Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-514
Öő À nemzetgyűlés 514. ülése 1926. súlyos felelősséget megállapitó vallomásokat is tettek s akiknek kihallgatásával — a kihallgatásban megnyilvánuló közvetlenség erejénél fogva — módunkban lett volna ebből a szempontból a bizonyitási anyagot kiegésziteni, vagy legalább is egyes kérdéseket tisztázni. így mellőztetett Virág Jánosnak, Spannring Lászlónak és Kiss Lajos Kornélnak, a Térképészeti Intézet tisztviselőinek kihallgatása, akik végeredményben mind arra vonatkozóan tesznek vallomást, hogy őket részint a ministerelnök úrra, részint a felsőbbség're való hivatkozással kapcsolta Gerő tanácsos ebbe az ügybe. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem bizonyíték! — Farkas István: Miért nem hallgatták ki őket? Akkor lenne bizonyiték! — Urbanics Kálmán: Volt Gerőnek felhatalmazása? — Elnök csenget.) Lehet azt a bizonyitási anyagot teljesnek tartani, amely a bűncselekmény egyik főrészesének, főíinanszirozójának, Laross Gábornak kihallgatását mellőzte? (Rakovszky István: Szabadon sétál! — Zsirkay János: Ön is nagyon jól tudja, hogy nem igaz! — Zaj. — Saly Endre: Ha ön védi, biztosan igaz! — Pikier Emil: Ön honnan kapta a tombolapénzt? Baross adta a tombolapénzt is!) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: Lehet-e az a bizonyitási anyag teljes, amelyben az ügyben érintett vagy legalább is belevont Nemzeti Szövetségnek és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének lelkét, Szörtsey Józsefet nem hallgatták ki? Sőt, sajnálattal kellett megállapitanunk azt is, hogy a vizsgálóbizottság hatáskörét megállapitó parlamenti határozatban nyújtott lehetőségünk is elmaradt, mert egyes, a vizsgálóbizottság által már megidézett köztisztviselők — Nádosy Imre, Kurtz Sándor és Gerő — megtagadhatták a vizsgálóbizottság előtt való megjelenést. (Farkas István: A kormány nem engedte őket oda, mert félt, hogy megmondják az igazat! A beliigyminister ur és társai leszerelték őket! Abban állapodtak meg előzőleg! — Zaj.) A vizsgálóbizottság többsége ezzel szemben elnéző álláspontra helyezkedett, holott ezek a férfiak, habár felfüggesztett állapotban is, köztisztviselők voltak, akiknek hivatali felsőbbségük utasitására, hivatali teendőik körét illetően a szükséges felvilágosítást meg kellett volna adniok, még ha terheltek is. (Pesthy Pál igazságügyminister: A frankhamisítás hivatali teendő? — Rakovszky István: Ugy látszik, igen! — Urbanics Kálmán: De csak önök állítják, hogy hivatali teendő a frankhamisítás! — Várnai .Dániel: Ezt ők is vallhatták volna! Miért nem engedték őket a bizottság elé? — Esztergályos János: A Térképészeti Intézetben hogyan hamisítottak? Az állam kasszájából kapták a pénzt! — Ellenmondások a jobboldalon. — Urbanics Kálmán: Mint magánemberek hamisítottak! — Zaj. — Pikier Emil: A ministerelnök ur állította, hogy Nádosy az irredenta mozgalom feje!) így a felfüggesztett köztisztviselők számára a frankhamisításban való terheltségük kedvezményes helyzetet teremtett azokkal a tisztviselőkkel szemben, akik a frankügyben nincsenek benne, mert ezeknek a tisztviselőknek kötelességük volt felvilágosítást adni, mig ellenben a felfüggesztett tisztviselőknek még azokra a dolgokra nézve sem volt kötelességük felvilágosítást adni, amely dolgok tulajdonképen a. bűncselekmény körébe nem tartoznak. (Horváth Zoltán: Szóval lokalizálták az ügyet!) Mindeme eljárások ellenére meg kell állapítanunk, hogy a bizonyítás a kormány terét?^ február hó 26-án, pénteken. heltségét illetően kétségtelenül eredményes volt. Ilyen szűk keretek ellenére is a kormány felelőssége megállapítható, mig ellenben a bűncselekmény célzata tekintetében alig áll rendelkezésünkre néhány adat azokon a hazugságokon kívül, amelyeket egyes hivatalos kommünikékben a terhelteknek önmagukat mentő hazafias szólamaiból a nyilvánosság elé adtak. (Klárik Ferenc: Minden gazságot ezzel mentegetnek!) Kétségtelenül helyes a kisebbségi véleménynek az a megállapítása, hogy egy ad hoc e célra szövetkezett titkos társasággal, bandával állunk szemben. Nyilvánvalóan beigazolható az is, hogy a hazafias szempont csak cégére volt a bűnszövetkezeti társaságnak. Kétségtelen, hogy tőkét akartak gyűjteni hamisítás utján és a tőkét a különböző elemekből rekrutálódott társaság más és más irányban kivánta felhasználni. (Barthos Andor: Ez igaz! — Szomjas Gusztáv: Kormányt buktatni! — Ugy van! a jobboldalon.) Herceg Windischgraetz 1922-ben elvesztette a politikai érvényesülés lehetőségét, mert akkor a választáson megbukott. Ezt a pénzhamisítást arra használta fel, hogy mint az akció egyik buzgó munkása, a politikai porondon a maga számára ujabb lehetőséget teremtsen. (Barthos Andor: Ez helyes, de akkor hol van a kormány felelőssége?) A Nemzeti Szövetség és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének csoportjába tartozók szintén saját politikai kereteiknek és céljaiknak érvényesítését akarták előmozdítani a tőkegyűjtés által. A kisebb bűnösökről, a 40%-os társaságról nem kell sokat beszélnem, hiszen ezt a társaságot, mélyen t. képviselő urak, mi nagyon jól ismerjük az 1922-es választásokból, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) amikor bizonyos megállapodás alapján (Zaj.) ennek a társaságnak igen sok tagja, mint választási terrorfiu szerepelt. (Pikier Emil: Marsovszky!) Majd láttuk őket itt a parlament folyosóján futkározni, mint politikai ügynököket, akik saját megélhetésük szempontjának mindig egyegy hazafias cégért keresnek és amint a vizsgálati iratokból megállapítható, itt szintén megélhetési lehetőséget akartak maguknak biztosítani eme szerintünk hazafias munkálkodás révén. Hogy a közalkalmazottak hogyan, kinek hibája folytán kerültek bele ebbe a bűncselekménybe, arról sajnos, jobb nem beszélni, mert akkor meg kellene állapítani, hogy a felügyeletnek olyan hiánya mutatkozik ebben az országban a kormány részéről, amely felügyelethiány még a továbbiakban is súlyos kihatásokat eredményez. (Reisinger Ferenc: A bűnügyi felelősség-ét is magával hozza! — Malasits Géza: A szakszervezetek helyett ezeket kellett volna felügyelet alatt tartani!) De benne volt ebben az ügyben az országos főkapitány is, aki tulajdonképen vigyázta és elősegítette ezt az akciót és szerepelnek ebben az ügyben — a kriminológiában uj fogalomként — mentőrészesek is, akik résztvesznek a cselekmény előidézésében, (Vázsonyi Vilmos: A fanatikus lebeszélők!) de ezt csak azért csinálják, hogy a cselekmény végrehajtását megakadályozzák. (Horváth Zoltán: Ezek a lebeszélők! — Malasits Géza: A Pali barátom!) Szóval ezt a pénzhamisitási akciót ez a társaság mindenfélé hatalommal elősegitette, csupán eredmény esetén a lefölözés szempontjából lett volna közöttük eltérés. Sajnos, a december hónapi nyomozás, amely nagymértékben elősegitette azt, hogy Nádosy
