Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

À nemzetgyűlés 510. ülése 1926. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur most már azt a fáradságot sem veszi magának, hogy az inkriminált cikkből legalább azt a részt jelölné meg, amelyet tiltott közlés cimén inkriminálnak. Ez az egész közlemény nem lehet tiltott közlés, mert hiszen van ebben a közleményben levél, van itt jegyzőkönyv, azután van egy egészen másfél hasábnyi hozzáirt rész és itt igazán nem lehet megállapítani, hogy melyik az a rész, amely a tiltott közlés fogalmát kimeriti. Nem tudom elképzelni, hogy az egész közlemény volna inkriminálva, de azt még kevésbé tudom elképzelni ezek után, — mert az előterjesztést olyan hiányosnak tartom, hogy ezen az alapon senki sem tudja megállapítani — hogy ebből melyik az a rész, amely a tiltott közjes fogalmát kimeriti. Nevezetesen itt le van közölve a kormányzói katonai irodának egy irása, (Nánássy Andor előadó: Ez nem tiltott közlés?) amelyre nincs odavezetve, hogy valamilyen titkos irás volna. Ez egy egyszerű levél, amely »Méltóságos gr. Klebelsberg Kunó m. kir. helyettes belügyminister úrhoz« van intézve. Nincs is rajta olyan jelzés, amely vagy bizalmas jelzés volna, vagy megkülönböztetné ezt a nem titkos Írásoktól. Azonkívül itt van egy jegyzőkönyv, amely a vitézi harmadik törzsszék jegyzőkönyve, ebben sincs olyan megjegyzés, amelyből arra lehetne következtetni, hogy ezt nem lehet nyilvánosságra hozni. Egyébként is, amikor annyira tiltakoznak minden olyan fogalom ellen, amelyet mi támadunk állandóan: hogy itt titkos egyesülések vannak, akkor én azt mondom, hogy épen azoknak tesz rossz szolgálatot az, aki ezeket a jegyzőkönyveket titkosaknak nyilvánitja, akik állandóan tiltakoznak a »titkosság« jelzője ellen. Én azt hiszem, hogy ha megvan ez a vitézi törzsszék, vagy micsoda, akkor ez nem titkos egyesülés, hanem nyilvános egyesülés, amelynek működése a nyilvánosságot valószinüleg kibirja. Furcsa következtetéseket vonhat le az egyszerű ember, ha ennek a jegyzőkönyvnek és ennek a levélnek közlése a hatóság szerint a tiltott közlés fogalmát kimeriti, mert akkor azt gondolhatjuk, hogy sem a katonai iroda levelezése, sem a vitézi szék jegyzőkönyvei nem bírják ki a nyilvánosságot. Ebben az egész inkriminált közleményben nem tudok felfedezni olyan részt, amelyet kifogás tárgyává lehetne tenni, az egészet pedig inkriminálni azon a címen, hogy tiltott közlés, lehetetlenség, mert hiszen, mondom, a közleménynek több mint a fele nem a jegyzőkönyv és a levél, hanem az illető irónak a magánvéleménye. Egyébként is ez a közlemény alá van irva és ha az illető cikkíró azt mondotta kihallgatása alkalmával, hogy nem emlékszik arra, hogy ezt a közleményt irta volna, ez még nem jelentheti azt, —^ és nem is tudom elképzelni, hogy a sajtótörvényben volna ilyen rendelkezés — hogy akkor a felelős szerkesztőt közvetlenül lehessen felelősségre vonni, nem pedig azért, mert a hatóságnak módjában van megállapitani minden különösebb zaklatás nélkül is azt, hogy az illető közlemény tényleg az illető cikkíró irása-e vagy pedig másé. Ez az eljárás azonban semmiesetre sem terjedhet ki annyira, még a sajtótörvény szerint sem, hogy ha valamely cikkiró a saját neve alatt irt cikkre azt mondja, hogy nem emlékszik arra, hogy ő irta, akkor már a felelős szerkesztőt lehessen felelősségre vonni. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a hatóság, az ügyészség a maga saját kényelmének, évi február hó 19-én, pénteken. 415 kényelmes álláspontjának fedezésére indította meg az eljárást Vanezák János képviselőtársam ellen, pedig az ügyészségnek rendelkezésére állott volna más eszköz is. Tisztelfettel kérem tehát, méltóztassék megállapítani, hogy itt zaklatás esete forog fenn, és ennek alapján tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy Vanezák János képviselőtársam mentelmi jogát ebben az ügyben ne függessze fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Halász Móric! Halász Móric: T. Nemzetgyűlés! Mentelmi ügyekben valóban nem igen kívánatos, hogy ez az oldal is résztvegyen a tárgyalásokban, azonban ennek az ügynek a tárgyalásánál olyan tipikus jelenséggel állunk szemben, hogy kénytelen vagyok ezt az egész dolgot itt a nemzetgyűlés nyilt ülésén megtárgyalni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A mentelmi bizottság a mai napig 670 mentelmi ügyet tárgyalt le e nemzetgyűlés eddigi ideje alatt. A hosszú parlament alatt, amely a háború folyamán is fennállott, az úgynevezett Tisza-féle parlament alatt összesen 120 volt a mentelmi ügyek száma. (Rothenstein Mór: Jellemző a mai rendszerre! — Sütő József: A mai rendszer az oka! — B. Podmaniczky Endre: Ilyet nern irtak soha! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Körülbelül három év alatt tehát mintegy 670—680 mentelmi ügy került a Ház elé. (Propper Sándor: _ Osztályparlament! — Állandó zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Halász Móric: Ez a most tárgyalás alatt lévő mentelmi ügy egyike annak a körülbelül 150 vagy talán még ennél is több ügynek, amely Vanezák János képviselőtársunk ellen indult. (Zaj. — Elnök csenget.) Vanezák János képviselő ur a Népszava felelős szerkesztője. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Halász Móric: Mint ilyet, a sajtótörvény értelmében a fokozatos felelősségnél fogva természetesen őt is elő kell venni. Őszintén megmondom, hogy nagyon sokszor az az érzésünk van benn a mentelmi bizottságban, hogy Vanezák János, szegény belekerült egy olyan dologba, amelyről ő valósággal nem tehet. Ez az eset, amely most tárgyalás alatt van, egyike azoknak a tipikus eseteknek, amikor tényleg önhibáján kivül került ide. Nagyon jól tudjuk, hogy épen Vanezák képviselőtársunkat a biróság jogerősen hat hónapra ítélte el egy olyan cikkért, amelynek szerzője ezidőszerint külföldön él és igy elő nem állitható, Vanezák képviselőtársunk tehát kénytelen volt érte a felelősséget vállalni. Ebben az esetben azonban nem is külföldön élő szerzőről van szó, hanem olyan egyénről, aki a cikket alá is irta. Ez nem az első eset, amelyet Fényes László elkövetett. Volt már egy másik ilyen eset, — amely mentelmi ügynek én voltam az előadója — amikor is törvényszéki tárgyalásra is sor került, amelyen Fényes László egyszerűen kijelentette ugyanazt, amit itt, hogy tudniillik nem emlékszik arra, vájjon azt a cikket ő irta volna, illetőleg lehet, hogy a cikket egy másik Fényes László irta. A képviselő mentelmi joga,^ bár ez kodifikálva nincsen, arravaló, hogy ő itt a tanácsteremben kötelességét teljesíthesse és ennek teljesítésében őt senki gátolni ne tudja. De arra a mentelmi jog semmi esetre sem való, hogy egy, a törvényhozáson kivül álló harmadik személy a képviselő mentelmi joga mögé bújva