Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 371 ven, becsületesen járt volna el, ha megtartotta volna ezeket a pontokat. Én nem tartom a magyar népet arra alkalmasnak és méltónak, hogy az igen t. -urak jobbról és balról felülje­nek az emelvényre, vagy felálljanak a hordó tetejére (Derültség a Ház minden oldalán. — Felkiáltások: Épen ő mondja ezt!) s akkor az ígéreteknek délibábját csillogtassák meg vá­lasztóik előtt, azután pedig, amikor megtör­téntek a választások, egyszerűen nem tesznek egyebet, mint megfeledkeznek róla, egyszerűen megfeledkeznek róla, egyáltalában nem is em­legetik és nem is g-ondolnak arra, hogy Ígé­reteiket valóra váltsák. Azt tartom becsületes politikának, becsü­letes eljárásnak, hogy ha valamit ígérünk, akár a nemzetnek, akár egy embernek, azt tartsuk is be. Clara pacta boni amici! (Felkiáltások a jobboldalon: Miért hagyta el a fajvédőket?') Én mindig megtartottam, amit ígértem, tart­sák meg önök is, amit ígérni méltóztattak, amit Programmjukba felvettek, amely programmot méltóztattak millió és milliószámban szétszórni. Ami pedig igen t. Barabás képviselőtársam közbeszólását illeti, arra vonatkozólag csak azt válaszolom, hogy én állandóan a baloldalon voltam, míg volt fajvédő képviselőtársaim egy évi kormánytámogatás után jöttek át ide, elfo­gadták az én programmomat, de természetesen nem vállalom azt a szerepet, hogy amikor nem látom a kormány jóhiszeműségét, a kormányt támogassam. Ha meggyőződésem ellenére tá­mogattam volna, akkor érdemelném meg, hogy az urak követ dobjanak reám. Amint az államformára vonatkozólag meg­állapítom a programmpontnak ezt a hiányát, ugy hivatkozom az 1920 : I. te. 12. §-ára, amely­ben kifejezetten benne van, hogy a nemzetgyű­lés, addig amíg az államfői hatalom gyakorlá­sának mikéntjét véglegesen rendezi s ennek alapján az államfő tisztjét végleg átveszi, az államfői teendők végleges ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kor­mányzót választ. íme tehát itt is ki van fejezve a szándék a titkos szavazásra, arra, hogy ebben a rendkívül fontos kérdésben végleges rendezés történjék. Én tehát épen azért, mert tisztelettel visel­tetem a kormányzó ur őfőméltósága személye iránt és mert azt óhajtom, hogy minél szilár­dabb politikai alapra helyeztessék a kormány­zás, szükségesnek tartottani, hogy a minister­elnök ur figyelmét pártja programúijának 3. pontjára hívjam fel, amelyről a ministerelnök urnák el méltóztatott feledkezni. Csak olyan politikai életben lehet konszolidációról beszélni, ahol szilárdság mutatkozik, ahol hisznek az adott szó szentségében, ahol a dolgozó nép meg van győződve arról, hogy azok a szavak és ígéretek, amelyek elhangzanak, komolyan hangzanak el és cselekedetté lesznek. Alkal­mat akartam adni a kormánynak és a kor­mányelnök urnák hogy nyilatkozhassak, van-e szándékában megkérdezni a magyar népet az államfő kérdésében, óhajtja-e a ministerelnök ur azt a programmpontot beváltani, amelynek alapján a többséget megkapta. Ha igen, mikor méltóztatik erre a népszavazást elrendelni. Kí­vánatos lenne, hogy ez minél sürgősebben tör­ténjék meg, mert hiszen a magyar nép ha látja, hogy ebben a kardinális kérdésben vélemény­nyilvánítási joga van, akkor le fognak csilla­podni azok a forongó kedélyek, amelyek ma vulkánszerüleg lobognak. Tökintettel arra, hogy a frankhamisítás gaztettéből kifolyólag az országnak rendkívül megszaporodtak az el­lenségei és a kormánynak számolnia kell azzal NAPLÓ, xxxix. az eshetőség-gel is, hogy a kültfölddel szemben egységes nemzeti közvéleményre kell támasz­kodnia, ezt mindenekelőtt kivánatoisnak tar­tom. Gr. Bethlen István ministerelnök: Igazán nem tudtam, hogy Kiss Menyhért t. képviselő urnák álmatlan éjszakái vannak az utóbbi idő­ben azért, hogy az államformát népszavazás utján még nem állapítottuk meg. Csodálko­zom, hogy ezek az álmatlan éjszakái az utóbbi időben állottak elő, holott a t. képviselő ur a közelmúltban még a fajvédő pártnak volt a tagja, ahol tudtommal a népszavazást e tekin­tetben nem követelte. Ugy látszik, a t. képvi­selő ur nem teljes meggyőződéssel ült már ab­ban a pártban, ami engem bizonyos fokig fel­ment az alól, hogy egész komolysággal felel­jek a t. képviselő ur előterjesztett kérdésére. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur nagyon könnyen megtalálhatta volna önmaga a vá­laszt saját kérdésére, ha egyáltalában szán­déka lett volna arra, hogy magának választ találjon. Az ok az, hogy azóta, amióta ez a Programm kiadatott, hoztunk egy törvénycik­ket és pedig az 1921. évi XL VII. tcikket, amelyről a t. képviselő ur is tud, amelynek meghozatalánál tudtommal jelen volt és amelyhez tudtommal hozzá is járult. Ennek a tcikknek 3. §-ában ez áll (olvassa): »A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fentartj cl 5 cl királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a ministeriumot, hogy ez iránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.« Ha méltóztatott volna ezt a törvénycikket elolvasni, meggyőződhetett volna a t. képvi­selő ur, hogy felesleges ez iránt kérdést in­tézni a kormányhoz, mert a törvényben magá­ban megtalálja a t. képviselő ur a választ-. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: Köszönöm az igen t. minis­terelnök urnák, hogy volt szíves engem kiok­tatni erre a törvényre vonatkozólag, amelyre azonban utaltam már beszédemben. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem erre utalt a képviselő ur, hanem az 1920. évi I. tcikkre!) Megnyugtatom a t. ministerelnök urat és pártját a tekintetben, hogy igenis Programm­juknak legkardinálisabb pontjától eltértek és hogy ebben a nagy fontosságú kérdésben a magyar népet nem kérdezték meg. Ami azt a szemrehányást illeti, hogy ne­kem ez a kérdés miért sürgős, megmondom őszintén, hogy azért, mert hetek óta, amióta a szerencsétlen frank-ügy felvetődött, lázas iz­galom van országszerte és jól tudom, hogy en­nek az egész dolognak a háttere a királykér­dés megoldatlansága s ha e tekintetben a kor­mánynak és a ministerelnöknek határozott ál­láspontja volna, akkor egészen bizonyos, hogy Magyarországon nagyon sokan máskép csinál­nák a dolgaikat, másképen gondolkoznának és az ilyen dolgok nem fordulnának elő, mint a milyen ez a frank-ügy is, amelyből nagyon nagy kellemetlensége van az országnak. Ami pedig a fajvédő pártból való kilépé­semet illeti, méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a fajvédő párt két évvel azelőtt alakult meg ellenzéki alapon és hogy nem én mentem oda, hanem ők jöttek ide, azok az urak, akik a kormánypártból kiváltak. Közös erővel és közös programúi alapján csináltuk meg a faj­ivédő pártot, amelyből erkölcsi kötelességem­ének tartottam, hogy kilépjek, amikor láttam, 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom