Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

114 A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. évi február hó 27-én, szombaton. zott egy tárgyra vonatkozóan, mert őt köti a becsületszó, (Pesthy Pál igazságügy min ister: Nem én kezdtem, bocsánatot kérek! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Kivel szemben köti! — Nagy Vince: De megigérték a minister urak, hogy nyi]atkoznak! — Szomjas Gusztáv: Talán csak a becsületszó is valami!) épugy, mint Friedrich István képviselőtársamat és hogy itt kölcsönös feloldásokra van Kzükség. Azután többször előfordult a bizottság előtt, hogy a nyilatkozást megtagadták. (Pesthy Pál igazságügyminister: Kijelentettem, hogy azokra a körülményekre nézve nem beszélek, amely körülmények Friedrieh István személyét illetik! Kijelentettem ott, a bizottság előtti -— Zaj. — Nagy Vince: De beszélnie kellett volna! — Vázsonyi Vilmos: Kijelentette, hogy azok, akik nem vallanak, gentleman-ek! Dicsérte azokat, akik nem jelentek meg! — Propper Sándor: A terhelteket lebeszélték arról, hogy odamenjenek!) Ugy emlékszem, — egyébként elővehetjük a naplót — _ hogy az igazságügyminister ur azt mondotta, hogy hajlandó nyilatkozni. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ha feloldatom, minden tekintetben nyilatkozom!) Itt szükségesnek tartom a Ház figyelmét felhívni arra, hogy a többségi jelentés azt a konklúziót vonja le,, hogy az 1848. évi III. te. 32. §-a alapján megállapítható politikai felelősség nincs. Ha az igen t. előadó ur, vagy a helyettes előadó ur előveszi akármelyik magyar közjogi könyvet, — akár Kmetthyt, akár Nagy Ernőt, akár a ma megérkezett Tomcsányjrféle közjogot nézi — meg kell állapítania, hogy ennek a törvénynek ez a szakasza a jogi felelősségről szól. (őrffy Imre előadó: Majd erre,ón fogok válaszolni! — Rassay Károly: Erré nem tud kérem válaszolni, mert abban csak jogi felelősségről van szó! ET; elemi dolog!) Legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy némi politikai vonatkozású rész az egyik szakaszba belemagyarázható, de a közjogi munkák megállapítása szerint a politikai felelősség más. A politikai felelősség a hibák felett történő bírálat; a politikai felelősségnek nem az,az alapja, amelyet viszont Nagy Ernőnél a jegyzetben találhat meg képviselőtársam, (Ugy van! balfelől.) hogy a kormány köteles lenne ujindent jól, sikeresen megtenni, mert a politikai felelősség alapján ilyen abszurdum megint csak nem lehetséges. (Ugy van! balfelől.) Én tehát alternative a következőket tartanám megállapitandónak. Ha arról van szó, hogy itt a jorri felelősséget is tárgyaljuk, s hogy e tekintetben hozzunk határozatot, akkor súlyosabb mértékben kell kifogásolnunk hogy ennek a bizottságnak a bizonyítási eljárás lefolytatására nézve megfelelő jogköre nem volt, mert arról, hogy itt jogi felelősség fennáll-e, dönteni egy ilyen vizsgálat alapján mindenesetre nem teljes értékű döntés. Elismerem, — és ebben egyetért minden jelentés — hogy a jogi felelősség fenförgása perrendszerü bizonyítékok alapján nem állapítható meg. Ebben a kérdésben egyetért a többségi jelentés s a fajvédőknek a bizottságban elhangzott véleménye, (Pesthy Pál igazságügyminister: Erre nem is volt hatásköre! — Rassay Károly: A bizottság propoziciót tehetett volna.) Rassay képviselőtársam indítványa is egyetért ezzel, valamint a kisebbségi jelentés is annyiban, hogy ezt a konklúziót nem vonla le és ezt nem is érinti, hanem más konklúziókat von le. Hogy erről re lehetett volna szól Egyszerűen szó lehet erről azáltal, hogy egy képviselő feláll és megteszi a vád alá helyezési indítványt. Ezt bármikor az egyes képviselő is megteheti és erre azután a Ház határozatot hoz, akár ilyent, akár olyant. (Perlaki György: Tessék megtenni!) Mindenesetre nem lehetett cél — és felteszem, hogy nem is volt cél — ugy vezetni a vizsgálatot, hogy ez a kérdés ne érintessék, mert végre is ez a két dolog összefügg. Nagyon sokszor nehéz elhatárolni, hogy mi tartozik a jogi felelősség alá és mi a politikai felelősség alá. De hogy egy bizottság a jogi felelősség kérdésében még csak: ne is mondhasson véleményt akkor, amiko

r ezt minden egyes képviselő megteheti, ilyen abszurd következtetésekre hajlandó nem vagyok. A kisebbségi véleményben a tényállásra vonatkozólag — megjegyzem, jogászilag elfogadható alapon — fontos disztinkciót tesz Vázsonyi képviselőtársam herceg Windischgraetz vallomásainak különböző módozatai között. Azok, akik a herceget nem hallották, természetesen nem tudják ennek teljes jelentőségét megítélni, mert kétségtelen, hogy több-kevesebb joggal különbség tehető az olyan vallomás között, amelyben mosolyogva nemet mond és mint abszurdumot állítja be a kérdést, s az oly vallomás között, amely azt mondja: »Nem vagyok hajlandó ebben a kérdésben nyilatkozni«, több más esetben nedig hivatkozva a jogára megtagadja a nyilatkozatot, Azt hiszem, kétségtelen, rnegtámadhatatlan álláspont, hogy ezek a nyilatkozatok nem egyforma mértékkel mérendők. Mármost csak az a kérdés, hogy amikor itt tulajdonképen az országnak fontos káráról, az ország becsületén ejtett csorbának^ kiküszöböléséről vagy ki nem küszöböléséről van szó, akkor ne kövessünk-e el mindent, hogy az a tényállás teljesen megdönthetetlen és tisztázott legyen. Én, mint volt biró, hajlok az utóbbi álláspont felé, mert én eddigi működésemben r sem voltam abban a helyzetben, — talán azért, mert vigyáztam — hogy ítéleteimet, amelyeket valamely egyén működésére és hibájára nézve meghoztam és kinyilvánitottam, revizió alá vegyem. Én azt hiszem, sokkal helyesebb, ha egy testület jelen esetben a nemzetgyűlés nem hoz végleges határozatot, mint ha olyan határozatot hoz, melynek erejét megdöntik az események, amelyek ma még nem zajlottak le. (Nagy Vince: Károlyi Imre vallomása már megvilágítja "Windischgraetz szerepét!) Én Károlyi Imre vallomását hiteles formában nem ismerem. (Rakovszky István: Legjobb barátja volt a ministerelnöknek Károlyi Imre!) de mindenesetre hajlandó vagyok egész nyiltsággal kijelenteni, hogy meggyőződésem szerint a mai tényállást Teleki volt ministerelnök ur szerepére vonatkozólag teljesen ugy megítélni, mint az eddigi bizonyítékok, az előttünk felolvasott bizonyítékok alapján történt, Vázsonyi képviselőtársam sem képes, mert a tegnap elhangzott vallomás neki is szolgáltatott adatokat, (Ugy van! balfelől.) amelyek talán sokkal súlyosabbak lesznek, de mindenesetre szükséges, hogy a nemzetgyűlés, mielőtt határozatot hoz, ezeket az adatokat megismerje, (Vázsonyi Vilmos: Olvassák fel! — Rakovszky István: Be kell szerezni!) mert szerintem ezt az ügyet enélkül véglegesen elintézni nem lehet. ÍBaticz Gyula: Teleki azért menekült az egységespártba! — Propper Sándor: Jó fedezékbe!) A nemzetgyűlés megállapítaná azt, -— és azt hiszem,^ meg is volna a hajlandóság annak megállapítására — hogy ezidőszerint a kormány jogi felelősségének megállapításáról nincs szó, mert erre vonatkozólag megfelelő tárgyi alap nincs. (Rassay Károly: De miért kell vizsgálni Teleki felelősségét? Ez nem is tartozik a nemzetgyűlés