Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 369 elnöki széket, otthagyom a kormányt (Nagy zaj és derültség jobbfelől. — Barabás Samu: Hazahívnák Kun Bélát! — Elnök csenget.) s az igazságszolgáltatásnak engedek utat az egész vonalon; az ügy kivizsgálásának menetét intézzék el azok, akiknek e kérdés körül még eddig semmi mulasztásuk nem derült ki. Az a körülmény azonban, hogy a ministerelnök ur megnyilatkozásai és magatartása végül is ezt a kétségbeejtő bizalmatlanságot s nyugtalan helyzetet teremtette, természetesen oda kellett, hogy vezessen, hogy a maga megfosztott presztízsének reputációját keresse, keresse a módokat a kétségbeesett, kapkodó ember izgatott mozdulataival és gesztusaival, mert csak ennek tudom betudni, hogy a ministerelnök ur hozzá méltóztatott járulni ahhoz, hogy utcai felvonulás, utcai demonstráció (Barabás Samu: A ministerelnök ur nem hivatkozott erre! — Sütő József: A főispánok szervezik az egész országban! — Nagy zaj.) szolgáltasson erkölcsi igazságot ebben a kérdésben, amikor még az igazság ki sem derittetett, (Zaj.) És itt rámutatok arra a veszedelemre, amelyet mi el kivántunk kerülni, hogy ezzel az utcai felvonulással, melynél a társadalmat kivánják megmozdítani, valósággal a nemzetet is bele viszik a frankbotrányba és igy ezzel kapcsolatban majdnem a nemzet felelősségét is provokálják, amikor a ministerelnök ur iránti bizalmat juttatják kifejezésre a szégyenletes botránnyal kapcsolatosan. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Rupert Rezső: Ez a lelkiismeretesség! — Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék respektálni azt a demarkációt, amelyet mi felállítottunk, hogy a nemzetnek semmi köze nincs ehhez a frankügyhöz. Ne méltóztassék tehát semmiféle társadalmi egyesület^ felajánlkozását — a legnagyobb jóhiszeműséggel mondom ezt — elfogadni, mert ezzel beleviszik magát a nemzetet, mint felelőst, ebbe a kérdésbe, pedig ez kizárólagosan azok terhére esik, akik a frankhamisítást elkövették, akik felelősek ezért a bűncselekményért elnézésük vagy a dolgok nem kellő szigorú megakadályozása miatt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Rupert Rezső: De még ezenkívül sok mindenért is felelősek!) Én és mindazok, akik keserű lélekkel láttuk a konszolidáció kialakulását, az elmúlt hat esztendő tanulságaiból azt az eredményt szűrtük le. hogy csakugyan kell lenni egy olyan titkos hatalomnak, vagy hatalmaknak, (Fábián Béla: Az Operaház fantomja!) amelyek a maguk erejét sorsdöntőén tudják a mérlegbevetni és ugy veszem észre, mintha ismét ezek a titkos hatalmak dübörögnének és jelentkeznének. Az elmúlt hat esztendő emlékeinek temetőkertjében ott hevernek, ott feküsznek azok a szomorú emlékek, amelyek annyiszor meghurcolták Magyarországot a külföld előtt; ott hevernek a különböző merényletek és atrocitások és ngy látom, mintha a szellemek egyszerre most újra kitörnének sírjukból, mintha a temetőkért fölé oda volna irva az ő jelszavuk: Feltámadunk! Ugy érzem, mintha ezen a vasárnapi napon (Derültség a jobboldalon.) ismét megindulna a maga igaz valóságában a titkos szervezetek nagy kisértet járása a magyar közélet irányítása érdekében. (Zaj.) Ez ellen tiltakozunk, ennék már véget kell vetni! (Csontos Imre: Jön a mókus! — Urbanics Kálmán: Hetek óta hívják már a szellemieket! Most jön aztán a lelki ismeretfurdalás is! — Rupert Rezső: Miért! Kinek a lelkiismeretfurdalása! — Urbanics Kálmán: Mindnyájuké! — Szijj Bálint; Azoké, akik keverik a kártyát! — Zaj. — Rupert Rezső: Gyökeréig romlott itt minden és maguk ezt pártolják! — Urbanics Kálmán: Politikát csináltak egy bűnügyből! — Rupert Rezső: Ne bohóckodjék itt! — Pikler Emil: Gróf Teleki nem politikus! — Urbanics Kálmán: Gróf Teleki Pál nem hamisított frankot! Ne keverjen bele mindenkit! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Ezek után má,r könnyen gyanakvókká yálunk, mert fülünkbe csendül még a ministerelnök urnák egy nagyon érdekes kijelentése, az a szinte fenyegető és sejtelmes mondása, amikor egyszer azt mondotta: »vannak szervezeteink«. Kérdezem, nincs-e vailami összefüggés akkori mondása és azoknak a jelenségeknek megnyilatkozása között, amelyek most ezt a társadalmi megmozdulást, ezt a felvonulást rendezni kívánják! (Rupert Rezső: Most is késhegyről fog beszélni!) Azokat a földalatti utakat mi nem ismerjük, amelyek a l'átszat, a külszín elszekötik. Mi nem tudhatjuk, hogy a tisztelt milenére a külvilág előtt leplezett érzéseiket osznisterelnök ur hosszú kormányzási ideje alatt milyen érzésekkel nézte azt a küzdelmet, amelyet mi a demokratikus haladás érdekében folytattunk és követeltük a magyar konszolidációt. (Huszár Dezső: Érdeme szerint méltányolja!) Nem tudhatjuk, mert hiszen az események azt igazolják, hogy a ministerelnök ur, aki minket sok esetben megnyugtatott és aki egyes akciókban sok esetben találta másra mellett az ellenzéket, us:v látszik, megtévesztett bennünket. Ugy kell lenni, irbgy megtévesztett bennünket, mert ha nem igy volna, nem tanúsítaná ebben a szomorú ügyben azt a magatartást, amelyet tanusit. Vagy talán azok a különös, sejtelmes erejű elemek, amelyek az ő révén itt vannak talán olyan hatalmas szuggesztív erővel rendelkeznek, hogy a ministerelnök urat bizonyos dolgokra és cselekvésekre tudják befolyásolni, vagy talán ál

1 Anatol France-nak az a paradox-mondása hosry az istenek pontosan alkalmazkodnak imádóik érzéseihez! Ez meglepő összefüggően bontakozik ma ki előttünk, ne csodálkozzék tehát a ministerelnök ur, ha azt a bizalmat, amelyet mi gyakran titokban előlegeztünk számára azért, hogy a magyar jogrendet és konszolidációt megteremti, teljesen elvesztette. Épen azért figyelmeztettük arra, hogy ezen az utón, amelyen most halad ez a kormányzati rendszer, csak a legvégzetesebb pusztulás érheti magát a nemzetet és a nemzet érdekeitEgy ilyen utcai megmozdulás kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Nem lehet tudni, hogy amikor felvonulnak ezek a társadalmi egyesületek által különben rendezett sorokban szabályozott tömegek, nem fogja-e háta mögött felütni a fejét egyszerre a csőcselék és nem önti-e el egyszerre az indulat és szenvedelem Budapest utcáit, az ország falvait és városait! Nem lehet tudni, hogy akkor, amikor ezzel szemben megmozdul a munkásság és polgárság, nem következik-e be egy olyan keserves Összecsapás, amelynek következményeit ez az ország

1 nem tudja többé kiheverni. A társadalmi béke és összhang helyett provokálni ilyen felvonulásokat, még tovább fokozni a nyugtalanságot és ilyen lehetőségeknek utat nyitni: ez a legvakmerőbb és leg'hazardőrebb módja annak, ha valaki a maga igazát dokumentáltatni kivánja és maga mellett felvonultatni óhajtja azokat, akik vele együtt éreznek. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urát, hogy beszédideje lejárt s ezért a házszabályok