Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. régi 1924/25-ös költségvetés, amelyen ez a február hó végéig szóló felhatalmazás alapszik, mint az 1925/26-os költségvetés, amelyet letárgyaltunk s amelynél mindenki elmondta véleményét és kritikáját. Ez egészen másként van felépítve és nagy haladást mutat a régivel szemben, tehát lehetetlenség az, hogy régebbi, egy évvel ezelőtti költségvetés alapján kérhessen felhatalmazást akkor, amikor egy elfogadott és letárgyalt költségvetéssel rendelkezik. (Propper Sándor: Miért nem tárgyaljuk az appropriációt?) Megindokoltam már t. képviselőtársam, azért, mert nem jutna elég idő arra, hogy azokat az elsőrangú feladatokat teljesíteni tudja a nemzetgyűlés, amelyeket pedig tőle a nemzet minden egyes adózó polgára joggal elvár és megkövetel. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ami pedig azokat az alkotmányjogi aggályokat illeti, amelyeket felhoztak ellenzéki oldalakról, azok az aggályok megdőlnek, mert hiszen vannak precedensek, amelyek mutatják azt, hogy még sokkal hátrányosabb helyzetben levő parlamentek is csináltak ehhez hasonlókat. Ott van, amint jelentésemben is mondom, az 1869. évi XXVII. te, amely egy felhatalmazást tartalmaz, olyan felhatalmazást, amely tulajdonképen egy, csak a pénzügyi bizottság által elfogadott ós letárgyalt költségvetésben gyökerezik. További precedens például az 1924. évi XVII. te, amely csupán a szanálási költségvetési keretre támaszkodik, és annak alapján szavazta meg a nemzetgyűlés a felhatalmazást a kormány részére. Az elmondottak alapján, azt hiszem, senki előtt sem lehet kétség az iránt, hogy akkor, amikor a kormányban és a pénzügy minister urban megvan az a nemes törekvés, hogy ő teljesíteni akarja a mai gazdasági viszonyok által előirt követeléseket, hogy könnyítéseket hozzon, — mert hiszen a parlament történetében precedens nélküli eset az, hogy egy pénzügyminister saját magától jön és hoz adóreformokat, amelyek nem emelésre, hanem a terhek csökkentésére vonatkoznak — nem hiszem, hogy meg lehetne védeni azt az álláspontot kifelé az ország túladóztatott polgáraival szemben, hogy ezt elvi okokból vagy csak azért, mert ellenkező álláspontot képviselnek, mint a kormány vagy a kormány mögött ülő kormánypárt, azért hátráltatni fogják a törvényhozás intézkedéseit. (Fábián Béla : Mi az, hogy hátráltatni ! Egy ország indemnitasara négy nap csak kell 1 ! — Barthos xlndor : Hogy lehet, hogy egy ember állandóan zavarja a tanácskozást ! — Fábián Béla : Azért ne zavarja maga ! — Barthos Andor : Én most szóltam bele először, de maga állandóan közbeszól ! — Fábián Béla : Nézze, maga most nem elnök és nem is lesz ! Majd az elnök ur szólhat !) Nem akarom, hogy az a vád érhessen, hogy én is húzni és elvenni akarom az időt az ellenzéki szónokok elől, befejezem beszédemet és visszatérek arra, amit beszédem elején mondtam : azok a statisztikai számok, amelyeket az 1925/26. évi költségvetés tárgyalására vonatkozólag felhoztam, világosan és megdönthetetlenül bizonyítják azt, hogy a parlament összes tagjainak idő, mód és alkalom adatott arra, hogy véleményeiket, kritikáikat egyéni és pártszempontból elmondják, azzal _ a költségvetéssel szemben, amelynek alapján a pénzügyi kormányzat felhatalmazást kér a költségvetési év végéig. Tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) FJnök: A pénzűgyminister ur kíván szólni. Bud János pénzű gyminister: T. Nemzetévi január hó 29-én, pénteken. 63 gyűlés! (Propper Sándor: Halljuk a korán felszabadult borbélyinast! — Zajos felkiáltások jobbfelől: No, no, hol tanulták est a modort? — Propper Sándor: Benne van a Pesti Naplóban!) Azt, hogy Propper t. képviselőtársam rám bármilyen megjegyzést tesz, abszolúte nem veszem figyelembe, én tisztán és kizárólag egyrészt azokkal az indokokkal kívánok foglalkozni, amelyek a kormányt indemnitás benyújtására késztették, másrészt pedig különösen arra akarom felhasználni az alkalmat, hogy a hasznos beruházásokról tájékoztassam a nemzetgyűlést és ä közvéleményt. Annál inkább szükségét érzem ennek, mert folytonosan bírálat tárgyává tétetik az, hogy a kormány nem tájékoztatja ^eléggé à nagyközönséget a beruházásokról. Én ennek a feladatnak most ismételten eleget fogok tenni. Nem én rajtam fog múlni azután, hogy ha a közvélemény nem lesz kellőleg tájékoztatva. Hogy az indemnitást miért kellett benyújtanom, ezt az előadó ur egész pregnánsan bebizonyította. Én csak egy-két indokot akarok még felhozni. A költségvetést tényleg június hó folyamán nyújtottam be. Ellenzéki részről az az észrevétel tétetett, hogy a kormány hosszú nyári szünetet adott és igy nem volt alkalom a letárgyalásra. Nem akarok most senkinek szemrehányást tenni, nem akarok senkivel vitatkozni, de mindenkinek emlékébe akarom idézni azt, hogy már annyira ki volt fáradva a parlament, (Esztergályok János: Mi nem voltunk kifáradva !) hogy a legnagyobb erőfeszítéssel tudta volna csak letárgyalni a költségvetést. Ebben nem volt külömbség kormánypárt és ellenzék között. A városok kölcsönét is épen csak hogy valahogy keresztül tudtam hajszolni, mert majdnem ott álltam, hogy ezt a fontos törvényjavaslatot nem tudom letárgyaltatni. Nekem teljes biztonsággal megvolt a reményem, hogy költségvetésünket még december hó folyamán tető alá hozzuk. Megjegyzem, meg lehetett a reményem azért is, mert végeredményben egy olyan költségvetéssel álltunk szemben, amely már előzetesen nagyon ismeretes volt és igen bő kritikában részesült. Amikor egyrészt mindenki tudja, hogy az év folyamán még a következő évre szóló költségvetést is le kell tárgyalni azért, hogy rendes kerékvágásba kerüljünk, másrészt, mikor ez minden körülmények között előfeltétele annak is, hogy a kontroll felszabadításáról beszéljünk, akkor én elvárhat? tam azt, hogy a vita olyan keretek közé szorittatik, amelyek ezeknek a költségvetéseknek normális vita mellett való letárgyalását lehetővé teszik. (Esztergályos János: A minister ur tárcája nem volt normális?) Ezzel én meg vagyok elégedve, nekem, ez ellen semminemű észrevételem nincs. Nem szemrehányásként mondom, de igenis ezzel akarom indokolni, miért kellett most ezt az indemnitást benyújtanom. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a költségvetési év hetedik hónapjának végén vagyunk. (Halljuk! a baloldalon.) Normális időkben egész természetes, hogy a költségvetésekben egyik évről a másikra komolyabb, nagyobb eltolódások, kivételes esetektől eltekintve, nincsenek, az előző évi költségvetés alapján a kormány egészen jól tud adminisztrálni. De olyan időkben, mint most, amikor tulajdonképpen kiépül az a költségvetés, amelynek alapján az ország pénzügyeit vezetni kell, egészen természetes, hogy az egyes évek között lényeges eltérések vannak, amint a most letárgyalt és megszavazott költségvetés és az előző költségvetés között is 9*