Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

370 A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. értelmében arra kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Pakots József: Épen azért ezen komoly aggályaim és az eddig tapasztalt jelenségek alapján arra kérem a t. kormányt, méltóztassék a maga hivatalos közegei, rendőrsége utján megakadályozni azt, hogy ez a tüntető felvonulás megtörténhessék. Nagyon nagy szegénységi bizonyítvány már egy kormány részére, ha neki az utcához kell folyamodnia. Ez az ügy egyébként sem tartozik az utca Ítélete alá, mert meg vannak ennek a maga formái. Honnan tudja a ministerelnök ur, hogy nem történhetik-e meg az a rémséges lehetőség, hogy megkótyagosodott, megtébolyodott emberek bizonyos történelmi példák után indulva, nem rohanják-e meg a Markó-utcai fogházat, hogy Táncsicsnak tekintve Nádosy Imrét, nem akarják-e őt kiszabadítani? (Derültség a jobboldalon. — Felkiáltások: Fantázia! — Zsirkay János: Fantáziája van az írónak!) Táncsics Mihályt »A józan ész« című munkájáért csukták be, Nádosy Imrét pedig a megkótyagosodott ész cselekményeért csukták be. Abban a rétegben, ahol ugy állították be a frankhamisítást, hogy ez hazafias ügy, ahol elblöffölték és misztifikálták a kérdést, igenis feltehető, hogy akadhat olyan megtébolyodott csőcselék, amely jónak látja ezt az alkalmat arra, hogy ezt a végzetes cselekedetet elkövesse. Minden lehetséges ilyen utcai felvonulásnál, ennek teljes felelőssége a kormányt terheli, épen azért ének az ügynek nagy és komoly hordereje alapján arra kérem a ministerelnök urat, méltóztassék ezt a felvonulást megakadályozni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláció felett akkor fogunk határozhatni, amikor az erre a tárgyra vonatkozó még három interpelláció is elhangzott; a ministerelnök ur akkor válaszol együttesen az interpellációkra. Következik Kiss Menyhért képviselő ur első interpellációja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (Olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmivelésügyi és igazságügyi minister urakhoz. Hajlandók-e intézkedni, hogy a csanádmegyei Dombiratos községben a házhely- és földigénylés eddigi eljárása sürgősen felülvizsgáltassák, hogy az 1920. évi XXXVI. és az 1924. évi VII. te. rendelkezése értelmében 80 jogos igénylő a házhely és földosztásból ki ne maradjon.« Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Kérem első interpellációmnak elhalasztását. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök: Kérem, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Kiss Menyhért képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el f (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Megjegyzem azonban, hogy a képviselő urnák az interpelláció szövegének felolvasása előtt kellett volna előterjesztenie e kérelmét, épen azért kérem, hogy ezt a jövőre nézve precedensnek ne tekintse a Ház. (Helyeslés.) Következik Kiss Menyhért képviselő ur második interpellációja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. (Felkiáltások: Most halassá el!) Perlaki György jegyző (olvassa) : »Interpelláció az összkormányhoz. Van-e tudomásuk pártjuknak, a keresztény-keresztyén kisgazda-földmives és polgári párt hivatalos programmpontjának 3. pontjáról?^. Ha igen, mij kor rendeli el sürgősen a kormány a népszavazást az állam formájára nézve ?« Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért : T. Neme ztgyülés ! A mai súlyos politikai helyzetben azt hiszem, hogy ha okát keressük annak, hogy miért kerültünk ma a világbotrány középpontjába, akkor az okot abban találjuk meg, hogy sok rendkívül nagyfontosságú kérdés nem oldatott meg teljesen és nem oldatott meg olyan módon, amiként azt a pártok az ország népének megigérték. Épen azért szükségesnek tartottam, hogy az igen t. kormányelnök ur figyelmét felhívjam az 1921-ben pártja által kiadott programmpontok közül a legfontosabbra, amely az államforma kérdésére vonatkozik. Az igen t. túloldal annakidején, mikor a kisgazdapártból, mint kősziklából összetevődött s megalakult és a kisgazda-párt mellé felvette a polgári elnevezést, a következő uj címben állapodott meg: keresztény-kerestyén kisgazdaföl dirrives és polgári párt. Amikor ez történt, akkor programmpontjai közül átvette teljesen nagyon csekély változtatással annak legsúlyosabb részét, az államformára vonatkozó részt is. Hogy milyen nagy súlyt helyezett rá akkor az igen t. ministerelnök ur pártja, ez abból is kiviláglik, hogy a 38 pontból álló program innak nem a végére, vagy közepére tették, hanem mindjárt az elejére harmadik pontul. Szól pedig ez a következőképen: »Hiven történelmünkhöz s magyar népünk jelleméhez, szilárdan ragaszkodunk a magyar nemzeti királyság megteremtéséhez, s követeljük, hogy az ország államformáját népszavazás döntse el.« ÍPropper Sándor: Hogy siettek vele!) Én tudom, hogy több törvény van már a nemzetgyűlés asztalán, amelyben hivatkozás és utalás történik atekintétben, hogy Magyarország és a m a gyár nemzetgyűlés a királyság államformáját tartja célravezetőnek, azonban azt is tudom, hogy sem az első, sem a második nemzetgyűlés alatt ezt a rendkivül nagyfontosságú programmpontot a kormányok nem hajtották végre, s a magyar népet e tekintetben nem kérdezték meg. (Zsirkay János: Nem időszerű!) Abban a véleményben vagyok, hogy- a magyar nép óhajtja a királyság intézményének fentartását, de mindazonáltal énen azért mert tudom, hogy óhajtja és akarja a nemzeti királyság fentartását, feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy ez a harmadik pont végrehajtássék, s a magyar nép titkos szavazás utján megkérdeztessék. Ezt két szempontból óhajtom. Óhajtom ezt politikai szempontból, mert nagyon súlyos okok vannak a tekintetben, hogy a magyar nép és a dolgozó milliók azt látják, hogy az egyes pártok pro gramm okát hirdetnek és a programmpontok közül a legfontosabbakat nem tartják be. A nép azt látja, hogy ennek a hivatalosan kiadott és többszörösitett programúinak a harmadik pontban r lefektetett alapvető fundamentuma, az általános titkos községenként! választójog volt s ezt nem tartotta meg az igen t. túloldal, mert nem ezt iktatta törvénybe, hanem egy egészen torz választójogot, amely nem alkalmas arra, hogy az ország közvéleményét valóban megismerjük. És hogy ez a kérdés mennyire irritálja a lelkeket és az országos közvéleményt, e tekintetben nem szükséges, hogy egymásnak kendőt és fátyolt borítsunk a szemére, egész nyugodtan kimondhatjuk azt az igazságot, amit én mondok, hogy a frankcsalás sem volna ma nanirenden, ha például ezekben a kérdésekben a kormány az adott programmpontokhoz hi-