Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-510
À nemzetgyűlés 510. ülése 1926, urat. (Zaj. — Farkas István: Az is visszaesés, hogy először szokolt hamisitottak, azután frankot! — Nagy zaj a jobboldalon. — Putnoky Sándor: Maguk! — Propper Sándor: Hogy mer ilyet mondani?! Mi szokolt hamisítottunk ? Hazudik! — Urbanics Kálmán: Tévedett! Koronát hamisitottak, nem frankot! Fehér koronákat csináltak! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Hegymegi-Kiss Pál: Halljuk az elnök urat!) A képviselő urak a közbeszólásokért mindig az elnököt teszik felelőssé, de ha az elnök közbe akar szólni, akkor olyan lármát csapnak, hogy az elnök nem jut szóhoz. Kérem azt a képviselő urat, aki azt kiáltotta közbe, hogy »önök szokolt hamisitottak,« jelentkezzék! Putnoky Sándor (jelentkezik): Nem abban az értelemben mondottam, t. Nemzetgyűlés, amint az elnök ur a kérdést feltette. Ellenzéki oldalról ide kiáltották azt, hogy önök frankot hamisitottak. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Azt nem mondták! — Barabás Samu: Mindig azt mondják!) Erre a közbekiáltásra, hogy önök frankot hamisitottak, én csak azt kiáltottam közbe, hogy »Maguk!« (Zaj. — Propper Sándor: Köztünk nincs Teleki Pál!) Elnök (a szélsőbaloldal felé): Kérdem most a t. képviselő urakat, ki kiáltotta közbe erről az oldalról, hogy a túloldaliak hamisitottak frankot 1 ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senki! — Zaj és derültség jobbfelől.) Csendet kérek, képviselő urak. Mivel az illető képviselő ur nem jelentkezik, a gyorsírói jegyzetekből fogom majd személyét megállapitani. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék folytatni. Rupert Rezső: De hogy hogyan kell az ilyen sértéseket megérteni, amelyek az izzó levegőben keletkeznek, rámutatok a ministerelnök ur példájára. A ministerelnök úrral szemben elkövetett sértésért annakidején Peidl Gyula képviselőtársunkat a mentelmi bizottság elé utasitották és két napi kitiltásra Ítélték. És mi történt? A következő órában már üzent érte a ministerelnök ur, hogy legyen szives vele tanácskozásra leülni. Ebből is méltóztatnak látni, hogy a ministerelnök ur az ellene irányult sértést, a Ház izzó levegőjében elhangzott sértést hogyan tudta megítélni, és levonhatja ebből a t. Nemzetgyűlés azt a következtetést, hogy tehát egy másik hasonló eset nem adhat okot olyan kegyetlen és drákói megtorlásra, mint amilyen kegyetlen, drákói és célon túllövő megtorlás a többségi jelentésben foglaltatik. Ez a megtorlás igazságtalan is, mert kiszakítja azokat a kijelentéseket a maguk öszszefüggéséből, kiszakítja a motivációból, amelyben ezek a sértések elkövettettek, kiszakítja az egész helyzetből. Mert mi a helyzet, t. Nemzetgyűlés? Az, hogy az ellenzék nagy része kezdettől fogva szinte kétségbeesett harcot viv azért, hogy a frankhamisítás összes részletei kideríthessenek (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Csak az ellenzék? — Szijj Bálint: Azért nem kell sértegetni!) és^ hogy mindazok, akik azért felelősek, megtorlásban részesüljenek; azok, akik büntetőjogilag felelősek, az igazságszolgáltatás utján, azok pedig, akik politikailag felelősek, parlamentáris utón. Ezzel szemben mit lát az ezért küzdő ellenzék? Azt látja, hogy a kormány részéről kezdettől fogva akadályokat gördítenek ennek az ügynek likvidálása elé. (Ugy van! Ugy van! évi február hó 19-én, péntehen, 403 a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől, — Propper Sándor: El akarják temetni! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez rágalom!) Nem akarok most azokkal a részletekkel foglalkozni, amelyeket erre vonatkozólag a parlamenti bizottság tárgyalási anyagából tudok, csak arra mutatok rá, — ami mindnyájunk előtt egészen tudott dolog — hogy ezek az emberek, akik felelősek a frankhamisításért büntetőjogilag és akik magas állami funkciókat töltöttek be, ezek az emberek igen vontatottan, nagyon kényelmesen, egyenként jutottak az igazságszolgáltatás kezére, holott úgyszólván a harmadik napon, amint a frankhamisítás kiderült, már tudott volt személyük. T. Nemzetgyűlés! Az igazságszolgáltatás terén is bizonyos zavarokat kell látnunk. Méltóztatnak látni, — ezt a t. többség se tagadhatja le — hogy különbséget tesznek a bűnösök között. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ott van pl. az egyik igen súlyosan terhelt: Baross Gábor, a postatakarékpénztár vezérigazgatója. Egyedül csak őt emelem ki, aki igen súlyos bűncselekmények terhe alatt áll s aki még sem részesült ugyanolyan sorsban, mint részesülnek mások(B. Podmaniczky Endre: Ugyan már! Csak gyanúsít! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zadravecz! — Sütő József: Ott van Teleki Pál is! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Tudott róla, igen! Keritő volt! — Saly Endre: Benn van Pali barátjuk is! — Gróf Széchenyi Viktor: Gyanúsítás! — Nagy zaj.) Ott vannak más, a helyzetet jellemző súlyos jelenségek, mint pl. az, hogy amikor az ellenzék megkezdte ez ellen a gaztett ellen a küzdelmet, azt láttuk, hogy az ellenzéki küzdelmet kezdik megbénítani, az összes megyék felhivatnak úgyszólván arra, hogy álljanak a frankhamisitók mellé (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Ez a cél! El akarják kenni a dolgot! — Urbanics Kálmán: Micsoda beszéd ez? — Nagy zaj), hogy vagy álljanak mindenesetre a kormány mögé és azt bizalmukkal támogassák, amely kormányról egy néhány hét alatt már teljesen bizonyossá, kétségtelenné vált, hogy a frankhamisitási ügyben sok mindent takar. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon, — Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Pékár Gyula: Direkt rágalmaz! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő urat kérnem kell, méltóztassék a kisebbségi vélemény megokolásánál maradni. Ez a tárggyal semmiféle vonatkozásban nincs. A házszabályok értelmében kérnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgynál maradni. (Propper Sándor: Ki akarják lőni a parlamenti bizottságból az ellenzéki tagokat! Mondják meg őszintén! — Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondás jobbfelől és a középen.) Propper Sándor^ képviselő urat kérem, méltóztassék véleményével várni. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Csak azt akarom megértetni, mi volt a helyzet, mi volt az atmoszféra, mi volt cLZ cl motiváció, amely Peyer Károly képviselőtársunkat arra indította, hogy ő igenis provokálva egy ilyen súlyos szavakban megnyilvánuló sértést mondjon. Ennek magyarázata meg van abban, hogy a t. ministerelnök ur ahelyett, hogy ebben a 60*
