Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 373 Elnök : Csendet kérek minden oldalról ! Peyer Károly : Épen azért keresni kellett olyan tényezőt, amely mellett a tüntetés eset­leg- szimpatikusabb. teszög-ezni kivánom, hogy idehaza sehol és a külföldön is csak elvétve ta­lálunk olyan hireket, amelyek a kormányzó személyét kívántaik a hamisítással vonatko­zásba hozni. Senki nem tette ezt és most ezzel a tüntetéssel mégis be akarják kapcsolni a kormányzó személyét a vitába, mintha a kor­mányzónak szüksége volna erre a tüntetésre. (Folytonos zaj.) A másik, amit le akarok szö­gezni, az, hogy senki sem azonosította ezzel a frankhamisítással a magyar népet. (Folytonos zajos ellenmondások jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! (Nag-y Vince : Te­leki most lépett be a pártjukba !) Peyer Károly: Senki sem hozta vonatko­zásba, se magyar, se egyetlen külföldi lap nem azonosította a frankhamisítást a magyar nép­pel, a magyar nemzettel. Mindenki mint elszi­getelt jelenséget kezelte a frankhamisítást, pártállása szerint különbözőképen értelmezve. Ez a tüntetés azonban a külföldön azt a lát­szatot igyekszik: kelteni, mintha a nép nagy tömegei itt szimpátiát éreznének a frankhami­sitók iránt, (Zaj és ellenmondó sok.) mert amire ennek a tüntetésnek hire kikerül, addigra egé­zsen másképen lesz beállitva és a Magyar Táv­irati Iroda, amely már ismeri azt a módot, hogyan kell ezeket a hireket a külföldi jól le­pénzelt sajtóban elhelyezni, valószinüleT nem ugy fogja azt elhelyezni, hogy a tün­tetés csak a kormányzó személye mellett tör­tént, hanem a kormány mellett is, és hogy Magyarországon a közvélemény a frankhamisí­tást minden tekintetbén támogatja. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, különben kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni. Peyer Károly: Ezzel szemben tartottuk mi szükségesnek azt, hogy felhívjuk egész Magyar­ország tisztességes polgárságát és munkásságát, hogy ugyanakkor vonuljon ki szintén az ut­cára, tüntessen és oszlassa el azt a kételyt, mintha itt olyan nép laknék, amely a frank­hamisítást egy rjereier is helyesli. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ennek a tüntetésnek az a célja, hogy a nemzet becsületét megvédiük azokkal szépben akik a nemzet becsületét a sárba kívánják tanosni (Taps a szélsőbalolda­lon. — Zaj jobb fejői.) és akik « nemzetet és az államfő személyét bele akarják vonni a szé­gyenletes, piszkos és aljas frankhamisítás! üe-vbe. (Ugy van! Tans a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Én nem kivánom a kormánytól azt, hogy korlátozza ezt a tüntetést. Én elvi álláspon­tomnál fogva csak azt kérem, tessék lehetővé tenni azt, hogy az állami tisztviselőknek az a része, amely undorodik ettől a felvonulástól, anélkül, hogy a kenyerét veszítené, anélkül, hogy a hivatali főnökével szembehelyezkednék, nyugodtan és bátran otthonmaradhasson és ne kelljen magán lelki kényszert gyakorolni s utálattal és undorral résztvennie a Tesz. és egyéb pénzhamisító szervezetek által s rendezett felvonulásban. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon. — Zaj jobbfelől.) Ha ezek az urak hódolatukat akarják kifejezni az államfő iránt, találnak majd egy más alkalmas napot, akkor, amikor a frankhamisítás likvidálva lesz és an­nak bűnösei meetorlásban részesültek és a kor­mány ebből az ügyből levonta a konzekvenciát. De aki ezt most teszi, annak céljai, szándékai vannak. A szándék túlságosan átlátszó, t. i. az, hogy a kormány felelőssége ma már minden kétséget kizárólag megállapítást nyert, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zajos el­lenmondások jobbfelől.) a kormány tehát egy olyan tényezőt kivan ebbe az ügybe belevonni, amely tényező ettől távoEU áll, hogy ennek a tényezőnek a részvétele által a maga bűnössé­gét és a maga mulasztását enyhíteni tudja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Amennyiben a komány ezt a tüntetést ilyen értelemben megengedi, akkor kötelessége a kormánynak, még 1 pedig" a nemzet jó hírnevé­nek megvédése szempontjából, a másik irány­zat tüntetését is megengedni, amely nem kivan mást, mint csak azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy Magyarország polgársága, Magyarország munkássága elitéli a frankhamisítást. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől; Mind elitéljük! — Propper Sándor: Hol a Teleki Pali! Hol a Pali barátom? — Pikler Emil: Teleki Pál a fő­bűnös!) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Meg kell engedni a felvonu­lást a másik oldalon is, mert amennyiben ez nem engedélyeztetnék, ugy a külföldi közvéle­mény ebből kedvezőtlen következtetést fog levonni. Nekem semmi kifogásom sincs az ellen, _ ha a kormány ebben az ügyben a fajvédőkkel kötött paktum alapján továbbra is ugy kíván eljárni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zajos ellenmondások jobbfelől.) hogy ez ügy szereplőinek egy része valami módon simán kerüljön ki ebből az ügy­ből, de ugyanakkor nem tilthatja meg azt, hogy akadjon itt egy közvélemény, amely viszont követeli mindenkire való tekintet nélkül a bű­nösök kinyomozását, ennek az ügynek kiderí­tését és a bűnösök megbüntetését. (Élénk he­lyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilat­kozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Előbb Horváth Zoltán képviselő interpellációját is is megvárom. Elnök: Horváth Zoltán képviselő ur nem volt jelen, interpellációja töröltetett. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nem­zetgyűlés! Ezekután legyen szabad kifejtenem a magam álláspontját válaszképen a három interpellációra, Mindenekelőtt megállapítom, hog ! y hivata­los helyen semmiféle beadvány tüntető fel­vonulás iránt abban az irányban, mint ahogyan azt a t. képviselő urak bejelentették, be nem adatott (Propper Sándor: Nem kell nekik be­advány, szabadon csinálják!)^ sem a belügy­minister urnái, sem más hatóságnál. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Telefonáló­nak és elmegy érte!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Egy be­advány érkezett: a szociáldemokrata párt ré­széről (Felkiáltások jobbfelől: Áhá! — Felkiál­tások a szélsőbaloidalón: Nem is tagadjuk!), amely tüntető felvonulásra kért engedélyt (Peyer Károly: Kétezer koronáért ezt a titkot meg lehet venni! — Derültség a szélsőbalolda­lon.), s amelynek célja az lett volna, hogy a város különböző pontjaiból kiindulva, vég­eredményben a Millennáris Emléknél összpon­tosulva, ott a jelenlegi politikai helyzetet és a frank-ügyet egy népgyűlés keretében megbe­széljék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Lássuk a tisztességesek táborát!) ^Ezt konstatálnom kellett azért, mert hiszen épen azok a képviselő urak tiltakoznak egy másik fel­' vonulás engedélyezése ellen, akik a maguk 55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom