálya van. az nem titkos! — Saly Endre: Például a Kettőskereszt Vérs?övetség! — Viczián István: A szabadkőművesek! — Ras­say Károly: Hát a szabadkőműveseknek néni 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom