Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-498
A nemzetgyűlés 498. ülése 1926, hegy ott az ellenzéknek parancsokat osztogatnak? A pártközi konferenciák a parlamentarizmus életében fontos szerepet játszanak, ott azonban megbeszélések és megállapodások alapján hoznak valamit létre, nem pedig ugy, ahogy nálunk csinálják, hogy a ministerelnök ur ordrét ad ki és azt mondja, hogy ennek pedig meg kell lennie, ha pedig nem, akkor ha megszakadnak is, fizetni kell, amint ahogy a pénzügyminister ur egy mai nyilatkozatában megtoldotta. Én csak azt látom, hogy a kormánynak szüksége van egy hathónapos kiméleti időre, amely időre le akarja magáról rázni a nemzetgyűlés kritikáját és esetleges felelősségrevonó készségét a fejleményekkel szemben és ez is egy ok arra, hogy a kormánnyal szemben a meglevő bizalmatlanságon felül egy plusz-bizalmatlansággal viseltessünk. Hát hogy igényelhet a maga számára bizalmat egy kormány, amely a megszavazott költségvetési törvény félredobásával egy hosszú időre szóló indemnitást kér a maga számára. — (Dréhr Imre előadó közbeszól. — Zaj.) Mindegy kérem, nem arról van szó. Tudom, hogy azokat a számokat fogják felhasználni, de nem ez dönti el a kérdést, a kérdést az dönti el, hogy miért nem mennek tovább az alkotmányos vágányon a célhoz, miért nem tárgyaltatják — ahogy a törvények és parlamentáris szokások előírják — az appropriation Ezzel a kormány birtokába juthatna a költséigvetésnek és nem kellene felhatalmazás alapján kormányoznia. (Drehr Imre előadó: Az 1926/27 évi költségvetést nem tudnánk letárgyalni! — Meskó Zoltán: Hangosabban, előadó ur, egy szót sem értünk! — Drehr Imre előadó: Az 1926/27-es költségvetést nem tudnánk időre letárgyalni és akkor a népszövetségi kontrollt nem lehetne megszüntetni. — Meskó Zoltán: Ez igaz!) Ezt olvastuk és hallottuk a ministerelnök úrtól és az előadó úrtól, de azt sem tudhatják önök, hogy meddig fog tartani a költségvetés vitája, hiszen a kormány állapítja meg egyoldalúan a munkaprogrammot. (Dréihr Imre előadó: Negyven napig tarthat!) Rendben van. Egyrészt nem méltóztatnak tudni azt, hogy az ellenzék a 40 napot kimeriti-e, másrészt ez beismerése annak, hogy a kormány a munkaprogramm megállapításánál nélkülözi a praktikus ökonómiát, nem dolgozik gazdaságosan, mindent elkésve hoz ide. — nem tudom, hogy technikai vagy politikai okai vannak-e ennek t — de tény az, hogy mindennel elkésik és a késedelemért azután mindig a baloldalra akarja a felelősséget hárítani. Most is azt látjuk, hogy az ellenzék mellének szegezték a kincstári haszonrészesedés eltörlését. A ministerelnök ur azt mondotta, hogyha nem fogják megadni egy perc alatt az indemnitást, — nem igy mondotta, de az egy perc szót használta és én igy konstruálom meg, minthogy a házszabályok is menetrendszerűek, tehát a ministerelnök ur is menetrendszerűen akar berendezkedni és a kisebb állomásokon egy percet engedélyez. Elnök: A képviselő ur bpszédidejéből egy perc van hátra, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Igen. Én azonban ezt olyan — nem tudom, azt hiszem, helyes szót használok, ha azt mondom — politikai zsarolásnak minősitem. Nem nekünk tesz szívességet a kormány, ha a kincstári házhaszonrészesedést eltörli. A kormánynak ez régi kötelessége, ezt az antiszociális adónemet nem is lett évi január hó 29-én, pénteken. 81 volna szabad bevezetnie, ilyet nem látott, ilyet nem ismer a világ, és az előadó urnák arra a kijelentésére, hogy egyszer akad egy kormány, amely adóelengedéssel fog jönni és ezt megakadályozzák, azt kérdezem: mi az az adóelengedés, s vájjon az, hogy a kormány tiz karommal fojtogatja az adózókat és most nagy kegyesen az egyik ujját meg akarja lazítani az ország torkán, ezt nevezi adóelengedésnek, adókönnyítésnek és ezzel szemben a politikai zsarolás fegyveréhez nynl és egy perc alatt akar hat hónapra felhatalmazást? Az a ministeri felelősség, amelyről az előbb beszéltem, erre is vonatkozik. Olyan kormányokat már láttunk, amelyek felelősség nélkül kormányoznak s a Bethlen-kormány is ezekhez tartozik. Láttunk olyan kormányokat is, amelyek a felelősséget másképen magyarázzák de olyan kormánya még soha nem volt a világnak, az országnak, amely az ellenzék felelősségére akart volna kormányozni. (Dréhr Imre előadó: A torvénj^en kivüli állapotot akarja elkerülni!) A törvényen kivüli állapotig még teljes öt hét van hátra. Méltóztassék ezt végül is tudomásul venni. Nyugodtan elő lehetett volna venni ezeket az apró törvényjavaslatokat, amelyeket egy fél óra alatt keresztül lehetett volna vinni és törvényerőre lehetett volna emelni s akkor nem kellett volna a politikai zsarolásnak ehhez a csúnya fegyveréhez nyúlni. (Dréhr Imre előadó: Nem erről van szó!) Tanuljon meg a kormány saját felelősségére kormányozni, szokjék le a politikai zsarolásról s ha még a helyén marad, amit én nem hiszek, mert hisz az volna az egészséges, ha már most sem volna helyén, de be kell következni annak, hogy ez a kormány távozzék helyéről. De még ha sokkal szilárdabb is volna, mint aminőnek odaát feltüntetni szeretnék, még akkor is a legteljesebb bizalmatlanságot érdemli meg az ellenzék részéről. Ezért az indemnitást nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem! (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Rainprecht Antal! Elnök: Rainprecht képviselő urat illeti a szó! Rainprecht Antal: T. Nemzetgyűlés! A benyújtott felhatalmazási törvényjavaslatot nem fogadom el, nemcsak azért, mert mint előttem szólott szacialista képviselőtársam igen helyes terminus technikussal megállapította: politikai zsarolás méhében fogant meg ez a javaslat, hanem azért sem, mert ettől eltekintve, a kormányrendszer iránt a legteljesebb bizalmatlansággal vagyok. Nem éltem eddig sem illojális fegyverekkel, a gyávaság eszközeit és lehetőségeit sohasem használtam ki, igy ma sem a haldokló oroszlán tehetetlensége csábit engem erre a bizalmatlanságra. Beszédem folyamán kitérni sem fogok a frankügy részleteire, mert teljességgel osztom azoknak az álláspontját, akik egy kölcsönös megállapodással lezárt, kompromissznmszerüleg létrejött bizottsági munka anyag-át addig, amig az befejezést nem nyer, ha már ilyen nagy titkolózással csinálják, a plénum elé hozhatónak nem tartják. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — HegymegiKiss Pál: De ez a ministerelnök úrra is áll! — Felkiáltások jobbfelől; Tudja is a ministerel1 nök ur!)
