Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
368 A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. nemű utcai megmozdulást, semmiféle utcai felvonulást, jelentkezzék az akármilyen jelszó alatt, nem méltóztatik engedélyezni, hanem ezeket a felvonulásokat megakadályozva, az ügy tárgyalását otthagyja azoknál a fórumoknál, ahova azok az alkotmány értelmében valók: a bíróságnál, a parlamentnél és az államfőnél. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Minthogy ebben a tárgyban még három interpelláció van bejegyezve, még pedig Pakots József, Horváth Zoltán és Peyer Károly képviselő urak részéről, kérem a Ház hozzájárulását, hogy a négy interpellációra egyszerre adhassam meg a választ. (Helyeslés.) ' Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a ministerelnök ur a négy ugyanegy tárgyú interpellációra egyszerre adhassa meg a választ? (Igen!) A Ház hozzájárul. Következik Pakots József képviselő ur interpellációja. Kérem az interpelláció felolvasását. Perlaki György jegyző (Olvassa): »Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy több társadalmi egyesület a Faluszövetség, a Tesz., az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Nemzeti Szövetség és a többi bevonásával február 21-én, vasárnap, gróf Bethlen ministerelnök és a kormány mellett a frankhamisitási ügyből kifolyólag tüntető utcai felvonulást szándékszik rendezni 1 Van-e tudomása arról, hogy a jobboldali mozgalom hirére válaszul a szociáldemokrata párt is elhatározta utcai tüntető felvonulás rendezéséti Hajlandó-e a kormány elvonni a frankügyet az utca Ítélete elől, s meghagyni a maga iletékes fórumai előtt, s ebből a célból megtiltani a társadalmi egyesületeknek e demonstrativ felvonulását? Amennyiben a kormány rendőrsége utján engedélyezné e felvonulásokat, vállalja-e a felelősséget az utcai tüntetésekből eredő zavargásokért, és az esetleges súlyosabb következményekért?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt interpellációm lényegére rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy bizonyos megállapitásokat tegyek. Amikor a frankügy, külföldi táviratok révén, először került a nyilvánosság elé, akkor az egész magyar közvélemény és a közvéleményben elsősorban maga az ellenzék: közönséges bűncselekménynek minősitette azt. Mindenki óvakodott attól, hogy e mögött a borzalmas bűneselekedet mögött más tendenciát keressen, mint megtévedt emberek cselekményét. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Napok teltek el, amig az ellenzék rájött arra a szomorú felfedezésre, hogy e mögött a cselekmény mögött súlyos politikai motívumok rejtőznek. Maga a ministerelnök ur tehet tanúbizonyságot arról, hogy az ellenzék felajánlotta a kormánynak támogatását abban, hogy ez a frank-ügy kivizsgáltassék és ebből az ország presztízse csorbittatlanul kerüljön ki. Élesen elhatároltuk a frank-ügyet a nemzet és az ország nagy érdekeitől, nem engedtük nieg. hogy egy pillanatig is összezavartassék a kettő, az volt állandó törekvésünk, hogy nemzetünk becsülete, presztízse a külföld előtt makulátlan maradjon. Lezajlottak azonban az események és amikor előttem szólott képviselőtársam nagy vonalakkal, hatalmas és sötét színekkel elénk varázsolta mindazt a szomru eseményt, ami ennek a konvulziónak mélyén kavargott, az ügy folyamatából egyre jobban kiderült egy szomorú és reánk nézve megdöbbentő jelenség, hogy az ügy kivizsgálását valamely körülmény akadályozza, hogy vannak titkos kezek, amelyek lefogják a nyomozás tempóját, és mindig napok múlva, megkésetten kerültek csak nyilvánosságra köztudott körülmények és napok múlva történtek a kormány részéről is bizonyos beismerések. Természetes, hogy ilyen jelenségek után nagy bizalmatlanság támadt a magyar közvéleményben, és nem lehetett meglepetés a kormány számára, hogy az ellenzék egy napon kifejezte a kormányelnök ur és a kormány iránt legteljesebb bizalmatlanságát a franküggyel kapcsolatosan. Idáig fejlődtek azután a dolgok, hogy sikerült a külföld előtt az ellenzék állandó és éber ellenőrzése jóvoltából szétválasztani ezt a kérdést és megállapítani, hogy Magyarországnak, a nemzetnek semmi köze nincs a frankügyhöz. Nagy szolgálatot tettünk Magyarország jövőjének épen azzal, hogy mi szorgalmaztuk leginkább, hogy az a kérdés teljesen kitisztáztassék, hogy a nemzet teljesen érintetlenül kerüljön ki belőle. (Csontos Imre: Lepocsékolják az egész világ előtt Magyarországot! Ezt csinálják két hónap óta! — Zaj.) Ha ezt sikerült elérnünk, ami örvendetes, másrészt épen a kormány elhibázott magatartása idézte elő, hogy ma az egész külföld a maga orgánumain és más megnyilatkozási szervein keresztül már a kormányt marasztalja el ebben a kérdésben s kimondotta még a politikai felelősség kérdésében is a verdiktet, holott mi ebben a kérdésben még a kötelező várakozó álláspontot foglaljuk el s megvárjuk a parlament kiküldött vizsgálóbizottságának megállapításait. Ha azonban időnkint mégis arra kértük és szólitottuk fel a kormányt, hogy tegye könynyebbé az ország és a nemzet helyzetét és saját presztízse, saját becsülete érdekében is távozzék helyéről (Csontos Imre: Ha nem mondanák, úgyis tudjuk, hogy ezt akarják!^—Zaj és derültség. — Elnök csenget.), ez ismét csak az ügy érdekében történt. (Ellenmondások a jobboldalon.) Teljesen megértjük és emberileg teljesen mérlegeljük is a kormánynak azt az álláspontját, hogy_ mereven és ellentmondást nem tűrően kívánja ebben az ügyben a maga igazát kideríteni. Ha a kormánynak és a ministerelnök urnák igaza van, ez ki fog derülni, de amikor látjuk, hogy itt az egész ország közvéleménye milyen nyugtalansággal kiséri ezeket a jelenségeket (Urbanics Kálmán: Nagy tévedés! Napról-napra kevesebben vannak, akik nyugtalankodnak! — Barabás Samu: A közvélemény itt van mellettünk! — Sütő József: A frankhamisitók melletti — Csontos Imre: Szavaztassuk meg az országot! — Rupert Rezső: Ezt szavazással nem lehet elintézni. Csontos bácsi! — Szijj Bálint: Azért apprehendálnak. mert félnek az ország közvéleményétől! — Nagy zaj.) s látjuk, hogy a külföld bizalmatlansága is megnyilvánul iránta, — ha nemzetközi szokás szerint ez nem is jut érvényre, de mindenféle jelenség ezt bizonyítja — és látjuk, hogy Magyarország milyen rettenetes, vergődő, kínos helyzetben van. akkor az országnak tett szolgálatot volna, ha a ministerelnök ur azt mondaná: én, mint egyszerű polgár odaállok, otthagyom a minister:
