Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

404 À nemzetgyűlés 510. ülése 1926. évi február ho 19-én, péntehen. harcban az ellenzéknek minden tekintetben i szövetségesévé vált volna, igyekezett az ellenzéket ebben a küzdelemben elgáncsolni. (Ügy -van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldali<i. — Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Hiszen legutóbb csak azért, hogy mentse magát, már odáig ment, (Barabás Samu: Az igazságot! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi is azt akarjuk!) hogy nemcsak a belföldi sajtót, hanem a külföldi sajtónak egy részét is igyekezett maga mellett és az ellenzék ellen hangolni, másfelől pedig késhegyig menő harcot hirdet és igyekszik a külföldön az itt történt eseményekből levont különféle konklúziókat az ellenzék felelősségének terhére róni. Akkor is az történt, hogy a késhegyig menő harc egy fázisaként az ellenzék ellen olyan inszinuációt követett el, amelyet megmagyaráz az ő szorultsága, (ügy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) de amelynek semmiféle objektiv alapja nincsen és ami méltó mindenesetre ahhoz a késhegyig menő harcrendszerhez, amelynek egyik etapja az előző napon Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam utcai megveretésében nyilvánult meg. T. Nemzetgyűlés! Amikor tehát a t. ministerelnök ur megengedhetőnek találta azt, hogy a külföldi sajtóban az ellenzék egy része felé azt a súlyos inszinuációt röpítse, hogy az államfő ellen megjelent, támadásokért ő felelős, (Barabás Samu: Nem mondta, hogy felelős!) holott kezdettől fogva az államfő nevét senkisem mondta ki ebben az ügyben, csak a ministerelnök, akkor meg lehet érteni, hogy az izzó hangulatban a helyzet által már különben is idegessé tett ellenzék részéről, annak egyik tagja, Peyer Károly t. képviselőtársunk részéről válaszként súlyos sértés hangzott el i feléje, amelyre azonban —ismétlem — az apropót a ministerelnök ur adta meg. (Ellenmondások a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Nem lehet tehát azt állítani, hogy Peyer Károly képviselőtársunk minden ok és motiváció nélkül használta azokat a sértő kifejezéseket, amelyekért most a Háznak elégtétel jár. Ennélfogva kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, hogy a többségi véleményt vesse el és fogadja el a kisebbség részéről előterjesztett véleményt, azt t. i., hogy Peyer Károly t. képviselőtársunkat csak jegyzőkönyvi megrovásra Ítéljük, amely untig elég megtorlás, s amely a Háznak olyan elégtételt ad ebben az esetben, amelyen túl nem mehetünk anélkül a vád nélkül, hogy a többség részéről — hogyha ez a 30 napos kitiltás fogadtatik el — bosszuállási akció intéztetik tulajdonképen az ellenzék ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A bölcsesség, a praktikusság, a mai napok történelmének megértése is azt tanácsolja önöknek, hogy ne nyúljanak egy ilyen, kétségtelenül bosszúállásnak, még pedig tervszerű bosszúállásnak tetsző megtorláshoz. Mint méltóztatnak látni, az ellenzék egy olyan tagja, aki a parlamenti vizsgálóbizottságban teljes lélekkel résztvesz, aki ebben az ügyben leginkább informálva van, igy megfosztatnék a bizottság munkájában való további részvétel lehetőségétől. (Klárik Ferenc: Ettől akarják megfosztani! — Urbanics Kálmán: Ő fosztotta meg magamagát! — Propper Sándor: A ministerelnök rágalmazott! Ez az előzménye a dolognak! — Urbanics Kálmán: Méltatlan viselkedésével fosztotta meg magát! — Propper Sándor: Tessék a minis terelnököt is kizárni! — Urbanics Kálmán: A ministerelnök nem sértett, igazat mondott! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Rupert Rezső: Ha ilyen helyzetben mégis Peyer Károly t. képviselőtársunkat, akinek a vállain a parlamenti vizsgáló-bizottság sikere tekintetében igen sok nyugszik, 30 napra kitiltják, ezzel együtt megakadályozzák őt a parlamenti vizsgáló-bizottság tárgyalásain való részvételben, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a cél!) ami talán nem volna túlságosan fontos, mert remélem, hogy ez a bizottság munkáját be fogja fejezni, de ami ennél sokkal több: önök kizárják a bizottsági jelentés tárgyalásából, a plémunból, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Ezért csinálják!) mert hiszen amig a 30 napra való kitiltás lejár, ez körülbelül két hónapot vesz igénybe, számítva a szüneteket is, a bizottság egyik tagjának tehát teljesen lehetetlenné teszik a munkában való részvételt. Nem lehet önöket azután attól a gyanútól felmenteni, hogy épen ezt akarták. (Nagy zaj és ellenmondások jobb felől. — Propper Sándor: Ugy van, ezt akarják és ezt akarták, ezért történt a provokáció! — Farkas István: Ezt csinálja a ministerelnök! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Nem védelmezheti meg magát a többség vezére, az önök vezére, Bethlen István az ellen a gyanú ellen, hogy ez is csak egy fázisa a »késhegyig menő harc«-nak. Még egy argumentummal szeretnék a t. Nemzetgyűlés lelkiismeretéhez fordulni. A t. Nemzetgyűlés az itt hetekig folytatott mentelmi tárgyalásokból meggyőződést szerezhetett arról, hogy a mentelmi bizottság összeállítása nem valami szerencsés. (Propper Sándor: Csupa ébredő!) A mentelmi bizottságban lehetőleg minden alkalommal magam is ott vagyok és sajnosán kell tapasztalnom, hogy a mentelmi bizottságban egy túlzóan kíméletlen, kegyetlen, meg nem értő jobbszélső álláspont, felfogás érvényesül. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, ne méltóztassék e bizottság nyomán indulni, hanem egy magasabb bölcseség álláspontjára helyezkedve, méltóztassék a kisebbségi jelentést elfogadni. Amennyiben a t. Nemzetgyűlés nem látná még tisztán az egész esetet és amennyiben még nem tudott volna leszámolni annak minden körülményével és következményével, erre is módot kívánok nyújtani. Arra az esetre, ha igy első kapóra netalán nem méltóztatnak tudni ebben az ügyben a helyes álláspontot elfoglalni, — azért, mert ilyen rövid idő alatt nem szerezhettek kellő tájékozást és nem mérhették meg az összes effektusokat, amely effektusok abból a döntésből származhatnak, amelyet a mentelmi bizottság többsége javasol, — módot akarok nyújtani, hogy jobban informálódjanak. Arra az esetre, ha a kisebbségi vélemény el nem fogadtatnék, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az ügyet újból a mentelmi bizottság elé utalni, (Egy hang jobbfelől: Szó sincs róla!) a mentelmi bizottságot uj tárgyalásra és uj jelentéstételre utasítani. írásban is benyújtom indítványomat. — (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — B. Podmaniczky Endre: Gyenge védőbeszéd !) Elnök: Vitának és tanácskozásnak helye nem lévén, következik a határozathozatal és pedig amennyiben két Ítéletet hozott a mentelmi bizottság, a két ítéletre külön-külön fogom feltenni a kérdést és a képviselő urnák írásban be nem nyújtott indítványát... Rupert Rezső: Benyújtom!) Eddig nem adta be a képviselő ur, de ha beadná is, akkor sem