Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. Farkas István: Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy itt nagy szembesítés előtt állunk» amely szembesítés elől egyik fél sem térhet ki. Ha a ministerelnök ur állja ezt a tételt, amelyet január 19-iki beszédében mondott, akkor tessék szembenállani! De mi is síimben-. állunk; szembenállanak a frankhaniisitók és az a kormányzat, amely alatt létrejöhetett és létrejött ez a frankhamisítás; szembenállanak az állami intézmények, amelyek bűnrészesek ennek felidézésében és szembenáll az a másik réteg- innen a baloldalról, amely tisztázni akarja a felelősség kérdését. Ez elől, ministerelnök ur, kitérni nem lehet és nem szabad. Nagyon nagy együgyűség lenne ettől a nemzetgyűléstől, ennek akármelyik pártjától és egyénileg is akárkitől, ha ezt a kérdést ugy akarná elintézni és kezelni, hogy majd egyszecm szavazattöbbséggel elintézik. Vannak erkölcsi értékek, amelyeket nem lehet egyszerű szavazással elintézni és nem lehet numerikus többséggel lehetetlenné tenni. Ebben az esetben pedig ez különösképpen áll. Azt mondotta továbbá ugyancsak ebben a beszédében a ministerelnök ur, hogy (Olvassa): »Hulljon le az álarc minden oldalon, (Ugy van! jobbfelöl.) mert nem lehet többé álarcban sétálni.« (Halász Móric: És nem volt igaza?) Én megállapítom, hogy a ministerelnök ur eddig álarcban sétált; (Urbaiiics Kálmán: Ön már levetette!) megállapítom, hogy a ministerelnök ur álarcot viselt és politikája nem volt más, mint- egy álarc, mint egy húshagyókeddi álarc, amelyben a komédiát végigjátszotta. Megállapítom ministerelnök ur, hogy abból, amit ön demokráciának és modern konzervativizmusnak nevez, semmit sem valósitott meg. Megállapítom ezt abból, hogy ön Genfben demokráciát hirdetett, itthon pedig az egyesülési és gyülekezési jogot lábbal tapossa és a titkos választást elvette a magyar néptől, a falutól, (Mozgás és zaj a jobboldalon) és csak a titkos szervezeteket hagyta meg. (Saly

# Endre: Legyilkolta a sajtót! — B. Podmaniczky Endre: Régi nóta! — Zaj.) Ez az állapot jellemzi a Bethlen-kormányt és a ministerelnök ur egész politikáját. Megállapítom, hogy az egységespárt ezt az álarcos politikát csinálja és viszi. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Támogatja!) Ha le akarjuk rántani ezt az álarcot, ám tessék lerántani! Tessék világosan előállani és megmondani, hogy a társadalmi egyesületekre, a különítményekre szükség van! Tessék világosan beszélni és erre az álláspontra helyezkedni, nem pedig hol jobbra, hol balra, hol pedig a középre állani és valami egérutat keresni, amelyen át a ministerelnök ur szökhetik és maradhat a maga helyén. Ez nem lehet egy politikai elgondolás alapja; ez lehet egy párt existenciájának kiindulási pontja, de nem lehet egy ország kormányzásának erkölcsi biztositéka és támasza. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az, ami itt a frankhamsitással történt, nem más, mint egy tünete a Bethlen-féle kormányzati rendszernek. Ezt a kormányzati rendszert likvidálni kell, ezt a kormányzati rendszert fel kell számolni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez a kormányzati rendszer bűnt, vészt hoz erre az országra. (Nagy zaj és cttenmondások a jobboldalon. — Fekete Lajos: Talán megint a tanácskormány kellene!) Ha önök jogosnak ismerik el — és ennél a frankhamisitási ügynél be fog bizonyulni az a politikai elgondolás, hogy önök jogosnak ismerik-e el vagy sem — hogy különböző társadalmi szervezetek jogokat gyakoroljanak és évi január hó 29-én, pénteken. 73 csináljanak, hogy azok olyan jogkört élvezzenek, amilyet semmi más társadalmi vagy gazdasági egyesület nem élvez, ha — mondom — önök ezt jogosnak fogják elismerni, mi jogosnak fogjuk elismerni, hogy kontra-szervezeteket csináljunk, mert annyi jogosultsága ennek is ^lesz. (Zaj a jobboldalon. —- Urbanics Kálmán: Önök már egyszer megpróbálták, többet nem lehet! — Kuna P. András közbeszól. — Fakots József: Hányadik már a pohár! — B. Podmaniczky Endre: Amennyi neki tetszik, annyi! — Elnök csenget-) Mivel a ministerelnök ur annyira szokott hivatkozni arra, hogy mennyire helyesen, objektive szokott ő kijelentéseket tenni, a következőket állapítom meg. Január 19-iki beszédében, amikor a szokolhamisitást közbekiáltottuk, azt mondotta, hogy nem is tud róla, most hall róla először. Magyarország ministerelnöke tehát olyan tényről, amely megtörtént, s amely előzménye volt a frankhamisításnak, a saját kijelentése szerint nem is tud. Hogy lehetséges ez, amikor ennek elitéltjei vannak, amikor titkos tárgyalás van! Hogy lehetséges az, hogy amikor ennek diplomáciai összefüggései vannak, a ministerelnök ur erről nem tud! (Urbanines Kálmán: A ministerelnök nem nyilvántartója a pénzhamisitóknak! —• Zaj.) Bocsánatot kérek, sokkal nagyobb ügy volt az a szokolhamisitás, semhogy a ministerelnök ne tudott volna róla. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem azt mondtam, hogy nem tudok róla, hanem azt, hogy nincs összefüggésben ezzel az üggyel!) Bocsánatot kérek, bár a ministerelnök ur egyszerűen ezt kijelenti, meg kell állapítanunk, hogy ez az eset olyan nagy volt, annyira benne volt a magyar közvéleményben, annyira tudott róla mindenki, hogy feltétlenül a ministerelnök urnák is kellett róla tudnia. Ha a ministerelnök ur mégis kijelenti, hogy nem tudott róla, bár mindenki más tud róla, (Zaj. — Halász Móric: Micsoda általánosítás!!) akkor az ember nem tudja megállapítani, hogy a ministerelnök ur helyesen van-e informálva, jóhiszeműen igazat mond-e az ország érdekében, vagy pedig elhallgat olyan dolgokat, amelyek köztudottak és amelyekről egyszerűen nem akar tudni. (Zaj.) Ezt a kérdést fel kell vetni. Éú nem gyanúsítok, felteszem a jóhiszeműséget is, de tény az, én itt hallottam a magam füleivel, hogy a ministerelnök ur január 19-én kijelentette — hallottuk többen, — hogy most hall először a szokolhamisitásról. Már pedig a szokolahmisitás és a frankhamisítás egymással szoros összefüggésben van. (Kuna P. András: Kár volt megadni nekik a bizottságot! — Pikler Emil: A borhamisítás az más! — Zaj.) Majdnem ugyanazok a személyek érdekelve voltak a szokolhamisitásban is. Annak az ügynek vannak elitéltjei és én olyasvalakitől tudom, akit a szokolhamisitásban elitéltek, de künn van, hogy ebben más intézmények is érdekelve vannak, (Zaj. —• Pakots József: Nagyon érdekes!) olyan intézmények, amelyek eddig a frankhamisításban nem szerepeltek. Ha itt lehetséges az, hogy puccsok következnek és a puccsok nem sikerülnek... (Zaj — Csontos Imre: Magyarországi képviselő az ur! — Rassay Károly: Igen! Igen! — Csontos Imre: A magyar nemzetgyűlésen az ország érdekében beszél? — Zaj. — Elnök csenget.) Az ország igazságát szolgálom. (Folytonos zaj. — Csontos Imre: Vádlója itt ennek a szerencsétlen nemzetnek! — Zsirkay Jáisos: A magyar koronarontók nem fájtak neki! — Rassay Károly: Mi köze az országnak a frankhamisitók-