Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-498
74 A nemzetgyűlés 498. ülése 1926, hozl — Csontos Imre: Vádlója a nemzetnek! — Zaj és felkiáltások a szélsőhaloldalon: Maguk vádolják! — Halász Mórié: Az olaszliszkai csodarabbiról egy szót sem szólt! Az csak magyar koronát Jmmisitott! Azt szabad hamisítani? — Nagy zaj és ellentmondások a szélsőhaloldalon. — Kanprecht Antal: Végzetes közbeszólások ezek! — Pikler Emil: A külföld ugy itéli meg, hogy azonosítják magukat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!) (Malasits Géza; Meg akarják hálálni a választási segítséget! — Csontos Imre: Kár, hogy nem mennek Csehszlovákiába! — Pikler Emil: Akik Marsovszkynak köszönhetik mandátumukat, azok így beszélnek! — Kuna P. András: Pikler, nem vagyunk a Dob-uteában! — Zaj. Derültség. — Pakots József: Pedig jó kis korcsmák vannak a Dob-utcában! — Elnök csenget. — Pikler Emil: Ott legfeljebb libamájat kapni, de hamisfrankot nem! — Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Szellemes! — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Farkas István: Itt egyéb sem történt eddig, mint az, hogy palástolták a bűnöket. És a bűnök halmozódtak és halmozódni fognak mindaddig, ainig rendes, becsületes állami igazgatás nem lesz és egy olyan kormányzati rendszer nem alakul ki, amely nem tűr semmiféle szabálytalanságot, nem tűr semmiféle puccsot, hanem végleges, rendes, normális állapotokat teremt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Enélkül nem lehet rend, enélkül mindig ilyen felfordult állapot lesz. Most azt látjuk, hogy öt-hat esztendőn keresztül ezalatt a kormányzati rendszer alatt ilyen ügyek fejlődnek ki, az országnak van baja belőlük és a többség mindig odaáll és védi ezeket. Ez nem érdekük önöknek és nem érdeke azoknak sem, akiket önök képviselnek. (Csontos Imre: Ez az érdeke, amit maguk csinálnak?) Nem érdeke ez annak a konzervatív álláspontnak sem, hogy ezt az állapotot itt fentartsák, (Nagy zaj.) mert ez a helyzet, amely ezt a nemzetet tönkreteszi, aláássa, bebizonyítja ennek a rendszernek lehetetlenségét, tarthatatlanságát. (Tankovics János: Megvan a parlamenti bizottság! — Nagy zaj. — Elnök csenget-) A parlamenti bizottság végezze a maga munkáját. A parlamenti bizottságtól függetlenül azonban van politikai felelősség, amelylyel számolnia kell az egységes pártnak és amelyből le kell vonnia a következtetéseket. (Kuna. P. András : Legyen nyugodt afelől !) Az elnök úr megnyitóbeszédében megemlékezett Beák Ferencről, (Kuna P. András : Megfordul a sírjában Deák Ferenc !) mint a puritánság megtestesítőjéről, aki a magyar közéletben egyszerűséget, nagyságot, nagy politikai koncepciót képviselt. Valóban aktuális volt most megemlékezni Deák Ferencről, mert Deák Ferenc szelleme bizonyitja, hogy nincs politikai koncepció, nincs puritánság a kormányzatban. Ez a szellem ma kihalt, pedig ma lenne rá a legnagyobb szükség. (Zaj. — Kuna P. András : Csak a demokraták !) Ennek a politikának egy módja van, tiszta, becsületes, titkos választás, (Viezián István : Amilyet ön csinált 1919-ben ! — Zaj.) amelyen a nemzet akarata becsületesen megnyilatkozhassak. Máskép itt hiába takargatnak, hiába kenik el a dolgokat, hiába jönnek a nagy javasasszonyok, dörzsölőasszonyok, hiába vannak az egységespárti szavazatok, hiába dolgoznak a kenőnénikék, itt az állapot ugyanaz marad és ez után a puccs után jönni fog egy másik puccs, egy másik gazság, amely újra és újra komproévi január hó 29-én, pénteken. mittálja ezt az országot. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ez nem áll az ország* dolgozó népe érdekében, mert a dolgozó nép nem azt akarja, hogy itt puccsok történjenek, hanem munkát, kenyeret, védelmet akar. Önök ezzel nem törődnek, ez elől elzárkóznak, mert önök csak a maguk szempontját nézik (Nagy zaj. — Graeffl Jenő : Nem áll ez a beszéd ! — Elnök csenget.) és dédelgetik azokat a bűncselekményeket, amelyek az egész világ előtt kompromittálják ezt az országot. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. — Zaj.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon le! Lemondani! — Élénk felkiáltások a jobboldalon: Szovjet! — Peyer Károly: Beszkár-szovjet ! Az magának többet jövedelmezett! Az egy rondább szovjet! Arról beszéljen, mélyen t. gentleman! — Platthy György: Majd beszélünk! Ülni fog valaki! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek! (Farkas István : Milliárdokat loptak a Beszkár-tól !) Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Farkas István: Talán onnan is vittek a frankhamisításhoz! — Platthy György: Odakünt is mondja ezt. — Nagy zaj.) Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Mondjon le!) A t. képviselő ur felszólalásában jónak látta, hogy a kormány felelősségének kérdését érintse a frankhamisitási üggyel kapcsolatosan. Én megértem azt, ha ellenzéki oldalról a t. képviselő urak azt követelik, hogy ebből az ügyből kifolyólag a vizsgálat megindulhasson, hogy egy parlamenti bizottságot küldjünk ki és hogy a parlamenti bizottság vizsgálja meg a felelősség kérdését is. Megértem azt is, ha a képviselő urak nem kivannak ilyen parlamenti bizottságot, hanem itt a nyilt szinen kívánjuk tisztázni a felelősség kérdését. De azt már nem értem meg, hogy ha az egyik oldalon parlamenti bizottságot kérnek s a kormány jóhiszeműleg belemegy ennek a bizottságnak tárgyalásába, (Ugy van! Ugy van! a job obidalon. — Igaz ! Ugy van a jobboldalon.) és ott nap-nap után megjelennek az összes minister urak... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Baross János: Megszegte a paktumot a ministerelnök ur a tegnapi pártértekezleten! — Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Nem Baross képviselő úrral vitázom itt, hanem azzal a szónokkal, aki engem aposztrofált. Arról egyszer s mindenkorra lemondok, hogy Baross képviselő nrral vitázzam. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Nagy zaj a szétsőhaloldalon. — Baross János: Majd le fog még a ministerelnökségről is mondani!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Mondom, azt, hogy amikor a parlamenti bizottságülései folynak, azon ministerek megjelennek és valóban az utolsóig rendelkezésére állanak ennék a bizottságnak (Kuna P. András: Kár!) akkor ugyanebben az időben ezt a kérdést a felelősség szempontjából tárgyalni lehessen a nemzetgyűlés szine előtt, mielőtt a bizottság jelentését idehozta volna, azt igazán nem tudom megérteni (Nagy zaj a szélsőhaloldalon.) és nem tartom összeegyeztethetőnek avval a konzekvenciával, amelyet a t. képviselő urak tőlem követelnek, azonban maguk — ugy látszik követni nem hajlandók. (Peyer Károly: A ministerelnök ur szegte meg! — Györki Imre: A tegnapi vacsorán! — Urbanics Kálmán: Mi
