Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

& A nemzetgyűlés 498. ülése 192ß. évi január hé 29-én, pénteken. ur és amikhez tapsoltak neki!) Ameddig ő országos főkapitány volt, ameddig ő a maga hatalmával, a hatalommal való visszaéléssel fedezni tudta a frank-botrányt és igy magát is, addig mi itt hiába beszéltünk őméltósága:* hiába panaszoltunk, mert akkor a belügyminister ur gyönyörű plaidoyer-kat vágott ki itt az ő védelmére. Amikor megtudtuk, amikor tudja mindenki és a túloldal sem tagadja és a kabinet is tudja, hogy ez a félelem és gánesnélküli ur egy nemzetközi pénzhamisitó banda feje: akkor a kormánynak kötelessége hivatalból átnézni azt, hogy ez a pénzhamisitó ur a maga intézkedéseiben mennyiben volt igazságos és mennyiben volt igazságtalan; mennyiben tiport bele állampolgárok jogaiba s szabadságába és ez a beletiprás mennyiben függ össze azzal a szándékával, hogy ő zavartalanul hamisithassa a frankokat. Erre mindenesetre választ fogunk kérni és választ várunk! (Derültséf] és felkiáltások jobb felől: Maga sem hiszi komolyan! — Farkas István: Várhatsz b abám, elvárhatsz ! ) T. Nemzetgyűlés! Keine Antwort ist auch eine Antwort! (ß. Podmaniczky Endre: Ez az ő nyelvük! — Tankovies János: Nix dájcs!) Ha nem felelnek, ez is felelet; ennek is tudni fogjuk a maga konzekvenciáját. Igenis, bejelentem és bejelentjük azt az álláspontunkat, hogy mindazt, ami az elmúlt négy esztendő óta a belügyministeriumban történt, erkölcsi kötelesség felülvizsgálni és azoknak, akikkel igazságtalanság történt, igazságot kell szolgáltatni. (Tankovies János: 1919-től kezdve tessék ezt megtenni!) Lehet 1919-től! Nagyon téved Tankovies képviselő ur, ha azt hiszi, hogy engem zavarba hoz; engem ezzel a megjegyzéssel nem hoz zavarba. Ha nem tudná a képviselő ur, ismételten tudomására adom, hogy a kommün bukása után 70.000 embert fogtak össze és olyan véres megtorlásnak nyitottak utat, ami a világtörténelemben páratlan! (Zajos ellenmondások jobbfelől: Nem áll! És a kommünben? — Viczián István: Nem áll! 71-ben Parisban 17.000 kommunistát lőttek főbe! — Elnök csenget.) De önök, akik keresztény és nemzeti márkával látták el magukat, csak nem vesznek példát Kun Bélától? (Derültség jobbfelől.) Mert ha hivatkoznak reá, ez azt jelenti, hogy példát vesznek róla! (Felkiáltások jobbfelől: Szó sincs róla! — Tankovies János: Ha ön hivatkozik Nádosyra, példát vesz róla! — Derültség jobbfelől.) Bocsánatot kérek, én megelégszem a megtorlásnak a tizedrészével, megelégszem, ha e kártékony rendszerrel szemben a megtorlásnak csak tizedrésznyi mennyiségét alkalmazzák. Ne méltóztassék tehát könnyen dobálózni a szavakkal. Nem arról van szó, hogy Kun Béla mit csinált, hanem arról van szó, hogy ennek a rendszernek uralma alatt mi történt és hogy azért ki felelős; Kun Béla cselekedetére hivatkozással ezt a felelősséget sem kisebbíteni, sem elháritani nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Foglalkoznom kell a pónzügyminister ur néhány kijelentésével. Egy furcsa uj gyüjtőszenvedélyt látok itt megnyilvánulni a pénzügyi kormányzatnál: a pénzű gyniinister ur indemnitásokat gyűjt. A gyűjtési szenvedély emberi tulajdonság; vannak, akik gyűjtenek képeket, szobrokat, pipákat, botnak való gyökereket, egyebeket, érméket, pitykéket, sok mindenfélét. Ebben a kérdésben azt látom, hogy a pénzügyminister ur egy újfajta gyüjtőszenvedély áldozata: felhatalmazási törvényjavaslatokat, indemnitási törvényeket gyűjt. Szeretném kérdezni, miért van szükség erre az indemnitási törvényjavaslatra, amelyet most itt tárgyalunk ? Hiszen, a kormánynak van egy indemnitása 1926 február 28-ig, tehát több mint négy hét áll még rendelkezésére ; van a kormánynak birtokában egy megszavazott költségvetés az 1925/26. évre, tehát 1926 június 30-iki érvénnyel. Minek kell egy uj felhatalmazás, egy uj indemnitás ? Miért kell ezzel a Nemzetgyűlés idejét fecsérelni ? Alkotmányjogi szempontból ebben a pillanatban az appropriációt kellene tárgyaim, azt a törvényjavaslatot, amely a kormánynak felhatalmazást ad arra, hogy a megszavazott költségvetést végrehajtsa. Ezzel azt latjuk, hogy a megszavazott költségvetést, ezt a megszavazott törvényt, amelynek vitáját az előadó ur túlhosszunak minősitette, amelyhez talán e szerint a kormány nehezen jutott hozzá, a kormány egyszerűen félre teszi, nem tárgy altatja le az appropriációt, hanem egyszerűen elővesz egy uj indemnitást a régi tetejébe és dupla felhatalmazás alapján, de költségvetés nélkül akar tárgyalni akkor, amikor van számára egy megszavazott költségvetés hosszú időre. Szeretném tudni, minek kell ez a felhatalmazás és miért kell öt hónapra, a költségvetési év végéig. Általában ez a hathónapos terminus nekem nagyon gyanús, ez egy misztikus hat hónap, amelyet a ministerelnök ur egyszer már emiitett a Matin-ben tett nyilatkozatában, midőn azt mondotta, hogy : hagyják őt hat hónapig dolgozni, s ne zavarják intervenciókkal ós akkor ő majd megmutatja, mit fog ő csinálni a frank-ügyben a hat hónap alatt. Akkor ezt a nemzetgyűlésben nem volt módunk szóvátenni, de szóvátettük a sajtóban és akkor a félhivatalos azzal a magyarázattal szolgált, hogy körülbelül ennyi idő kell a frank-botrány kivizsgálására. Most megint találkozunk ezzel a hat hónappal, ami bennem nem kelthet más érzést, mint azt, hogy a t, kormánynak kényelmetlen a nemzetgyűlés együttléte. A kormány ugy látszik, berendezkedik arra, hogy szükség esetén, ha a levegő az ő számára túlságosan meleggé válik, a nemzetgyűlést szépen hazaküldi és mégis, hogy a parlamentáris formák be legyenek tartva, legyen felhatalmazása továbbra is a pénzügyi intézkedéseket megtenni. Ha nem igy volna, akkor nem volna szükség egy öthónapos indemnitásra. Elég volna egy vagy kéthónapos indemnitás is. De én nem erre kérek választ, hanem arra kérek választ, hogy az appropriáció helyett miért tárgyaltat most indemnitást. Arra kérek nyilt és egyenes választ, miért kell most egy megszavazott költségvetés és egy létező indemnitás tetejébe újra felépiteni egy harmadik, egy öthónapos indemnitást. En nem elégedhetem meg a pénzügyminister ur nyilatkozatával, amelyet azért tett, mert a pártközi konferencián nem voltak hajlandók hozzájárulni, hogy az appropriációt, nem tudom mennyi idő alatt tárgyalják le. Ez egészen furcsa módja a parlamentarizmusnak. Senki se mondotta, hogy az appropriációt hosszú ideig akarja tárgyalni, de mindenki tudhatja, hogy az ellenzék a maga és az, ország sérelmeit egv ilyen vita lehetőség keretében fel fogja tárni. Ha nincsenek sérelmek, ha nincs mit szóvá tenni, ha nincsenek bajok, ha n,em érzi a kormány a maga bűnösségét, miért fél az ellenzék kritikájától? Hát hol volt még, vagy hol van arra példa, hogy pártközi konferenciákat hivnak össze ugy,