Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

À nemzetgyűlés 514. ülése 1926. Méltóztassék ezekután az áralakulást nézni. Végeredményben elértük azt, hogy mig ezelőtt egy évvel 159 volt az index, addig ez most 127-re szállott le, vagyis á megélhetés mégis csak je­lentékenyen javult. Ezek szerint bebizonyítottam azt, hogy igen t. képviselőtársam vagy téves információ vagy helytelen értelmezések alapján indokolta meg interpellációját. Én ezektől az adóktól nem tá­gíthatok, mert ezen az alapon kell kiépíteni a jövő adópolitikáját. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyes­lés.) Elnök: Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó! Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mint­hogy a minister ur két interpellációmra egy­szerre adta meg a. választ, méltóztassék meg­engedni, hogy én is mindkét válaszra egyszerre adjam meg a viszonválaszt és tekintettel arra, hogy ezekben az észrevételekben kénytelen va­gyok részletekbe is belemenni, méltóztassék megengedni, hogy az előirt öt percnél esetleg tovább is beszélhessek. Elnök: A képviselő urnák 10 perc áll ren­delkezésére! Gaal Gaston: Egy-egy interpellációra adott válasz szempontjából? Elnök: Együtt méltóztatik válaszolni mind­két interpelláció tárgyában. Tehát együttesen 10 perc. A képviselő ur azonban a házszabályok értelmében kérheti ennek az időnek meghosz­szabbitását. Mennyivel kívánja a meghosszab­bítást? Gaal Gaston: Nem tudom előre megmon­dani mennyi időre kérem. Elnök: Méltóztatik a képviseő ur beszéd­idejének meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Múlt­kori két interpellációm két teljesen különböző bázison épült fel. Első interpellációm bázisa az volt, hogy a minister ur intézkedése törvény­ellenes, ennélfogva semmis, ennélfogva nem kötelező, ennélfogva mindenki által jogosan megtámadható. Másik interpellációm bázisa az volt, — amit külön hangoztattam is, — hogy ez az intézkedése a minister urnák törvényes Ugyan, de méltánytalan, elviselhetetlen és igaz­ságtalan. Bátérek először is az interpellációmra, amelynek állításait már akkor is bizonyitottam, de a kellő világosság okáért, ugy látszik, szük­séges lesz újból bizonyitani. A minister ur arra a törvényre hivatkozott, mint jogforrásra, amelyről kimutattam, hogy épen ennek a törvénynek alapján a minister urnák azt a rendelkezést kiadni abszolúte nem volt szabad. Méltóztassék a felhatalmazási sza­kaszt, az 1924 : IV. te. 4. §-át jól elolvasni. Eb­ben a szakaszban a következő foglaltatik (ol­vassa): »Felhatalmaztatik a kormány, valamint minden azt követő kormány, hogy amennyiben a jelen törvény végrehajtása során az tűnnék ki, hogy az abban kilátásba vett intézkedések nem elegendők arra, hogy az államháztartás egyensúlya a % §-ban emiitett pénzügyi terve­zetben megállapitott időtartam alatt egészséges és tartós alapokon eléressék, pótlólag meg­tehessen minden intézkedést, akár a kiadások apasztása, akár a bevételek fokozása, akár mindkettő utján oly mérvig és oly módon, amint az szükséges ahhoz, hogy a jelzett cél el­éressék a nélkül, "hogy a kormánynak a szüksé­ges intézkedések miatt előzetesen a törvény­hozáshoz kelljen fordulnia.« Ebben világosan benne van az, hogy ha évi február hő 26-án, pénteken. 1Ö5 azon időben nem éretnék el az államháztartás egyensúlya, amelyet ez a törvény maga fixiroz egy másik, hátul lévő táblázatban, amelyet szintén fel fogok olvasni, tehát világosan benne van, hogy csak abban az esetben, ha azon idő alatt ez el nem érhető, akkor hatalmaztatik fel a minister ur és a felhatalmazás mértéke akkor is csak addig terjed, hogy oly mérvben és oly módon intézkedhetik, hogy intézkedése ennek a tervnek elérését biztosítsa. Most nézzük meg a tervezetet. A tervezet a törvény 42. oldalán kimondja, hogy az 1925. év első felében a megengedett deficit 85 millió, az 1925. év második félévben 115 millió. Én a múlt­kor csak 100-at mondtam, tehát igaza van a minister urnák, hogy nem mondtam azt, ami a tervezetben van, de nem a felét mondtam, hanem kevesebbet mondtam, mint amennyi a tervezetben van. Az 1926. év első felében meg­engedett deficit 39 6 millió és végül az 1926. év második félévre a tervezet plusz 13 millió van felvéve, vagyis ez az első aktiv mérleg. Mélyen t. minister ur! Én nem a levegőből beszélek, hanem a mélyen t. minister ur kimu­tatásaiból. Ezekkel az adatokkal szemben az 1924/25. év végén, vagyis akkor, amikor a t. mi­nister urnák 85 plusz 115, tehát 200 millió korona deficitjének lett volna szabad lennie a tervezet szerint, akkor a minister ur 60 millió aranykoronával több bevételt mutatott ki költ­ségvetésében, mint amennyi a szükséglete volt. Nem az itt előirt, hanem tényleges szükséglete. Effektive 60 millióval többet vett tehát be, ami­kor 200 millió deficitjének lett volna szabad lennie. (Egy hang a középen: Nem baj!) Nem arról van szó. hogy nem baj, de jogcíme nincs a minister urnák arra, hogy ilyen rendeletet adjon ki, mert a törvény csak arra az esetre ad jogcímet a rendelettel való kormányzásra, ha ez a pénzügyi tervezet veszedelemben forog. (Zsi­linszky Elndre: Ez igaz!) Én a törvényből be­szélek, nem hasból. Nem a levegőből szedem az argumentumokat és nem hangulatokat akarok kelteni, hanem a törvényre hivatkozom. Cáfol­jon meg a minister ur, mondja meg, hogy nem ez van-e a törvényben. Az 1926-iki költségvetési évben, amely — mint jól méltóztatnak tudni azok, akik ezzel foglalkoznak — kezdődik 1925 július 1-én és tart 1926 június 30-ig, nincs veszélyben a költség­vetés egyensúlya, ha ebben az évben 100 millió korona deficit van. A törvényben előirt tervezet szerint ebben az évben 100 millió korona deficit­nek szabad lenni. Ezzel szemben ennek az üz­letévnek első félévében nem mutatkozik deficit. Ha azt mondja a minister ur, hogy nem tudja, honnan veszem kósza adataimat, méltóztatik talán ráismerni erre a kis füzetre. Ezt nem én adtam ki, ez a hivatalos kiadmány, amelyet itt osztogattak a Házban, tehát fel kell róla téte­leznem, hogy ennek adatai talán még sem ha­misak, hogy ennek adatai alapján talán mégis elindulhatunk. Aláirta ezt Smith, a Nemzetek Szövetségének országos főbiztosa, aki bizonyára a t. minister úrral, vagy legalább is ministe­riumával egyetértően állapitotta meg a való tények alapján ezeket az adatokat. Ennek a jelentésnek 5-ik oldalán közli a fő­biztos, hogy az 1925/26. költségvetési év első félévben, amikor tehát a tervezet szerint 60-4 millió korona deficitnek lett volna szabad lenni, 57-4 millió korona effektiv plusz mutatkozott, vagyis ennyivel több bevétele volt ez idő alatt az államháztartásnak, mint kiadása. Ez 837 milliárdot jelent mai papirkoronában. Felhívom még valamire a mélyen t. minis­ter ur figyelmét, ami, ugy látszik, elkerülte ed-

Next

/
Oldalképek
Tartalom