Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

62 A nemzetgyűlés 4.98. ülése 1926. tassa, hogy elérhesse azt, hogy idejében tör­vényerőre emeltessék, azonban bekövetkezett az az időpont, amikor az összes parlamenti pártok működésében jelentkezett egy olyan elfáradás, elernyedés, mely indokolttá tette azt, hogy a parlament ugy határozott . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyikben'? Beszéljen a saját pártjáról!) — a saját pártom itt volt az egész idő alatt — (Propper Sándor: Nem lehetett látni egyetlen egyet sem!) . minden oldalról jelentkezett az a közóhaj, hogy nyári szünetre menjünk széjjel. (Farkas István: Minálunk nem jelentkezett!) De igenis jelentkezett t. képviselő ur. Mikor azután a nyári szünet után össze­jöttünk és elkezdtük tárgyalni a költségvetést, akkor ezen költségvetési vita keretében a par­lament összes tagjainak alkalma nyilt arra, hogy elmondhassa a maga egyéni, valamint pártjának a véleményét. És nagyon érdekesek azok a számok, ha összeállítja az ember az 1925/26-os költségvetés tárgyalásának statisz­tikáját; mert megállapítottam, hogy ez a költ­ségvetési vita, mely összesen 29 napig tartott, és 29 ülésnapot vett igénybe, amelyből tiz napon keresztül tartott az általános vita, 19 napon keresztül pedig az egyes tárcák általá­nos és részletes vitája, ezen 29 napra terjedő vita keretében felszólalt az általános vitánál 41 szónok, a részletes, de nem a részleteket értem alatta, amikor 15 perces felszólalások vannak, hanem az egyes tárcák általános vitá­jánál felszólalt 90 szónok, mindegyikük leg­alább egy óráig beszélt, tehát 131 szónok beszé­dét átlagban véve két óra esett egy-egy szó­nokra. Még ellenzéki képviselőtársaim meg­nyugtatására közlöm, hogy ebből 80 ellenzéki szónok volt, kimondottan ellenzéki szónok. (Farkas István: Megmondotta tegnap Bethlen hogy nem szabad az egységes párton véle­ményt nyilván! tni !) A kormánypártot és a keresztényszocialista pártot nem számitottam bele. (Szeder Ferenc: A kormányttámogató felszólalók nincsenek benne?) Mondtam, hogy ezeket nem számitottam bele. Nyolcvan jutott kizárólag a szociáldemokrata pártra és a libe­rális ellenzékre. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Szenzációs számok!) Ezek igenis szenzá­ciós számok, mert ezek a statisztikai pzámok feltétlenül beigazolják azt, hogy nem áll helyt az az érvelés, hogy nem adatott a parlament által elég mód, alkalom és idő arra, hogy min­denki elmondhassa egyéni, valamint pártjá­nak vélem ényék Amikor ezeket a számokat ismertetni sze­rencsém van, utalni kivánok arra, hogy mi kényszeritette a kormányt, illetőleg a pénz­ügyminister urat arra, hogy ne a rendes, a parlamenti szokás szerinti megajánlási tör­vényjavaslat formájával jöjjön, hanem fel­hatalmazást kényszerült kérni. Énnek oka ab­ban rejlik, hogy az 1926/27. évi költségvetést rendes törvényes időben törvényerőre kell emelni a nemzetgyűlésnek, mert ez az óhaja és kikötése a Népszövetségnek. Nem hiszem, hogy volna épen az ellenzéki oldalról olyan kivánalom, arról az ellenzéki oldalról, amely­ről képviselőtársaim felszólaltak annakidején a népszövetségi ellenőrzés ellen, mondom, nem hiszem, hogy akkor ma onnan valaki feláll­hasson és olyan módon beszélhessen, hogy ezt a népszövetségi ellenőrzést megszüntető törek­vést gáncsolja el, vagy igyekezzék hátráltatni. Kell tehát, hogy a parlament minden egyes tagját áthassa az az érzés, hogy a folyó költ­ségvetési év lejárta előtt az 1926/27. évi költ­ségvetés törvényerőre emelkedjék. Szükséges I évi január hó 29-én, pénteken. ez, mint mondottam annál is inkább... (Prop­per Sándor: Ehhez a költségvetés benyújtása szükséges!) Kedves képviselőtársam, ha vé­gighallgat a képviselő ur, meg fogja érteni álláspontomat. Ebből folyik az, hogy a kellő időben törvényerőre 'kell ezt emelni, s számi­tanunk kell egy újabb nagy vitára, melynek előjeleit megmutatták azok a számok, melye­ket előbb ismertettem s melyek szerint szük­ségünk lesz legalább 30 tárgyalási napra, amely alatt ismét körülbelül 130 szónok el­mondhatja véleményét az uj költségvetésről. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az a kérdés, ki nyújtja be a költségvetést? — Fábián Béla: Mindez nem árt annyit az országnak, mint a francia frank-ügy!) Az 1926/27-es költségvetést tehát legkésőbb március elsejére tárgyalni kell. (Egy Hang a szélsőbaloldalon: Azt már nem Bethlen nyújtja be!) Akkor, amikor ez a feltétlen feladat, ez ellen pártkülönbség nélkül senki óvást nem emelhet, senki ellenkező álláspontra nem he­lyezkedhetik, mert ez a legkardinálisabb fel­adata a nemzetgyűlésnek. De vannak itt még egyéb nagy feladatok, amelyeket tehát már­cius l-ig el kell intéznie a nemzetgyűlésnek, s itt főleg utalok arra, hogy az a mindannyiunk által jólismert katasztrofális helyzet, amelyben a magángazdaságok ma vannak ... (Fábián Béla: A minister ur csak azt mondja, hogy sza­kadjanak meg! — Zaj. — Benne volt a Pesti Naplóban, hogy ha megszakadnak is, akkor is fizetni kell! — Bud János pénzügyminister: Tessék megszavazni a törvényt! — Szeder Fe­renc: Ez zsarolás akar lenni, minister ur!) ... mondom, mindannyiunk előtt jólismert az a katasztrofális helyzet, amelyben a magán­háztartások vannak. Már pedig, hogy a magán­háztartások állapotát és helyzetét rendbehoz­hassuk és azon javíthassunk, itt első és feltét­len kardinális kötelessége a nemzetgyűlésnek az, hogy a részünkről régen óhajtott, a magán­háztartások, magánvállalatok és intézmények részéről régen sürgetett átértékelési javaslatot is letárgyaljuk, mert ha ezt március l-ig a nemzetgyűlés nem tudja törvényerőre emelni, akkor képtelenség megkivánni a vállalatok vezetőségeitől azt, hogy a kormány rendeleté­nek eleget tegyenek és az átértékelési mérleget a rendeletben megállapított terminusig produ­kálni tudják. (Fábián Béla: Pénz kell oda, hogy dolgozni tudjanak, nem átértékelés!) Mégis csak az az alapja a jövendő magánház­tartások felépítésének, ha meg tudjuk állapi­tani, hogy tényleg mi a helyzet, milyen va­gyonnal rendelkeznek, mert erre lehet azután csak a jövőt felépiteni. Ugyancsak utalni kivánok arra, hogy a magyar-francia szerződés letárgyalása szintén sürgős feladat. (Rothenstein Mór: Már nem sürgős!) Igenis sürgős és fontos. (Propper Sándor: Miért vették le a napirendről? — De­rültség.) Most akarom megindokolni, hogy miért. (Propper Sándor: Nehéz ezt megindo­kolni!) Hiszen a pénzügyminister ur ismételten elmondotta beszédeiben, hogy kénytelen feb­ruár l-ig intézkedni abban az irányban, hogy azokat az adóreformokat, igy a kincstári ház­haszonrészesedés elengedését, amelyet ő be­nyújtott s letárgyaltaim kivan, ezeket február l-ig törvényerőre kell emelni és törvényerőre kell emelni az 1925/26. évi költségvetés alapján, mert hiszen az az érv, amelyet ellenzéki szóno­kok részéről ismételten hallottunk, hogy tulaj­donképen van felhatalmazása február végéig a kormánynak, nem egészen helytálló érv. Egé­szen más szemszögből megszerkesztett volt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom