Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

98 A nemzetgyűlés 514. ülése 1926, zati intézkedést, (Pesthy Pál igazságügy minister; Nem mulasztotta el! — Zaj.) Utólag megtette, én az iratokat láttam. (Pesthy Pál igazságügyminister: Az első perctől kezdve nem mulasztotta el! — Szabó Sándor: Megkereste az angórai rendőrséget! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor? — Szabó Sándor: Február 15-én! — Pikier Emil: A franciák kérték, azért keresték meg! — Pesthy Pál igazságügyminister: Nem! — Horváth Zoltán: Nem kérésére, hanem parancsára! — Pesthy Pál igazságügy minister: Arra még kevésbé! — Nagy zaj.) Szerettük volna Bánffy Miklós volt külügyministert meghallgatni arra vonatkozólag, hogy Mészárosnénak utaltak-e segélyt? s a cinkográf us okért utaltak-e ki kauciót 1 Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy a letett kauciót Sztraehe főügyész ur utólag a külügyministeriumnak visszautaltatta. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez sem áll. —^Nagy zaj.) Szerettük volna etekintetben Friedrich képviselő urat újólag és Baksay Miklós ügyvédet meghallgatni, azonban a bizottság idevonatkozó javaslatainkat szintén elutasitotta. Kétségtelen, hogy a kormánynak már előzőleg tanúsított ilyen magatartása ujabb kalandokra ösztökélte azokat, akik illegitim utón hazafias cégér alatt kivántak érvényesülni. 1922-ben Windischgraetz érintkezésbe lépett gróf Bethlen Istvánnal és hazafias akciók szükségességét hangsúlyozta. Lehet az is, hogy ez 1923 elején megtörtént, Nádosynak, Windischgraetznek és a ministerelnök urnák idevonatkozó nyilatkozatai a dátumra nézve nem teljesen egyeznek meg. (Zaj.) Ugyancsak érintkezésbe lépett Windischgraetz herceg Teleki Pál gróffal is (Horváth Zoltán: az uj egységespárti gróffal!) és Teleki Pál grófot értesitette, hogy frankhamisítással foglalkozik. (Rubinek István előadó: Nem igaz!) Ide vonatkozólag a hercegnek már Mészáros tanár is segitséget nyújtott. Sőt Mészáros és egy német ember előállítottak egy klisét is s Mészáros tanár jelen volt ama tárgyaláson, amelyet Windischgraetz herceg és Teleki Pál egymással folytattak. (Pikier Emil: Szép kompánia ez a három ur! — Zaj.) A ministarelnök ur a herceget arról értesítette, hogy üzenetét Nádosy utján fogja megadni. (Horváth Zoltán: Nagyszerű! — Zaj.) Tényleg 1922-ben, vagy 1923 elején három férfi ült a ministerelnök ur dolgozószobájában: a ministerelnök ur, Nádosy Imre országos főkapitány és Teleki Pál gróf. A ministerelnök ur ekkor adta az értesítést a herceg számára és az értesítés adásával legbizalmasabb emberét, Nádosy Imrét, az országos főkapitányt bizta meg. Értesítés adatott Windischgraetznek a hazafias akciókra vonatkozólag és ez az értesítés elutasító nem volt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan.') Ugyanakkor Teleki Pál gróf elmondotta a ministerelnök urnák, hogy mit tervez Windischgraetz herceg. A ministerelnök ur Nádosynak — Teleki Pál gróf szerint — azt az utasítást adta, hogy »legyen rajta a szeme.« (Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nagyon kedves! — Rothenstein Mór: Melyik szeme? — Derültség. — Szabó Sándor: Jobb lett volna, ha akkor lett volna botrány? — Pikier Emil: Jobb lett volna akkor, mint most! Most nincs botrány? — Zaj.) Mi következett ezután? Gróf Teleki Pál (Rothenstein Mór: Az egységes párt tagja!) — a ministerelnök közlése dacára — nem tartotta szükségesnek a Térképészeti Hivatal alkalmazottját, Gerőt, akivel ő hozta össze Windischévi február hó 26-án, pénteken. graetzet, figyelmeztetni arra, (Malasits Géza: Büszkék lehetnek rá!) hogy ne vegyen részt, vagy óvakodjék a Windischgraetzzel való további érintkezéstől. (Horvátft Zoltán: Ez is megbeszélés!) Nádosy, aki az utasítást kapta, utasításának ugy felelt meg, hogy nyakig belekerült a frankhamisításba és a frankhamisításnak hivatalos oldalról egyik leplezője, palástolója volt. (Vázsonyi Vilmos: Rajta volt a szeme! — Pikier Emil: A szeme biztosan rajta volt! — Derültség.) Amikor gróf Teleki őszintén tájékoztatta a ministerelnök urat hogy mit akar Windischgraetz, akkor Windischgraetz részére a ministerelnök urnák nem üzenetet kellett volna küldeni, hanem elő kellett volna venni, el kellett volna fogatni és megakadályozni a pénzhamisításra vonatkozó szövetkezést, amely akkor már megtörtént, mert hiszen a Btk. 2U5. §-a szerint »a pénzhamisítás bűntettének elkövetésére irányitott szövetkezés, ha ahhoz előkészületi cselekmény is járult, három hónapig terjedhető fogházzal büntettetik.« (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez nagyon rossz jogi megállapítás! — Rassay Károly: Legalább a követ elkobozták volna! Ez legalább jó megállapítás! — Pesthy Pál igazságügyminister: Ez szekunda! — Derültség. — Rothenstein Mór: A törvény kijátszása! — Rakovszky Iván belügyminister: A hamisítást nem azzal a kővel csinálták! — Rassay Károly: Tehát azt nem kell elkobozni? — Nagy zaj.) Nézetem szerint a preventív intézkedéseknek másban kellett volna megnyilvánulniuk és ami a fontos, én azt hiszem, hogy a ministerelnök urnák Windischgraetzzel minden összeköttetést meg kellett volna szakítania. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezzel szemben maga a ministerelnök ur is elismerte, hogy később is jött össze Windischgraetzzel és a herceg fordult hozzá különböző kérelmekkel. (Saly Endre: Tanácsokért! — Farkas István: A ministerelnök vigyázott rá! — Zaj.) 1923-tól kezdve Gerő Schultze útmutatása nyomán felszereli a térképészeti hivatalban a frankhamisitó műhelyt, beszerzi a külföldről a segédeszközöket, bekapcsolják az ügybe Baross Gábort, a Postatakarékpénztár vezérigazgatóját, aki ezt finanszírozta is, (Pesthy Pál igazságügyminister: Erre sincs adat!) vagy legalább is segitséget nyújtott hozzá. (Saly Endre: Azt csak meg lehet állapítani, hogy ki utalt ki pénzt? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vannak adatok! — Pesthy Pál igazságügyminister: Nincsenek adatok! Ha megpukkadnak, sincsenek adatok! — Zajos derültség. — Rakovszky István: Nem a mi munkatársunkról volt itten szó! — Pikier Emil: Amit Timpó mond, az mind szentírás?) Ekkor kezdődik a Társadalmi Egyesületek Szövetségének reneszánsza is, amelynek alapszabályait az itt elmondott interpelláció után^ hagyta jóvá Nádosy Imre ország-os főkapitány. Windischgraetz herceg ekkor kezd érintkezésbe lépni az úgynevezett negyven százalékosokkal és azonkívül érintkezésbe kezd lépni Gömbös Gyula képviselő úrral is. (Zsirkay János: De szeretnék, ha benne volna! — Pikier Emil: Ön sajnálja, hogy nincs bennég — Zsirkay János: Gömbösre pályáztak és Rábát kapták meg helyette!) Gömbös Gyula a bizottság jelentése szerint ebben az ügyben nincs benne. Egyáltalán érdekes Windischgraetz hercegnek kihallgatása alkalmával tett nyilatkozata. Mikor Ludendorff tábornokról kérdik meg Windischgraetzet, akkor határozottan nemmel felel, mikor Gömbös képviselő úrról kérdik meg, határozott nemmel felel, mikor Albercht főhercegről kérdezik, akkor is ha-