Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. lehetetlenné tesz "! Itt van tehát a Bethlenkormánynak egyik tagja, akinek feltétlenül, de feltétlenül le kellett volna vonnia már is a konzekvenciákat. Lehetetlen dolog, hogy Nádosy országos főkapitánynak első főnöke, munkatársa és védője itt üljön a ministeri székben. Tovább megyek. Itt van a Térképészeti Hivatal, amely azt a címet is viseli, hogy »magyar királyi«. Apró csalafintaságokat mindenhol a világon lehet végrehajtani, de hogy egy bürokratikus, állami kezelés alatt levő miiintézetben, ahol mindent aktaszerüen adminisírálnak, lehessen falakat törni, gépeknek gödröt ásni, gépeket beszállítani, gépeket felszerelni, próbákat eszközölni, hamis frankokat hónapokig nyomni, és hogy ott arról egy feljebbvalónak ne legyen tudomása, aki tartozik jelentést tenni a maga felebbvalójának, míg az szolgálati utón el nem jut a honvédelmi minister úrhoz és a pénzügyminister úrhoz, mint elsősorban felelősekhez, ezt én a legtiszteletteljesebben és leghatározottabban kétségbevonom. Van tehát eddig három minister. Most jön a külügyi pecsét. Erre jobban kell vigyázni, mint valakinek a szemefényére. A külügyi pecsétben, amely biztonságot, sérthetetlenséget jelent az utazásnál, a kurír-igazolványban, amely az ország presztízsét foglalja magában, abban a kis külügyi pecsétben, amelyet rányomtak a futárigazolványra, amellyel hamis ezerfrankosokat vittek ki, inkarnálva van a magyar presztízs, Magyarország hitele, Magyarország jó hírneve, Magyarország léte és becsülete. Hát ilyen pecsétet csak ugy ieheí ráütni a futárigazolványokra, mint ahogy _ a postahivatalban a kezelőtiszt a vényre ráüt egy pecsétet ! Ez megint olyan kérdés, melyben én kételkedem, és amelyért felelőssé teszem a külügyminister urat. Az ország mai helyzetében, a mai külpolitikai konstellációban halálos vétek és bűn ez, amiért az ideig lenes ^ külügyminister urat, akiknek kormányzása alatt lehetséges volt hamis ezerfrankosokkal megtöltött bőröndöt ellátni hivatalos kurirpeeséttel, felelősségre kívánom vonni és követelem, hogy hagyja el helyét, vonja le konzekvenciáját mulasztásának, meri csak ugy tud valamit jóvátenni abból a borzalmas mulasztásból, amelyet az ország kárára elkövetett. Itt van továbbá a postatakarékpénztár. A magyar posta, beleértve a takarékpénztárat is, kiváló intézménynek van feltüntetve. Olyan hivatal r ez, ahol a legkisebb ajánlott levélről szóló vény is kezeken megy keresztül és konszignációba kerül. Itt nem lehet suskusokaí csinálni és mégis azt látjuk, hog-y a postatakarékpénztár igazgatója 400 millió korona kölcsönt folyósít az üzletszabályok megkerülésével, szokások és szabályok ellenére. Négyszáz millió korona még magyar koronákban sem csekély összeg és én feltételezem, hogy 400 millió koronás hitelek kiutalásánál valakinek valahol el kell könyvelni az ilyen tóteleket. És ha valahol keresztülment és valaki valahol látta, akkor ennek el kellett érkeznie a felelősség legfelsőbb helyére, a kereskedelemügyi és pénzügyminister urakhoz is, akiknek tudniok kellett volna azt, hogy az igazgatásuk és felelősségük alatt álló magyar királyi postatakarékpénztárban a szabályok ellenére 400 millió koronát folyósították obskúrus célokra. Itt van tehát egy uj minister ur akinek politikai felelőíSiSégét — mondom, egyébről ezidőszerint nem beszélek — egyáltalában nem lehet kétKAPLÓ. xxxix, évi január hó 29-én, pénteken. 11 ségbevomii. És mintha misem történt volna, a minister ur és a minister urak ülnek szépen es rábízzák magukat a bizalomnak arra a megnyilvánulására, arra a tapsra, amelyet az egységespárt számukra szükség esetén kiutal. Itt van továbbá a frankhamisításban részes, illetve a frankhamisítást végrehajtó, a hamisított frankokat elhelyezni hivatott fiatalemberek felesketése arra, hogy nem fogják senkinek sem elmondani a iszent eskü parancsa alatt, hogy hamis fratnkokat hurcolnak szét a világban. Azt hallottuk, Zadravecz püspök ur a kultuszminister ur tárcája körébe tartozik. Súrolja ezzel a hatáskört a honvédelmi minister ur tárcája, mert hiszen ő tábori püspök, tehát katonai alkalmazott. De ez teljesen mindegy; bizonyos az, hogy ebben a kérdésben is, a hamis frankok valódi esküjének kérdésében is két minister ur van politikailag érdekelve felelősség szempontjából, és egyáltalában nem látunk tünetet arra, hogy ez a két minister ur az ő politikai felelősségének konzekvenciáit levonná. Ez eddig hat minister, az egész kabinetnek nagyobbik fele. Én szívesen veszem, ha valaki feláll a túlsó oldalról és meggyőzi a közvéleményt és a nemzetgyűlést arról, hogy ez a hat minister ur helyesen járt el, vagy hogy az ilyen események után nem járnak politikai konzekvenciák; ha rámutatnak a parlamentarizmus történetében, akár a hazaiban, akár a külföldiben olyan precedensekre, hogy ilyen események után a ministerek állásukban megmaradtak; én ezt szívesen veszem, de tudom, hogy senkisem lesz abban a helyzetben, hogy ezt megtegye és megtehesse, mert tudjuk a parlamentarizmus történetéből, — ismétlem, a hazaiból és a külföldiből is — hogy sokkal csekélyebb és jelentéktelenebb dolgok miatt robbantak már ki kormányválságok és pusztultak el egész politikai rendszerek. A kabinet nagyobbik fele tehát politikailag feltétlenül felelős és a parlamenti vizsgálóbizottság léte, vagy nemléte nincs befolyással arra, hogy ez a hat minister nyomban elhagyja helyét, mert ennek a hat ministernek, aki ennyi politikai, illetőleg hivatali baklövést követett el, politikai felelősségrevonása nem maradhat el s ennek a hat ministernek a munkájában az ország nem bizhat tovább. Mert ahol lehetett hamis frankokkal telt bőröndre külügyi pecsétet ütni, ahol lehetett hamis frankok gyártására szolgáló gépeket felszerelni, ott, ahol szabálytalan, nagy kölcsönöket utalnak ki, nagyobb doígok is megtörténhetnek, ott egy szép napon — bár nehéz elképzelni ennél botrányosabb és csúnyább dolgot — még nagyobb veszedelmekre is el lehetünk készülve, így talán csak a Wild Westen lehet kormányozni, ha lehet, nem hiszem, de ha lehet, csak ott lehet. A ministeri felelősség határát valahol egyszer meg kell vonni és meg kell állapítani, hogy hol kezdődik és hol végződik a politikai felelősség. A törvényt ismerjük. Az 1848. évi III. te. rendelkezik erről, de vannak erkölcsi törvények és erkölcsi szokások is és ha maga az 1848. évi III. te. nem adna esetleg jogi alapot arra, hogy ezek a ministerek távozzanak, az erkölcsi parancs s az erkölcsi törvény az, amely nekik azt diktálja, hogy ebbe a nemzetgyűlésbe mint ministerek többé ne tegyék be a lábukat. T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur indignálódva tiltakozott az ellen, hogy egy állítólagos leveléről itt szót emeltek, amelyben az lett volna, — én nem tudom, nem láttam, itt 11