Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

 nemzetgyűlés 514. ülése 1926. évi február hó 26-án, pénteken. 07 és Windischgxaetz hosszú időn keresztül szabadon maradhasson, ez a december havi nyomozás és az azutáni nyomozások körül elkövetett mulasztások és szabálytalanságok lehetővé tették azt* hogy a bűncselekmény egyes nyomai eltüntettessenek, hogy a tagadási eljárásra a szövetkezés megtörténhessék, s általában lehetetlenné tette ennek a kérdésnek minden vonatkozásában való teljes felfedését. (Káilay Tamás

1

: Nem elég, hogy szegy éljük, hanem még beszélnek is róla! — Zaj a bal- és a szélsőb&loldalon. — Pikier Emil: A bűnt szabad elkövetni, csak kritizálni nem szabad! — Lendvai István: Trianont megtenni szabad volt?) T. képviselőtársaim, azok szégyelhetik magukat, akik ilyen gazságot elkövetnek és még ma is szabadon járnak és nem jelentkeznek. (Igaz! Ugy van! balfelöl. — Rakovszky István: Ezekről beszéljenek! — Barthos Andor: Tessék neveket emliteni. — Nagy zaj.)) Albrecht főherceg szerepére vonatkozólag is konkrét adatokat akartunk kapni. Windischgraetz herceg idevonatkozólag tagadólag nyilatkozott. (Zaj.) Kétségtelen, hogy Zadravetz, Baross Gábor és Szörtsey voltaképen azok, akik a Tesz. reneszánszát és Albrecht főherceg* kormányzó-elnökségét előidézték, azonban ezek tekintetében, minthogy a bizonyítási eljárás elzáratott, nem volt módunkban a kérdést teljesen világosan tisztázni, különösen Baross Gábor és Szörtsey kihallgatásának elmaradása miatt, mert Baross Gábor volt az, aki a Társadalmi Egyesületek Szövetségében tartott elnöki székfoglalója alkalmával voltaképen már alludál erre a cselekményre, — a mi megállapításunk szerint — amikor azt mondja: »tudom, hogy siker esetén maradandót alkothatok hazámnak és fajomnak, de tudom azt is, hogy vállalkozásom meghaladja erőmet és borzalmas erkölcsi halál is fenyegethet.« A Társadalmi Egyesületek Szövetségének az alapszabályok szerinti hazafias működéseért erkölcsi halál senkit sem fenyegethet. Itt már a mi megállapitásunk szerint célzás van erre a cselekményre. Nagyon sajnáljuk, hogy ebben a tekintetben Baross Gábort kihallgatni nem, lehetett, valamint nehéz helyzetbe kerültünk, mert a bizonyítás elzáratott előttünk abban a tekintetben is, hogy Albrecht főherceg egyik emberét, Mayer Jánost sem lehetett kihallgatnunk, pedig Mayer Jánostól szerettük volna megkérdezni, mi volt oka annak, hogy ő kezdetben Jankovichesal való összeköttetését letagadta. (Pesthy Pál igazságügyminister: A büntető ügyben ki lett hallgatva. — Vázsonyi Vilmos: De ott erről nem kérdezték meg ! Sztrache nem kíváncsi ember! — Pikier Emil: Sztrache nagyon diszkrét ember. — Zaj.) Mondhatok valamit az igazságügyminister urnák Mayer János esetére vonatkozólag is. (Halljuk! Halljuk!) Kihallgatták U. asszonyt is és U. asszony mondta, hogy Mayer János és Jankovich a királykérdésről beszéltek, de azt például nem kérdezték meg, igazságügyminister ur, hogy mit beszéltek a királykérdésről. (Pikier Emil: Szép kis nyomozás! — Zaj balfelöl.) Azt, hogy Albrecht főherceg tudott volna erről az akcióról, egyetlen adat sem valószínűsíti. (Zsirkay János: U. asszony nincs az álmoskönyvben? — Lendvai István: Belőtte U. asszony alaposan! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rainpreeht Antal: Hallatlan!— Esztergályos János: A fakirpótlék be van rúgva!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi-Kiss Pál: (Nagy zaj. — Elnök csenget.) Hivatkozva a kisebbségi véleményre, már most megállapítom» hogy mi ezen bizonyítékok alapján a következő végső megállapítást vonhatjuk le: A kormány felelős elsősorban azért a rendszerért, amelynek keretében ilyen gazságok elkövettettek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány felelős, hogy a bűnös akciót, amelyről előzőleg tudott, meg nem akadályozta. (Ugy van! balfelől.) A kormány felelős, hogy a dolog kipattanása után a bűncselekmény nyomainak eltüntetésére és a nyomozás eredményességének meghiúsítására mulasztásaival és pozitiv hibáival segítséget nyújtott. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány felelős, hogy a magyar társadalom előtt ez a gaz és az ország létét veszélyeztető bűncselekmény oly módon tüntettetett fel, mintha hazafias vállalkozás lett volna. (Pikier Emil: Az első félhivatalos kommüniké is ezt állapította meg!) A kormánj^ felelősségének megosztottsága tekintetében meg kell állapitanom, hogy az elsődleges felelősség minden tekintetben a ministerelnök urat terheli. (Farkas István: Mondjon le a ministerelnök ur!) Nincs egyetlen pozitív hiba vagy mulasztás sem, amely végeredményben ne a ministerelnök úrra volna visszavezethető. (Ellentmondások a jobboldalon.) A honvédelmi minister urat kivéve, akit Jankovich nyugdíjának gyors kiutalásáért terhel felelősség, egyetlen társa sincs a ministerelnök urnák, aki ne a miniserelnök ur előzetes tudtával és hozzájárulásával járt volna el. (Zaj jobbfelől.) Ez áll a belügyminister úrra is, akivel szemben mi súlyos mulasztásokat és hibákat látunk, mert a belügyminister urnák sincs egyetlen cselekedete sem, amely előre ne lett volna a ministerelnök urnák bejelentve és a ministerelnök ur ahhoz hozzá nem járult volna; legalább is a belügyminister ur kihallgatása alkalmával igy méltóztatott nyilatkozni. (Horváth Zoltán: Az autózáshoz is hozzájárult a ministerelnök ur? — Zaj.) A ministerelnök úron kivül súlyos hibákat, súlyos felelősséget látunk a belügyminister úrral szemben és hasonlóképen a ministerelnökségi államtitkárral úrral szemben. Szerintünk az igazságügyminister urat is felelősség terheli a súlyos kifogás alá eső nyomozás és a ferde beállitásu vádirat miatt, amelyben ezek a szerencsétlen térképészeti intézeti alkalmazottak szerepelnek tettestársakként, ellenben az a fenegyerek, aki négy esztendőn keresztül az országos főkapitányi hatalmat viselte, aki ebben a kérdésben a legbűnösebb: a bűnsegéd szerepét kapta. (Ugy van! balfelől. — Zaj a jobboldalon. — Pikier Emil: Aki ebben az országban éveken keresztül élet és halál ura volt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Gróf Csáky csupán Jankovich Arisztidnek nyugellátásban való részeltetése miatt a felelős. (Zaj.) Magyarországon már előzőleg is, a kurzusos időktől kezdve, voltak kalandorok, akik a pénzhamisítás gondolatával foglalkoztak. Az úgynevezett szokolhamisitás és a frankhamisítás között a kapcsolat megvan (Ellenmondások a jobboldalon) és ebben a tekintetben a nyomozás ezt a kapcsolatot már kutatja is. Maga Windisch graetz herceg a szokolhamisitásban résztvevő Mészáros tanár utján jutott a pénzhamisítás gondolatára. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem bizonyos az sem! — Kitajka Ferenc: Annyi bizonyos, hogy önök felelősek ezért! —- Nagy zaj.) Azért nem bizonyos az a kérdés, mert az igazságügyminister urnák főhatósága alatt álló ügyészség elmulasztotta a Mészáros tanárra vonatkozó szükséges nyomó-