Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-509
398 A nemzetgyűlés 509. ülése 1926. az elnök ur a túloldalt kétszer szavaztatta meg, hogy időt nyerjen, mig a folyosón tartózkodó jobboldali képviselők bejönnek a terembe. (Zaj. — Propper Sándor: Kontra és rekontra!) A házszabályok szerint tehát sérelmes az, hogy az elnök az egyik felet kétszer szavaztatta meg csak azért, hogy erőszakos eljárásával a házszabályokkal s az eddigi gyakorlattal ellentétes eljárást kövessen. (Nagy zaj.) Elnök: Meskó Zoltán képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Szerény véleményem szerint az igen t. elnök ur nem járt el helyesen akkor, amikor a szavazás megtörténte után megszámláltatta az egyes szavazókat és oly képviselőket is bevett a megszámláltak közé, akik az alapszavazásnál nem vettek részt. Kénytelen vagyok azonban megállapitani, hogy a pótszavazásra mindkét részről jöttek be képviselők, ugy baloldaliak, mint jobboldaliak. Ez megfelel a tényeknek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: A baloldal csak egyszer szavazott! — Felkiáltások jobb/elől: Nono, Móric!) A szavazás megtörtént, (Zaj.) ugy a mi oldalunkon, mint a jobboldalon. Erre az elnök ur csengetett, többen bejöttek. Ezeket már nem lett volna szabad megszámlálni, csak azt kellett volna megállapítani, hogy kik szavaztak pro és kik kontra. Aki utólag bejön, azt véleményem szerint nem lehet a megszámlálandók közé _ venni. Ezért nem helyeslem az elnök ur eljárását. (Zaj.) Elnök: Bottlik József képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A képviselő urnák a szót megadom. Bottlik József: T. Nemzetgyűlés! Amit az ellenzék állit... (Propper Sándor: Borsodi liberális! Halljuk! — Nagy zaj jobb felől. — B- Podmaniczky Endre: Szadagorai rabbi!) Egyáltalán nem tartozik önre, hogy mi vagyok. Semmiesetre sem vagyok szociáldemokrata. (Zaj.) Amit az igen t, képviselő urak állitanak, az erőszakos félremagyarázása a tényeknek. A tény ez volt: Az elnök ur feltette a kérdést s természetesen először azok szavaztak, akik igen-nel szavaznak, vagyis akik elfogadják a mentelmi bizottság javaslatát. Felállottunk. Akkor az elnök ur felszólította azokat, akik nem szavazzák meg a mentelmi bizottság javaslatát, hogy álljanak fel. Amikor az urak felálltak, akkor kérték az elnök úrtól, hogy számlálja meg a szavazókat. Ha a szavazás > felállással történik, az elnök diskrecionális joga, hogy megállapítsa az egyik oldalon a többséget, másik oldalon a kisebbséget. Az elnök ur azonban igen méltányosan, előzékenyen járt el az igen t. képviselő urakkal szemben. Nem lett volna köteles megszámlálni a szavazatokat, de előzékenyen járt el azért is, mert nem ültette le az igen t. képviselő urakat és nem számoltatott össze először minket, azután pedig önöket ( F elkiált ás ok a ssélsőbaloldalon: Pedig igy kellett volna!), hanem figyeíembevette, hogy önök akkor már állottak és ezért számoltatta össze önöket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Önök most támadással fizetik meg azt az előzékenységet, amelyet az igen t. elnök ur önökkel szemben tanúsított. Itt egyáltalán nem történt házszabálysértés s amíg az elnök nem enunciálja határozatát, neki joga és módja van ugy megállapítani azt a többséget, amint ő azt legjobbnak látja. Elnök: Következik a mentelmi bizottság évi február 18-án, csütörtökön. jelentése sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Vanczák János nemzetgyűlési képviselő 886. számú mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó: A budapesti kir. főügyészség Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése szerint ellene, mint a »Népszava« című politikai napilap felelős szerkesztője ellen Gálóesy Árpád budapesti lakos feljelentésére rágalmazás vétsége miatt büntető eljárás tétetett folyamatba s ez a »Népszava« politikai napilap 1924 október 3-iki számában »Gálóesy papa és elszakított véreink« felirat alatt közzétett cikk tartalma az 1914. évi XLI. te. 1. ^-ába ütköző s a 3. §-a szerint minősülő rágalmazás vétségének alkatelemeit látszik magában foglalni. A cikk a következőképen szól. (Olvassa): »Gálóesy papa és elszakított véreink. A Szózattal nem vagyunk valami különösebben jó barátságban, — engedelmet kérünk — de minden részvétünk az övé, valahányszor öreg tisztelőnknek, Gálóesy Árpád gatyánk-bátyánknak elmés sorait e lapban láthatjuk. Gálóesy Árpádot írásban terjesztett aggkori eszmegyöngeségei révén ugyan kevesen ismerik olvasóink közül, de a reklámot sohasem sajnáltuk az öreg úrtól: gyakran bemutattuk őt úgyis, mint szónokot, úgyis, mint írót: a keresztény és nemzeti reneszánszban a legkülönbet. Képzelhetjük, milyen a többi... Nos, szegény laptársunk, miért, miért nem, kénytelen vissza nem adni az öreg ur Írásait. Csütörtökön is megszületett egy levél, amiben ezúttal elszakított véreinket védelmezi az agg fiu a Népszavával szemben. Elismerjük, hogy a mai napon hiánytalanul elolvastuk a levelet. Kétféle érzés támadt bennünk. Az egyik a szomorúság érzése, amely eltölt, látván balsorsukat elszakított véreinknek: e védelmet; de viszont irigyeljük is őket, mert ő hozzájuk nem jut el Gálóesy papa sem írásban, sem képben...« A cikk szerzőjét Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, felelős szerkesztő felhívás ellenére sem nevezte meg, igy a sajtójogi felelősség őt terheli. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, miért is javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. ] (Szabó Imre szólásra jelentkezik.) Elnök: Szabó Imre képviselő urat illeti a szó. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Már megszoktuk Gálóesy Árpád révén azt, hogy minden legkisebb szó és legkomolytalanabb irás, amely róla elhangzik, a bírságot és a többi úgynevezett igazságügyi apparátust gyakran foglalkoztatja. (Propper Sándor: Állandóan rágalmaz az állam pénzén!) Gálóesy részéről minden történhetik, ő lepocskondiázhat, a sárga földig lerángathat embereket, ha azok munkások, viszont őt szabadon kritizálni senkinek sem lehet. Ebben a kis közleményben tulajdonképen komoly dologról nincs is szó. Három megállapítása van, amely érdemes a megemlítésre. Egyik az, hogy a Népszava a Szózatnak részvétét fejezi ki amiatt, mert nem tudjuk mi okból, kénytelen néha-napján Gálóesy sorait is leközölni, a másik az a szomorú megállapítás,
