Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 367 (Zaj.) amely a r kormányon keresztül súlyos anyagi támogatásban részesül. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Zsirkay János : Végre a falut is támogatják !) Látok egyesületeket, amelyek személyi összetételüknél, tagsági öszszetételüknél fosva a kormánytól függő helyzetben vannak. (Ugy van! half elöl.) De mindegyik oly egyesület, — e ebben valamennyi megegyezik — amely statútumai szerint, hivatalos vezetői nyilatkozatai szerint, a kormány padjairól elhangzott nyilatkozatok szerint politikával nem foglalkozik, csak társadalmi és gazdasági érdekeket istápol. (Drozdy Győző : A frank gazdasági érdek ! — Peyer Károly : Nekik ! — Rupert Rezső : Ezek a »vannak szervezeteim«.) Ez a körülmény már magábanvéve is óvatosságra kell, hogy intsen mindenkit egy ilyen mozgalommal szemben, mert hiszen flagráns megsértése a mi állami jogrendünknek, hogy egyesületeket mobilizáljanak politikai célok érdekében. (Rakovszky István : Megszorultak !) De még súlyosabb aggodalmaim vannak akkor, ha azt látom, hogy a frankhamisitás bűnügye az az alkalom, amely ezeknek az egyesületeknek módot nyújt arra, hogy kivonuljanak Budapest utcáira. A politikai céljaik már nem is érdekelnek. Maga az a tény, hogy egyesületek, amelyek politikával nem foglalkoznak és az a körülmény, hogy a frankhamisitási bűnügynek jogcíme az, amely az utcára vezeti őket, önmagábanvéve elég arra, hogy én ez ellen a megmozdulás ellen vétót emeljek. Egy ilyen felvonulás a_ mi viszonyaink közepette már a dolgok rendje szerint is ellenfelvonulást provokál ki, (Drozdy Győző : Természetesen !) mint amelynek jelenségeit a legutóbbi 24 órában láttam, amikor a szociáldemokrata párt ezekkel az erőkkel szemben a maga erejének és a polgárság erejének felvonulását kívánja érvényesiteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil : Meg is fogjuk tenni ! — Drozdy Győző : Ha a kaszinónak szabad, szabad a polgárságnak is ! — Zaj jobbfelől. — Farkas István : Próbáljuk meg ! Több van itt, mint maguknál ! — Szijj Bálint : Szeretnének megint forradalmat, ugye 1 Megint gyönyörűen kormányozni az országot? — Pikler Emil: Ott van Francia-Kiss Mihály, ahol a francia frankok vannak ! — Barabás Samu : Micsoda ártatlan Zsuzsák ! — Zaj. — Elnök csenget.) Maga ez a veszedelem, ez a kölülmény kell, hogy egy felelősséget viselő ás érző kormány keretén belül aggodalmakat keflftsen. A mi gazdasági helyzetünkben, belpolitikai helyzetünkben, külpolitikai viszonyainkban egy ilyen felvonulás hazárdjáték, veszedelimes kockajáték. Turgot azt mondotta, hogy az első ágyúlövés, amely elhangzik Franciaország határán, a francia nemzet csődjének riadása. Én azt hiszem, nyugodtan mondhatom, az első utcai csetepaté, az első utcai összeütközés az alig szanált, alig lélegző magyar közgazdaság csődjének bejelentése volna. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ilyen körülményék között & nagv, közrendi és gazdasági szempontokból kell tiltakoznom olyan kísérletezések ellen, amelyeket egyesek megpróbáltak. (Zaj.) Van még egy ok és ez az alkotmányjogi ok. A frankhamisitás ügyének elintézése véleményem szerint három tényezőre tartozik. Az egyik a birósáig, a másik — a politikai felelősség szempontjából — a nemzetgyűlés, és a harmadik az államfő személye. A kompetenciák Összezavarása, a kompetenciák tönkretétele az, ha ebben az ügyben egy negyedik tényezőnek, az utca mobjának adunk hangot. (Ugy van! — Rupert Rezső: Nádosy intézi a fogházból! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Valószínű!) Nem tudom feltételezni, hogy a kormányzat pilanatnyi népszerűségi szempontból 1 vagy kormányzati helyzetének pillanatnyi könnyítése szempontjából elfelejtse azokat a veszedelmeket és azt a súlyos felelősséget, amely az ilyen felvonulás megengedéséből reá származhatik. Utcai felvonulásból már származtak nemzeti katasztrófák, de kormányzati stabilitás utcai felvonulásból még sohasem alakult ki. Ezt kell meggondolnia a kormánynak, amelly szükséges, hogy egy ilyen tervvel szembeálljon. Legyen szabad még egy szempontra rámutatnom. Nem változtatna ezen az a körülmény sem, ha ez az ntcai felvonulás a kormányzó, az államfő iránti állítólagos lojalitás mezébe öltözik. (Drozdy Győző: Vele akarnak takarózni! — Halljuk! Halljuk!) Rá akarok mutatni arra, hogy a frank-üggyel kapcsolatosan az államfő személyét az igazságérzet és az alkotmányos kötelliességérzet minden oldalról megmentette attól, hogy ebben az ügyben bármilyen vonatkozásban szerepeljen. Ismétlem: az igazságérzet és az alkotmányos kötelességtudás. De egy olyan állojalitás, amely most hódoló felvonulást akar szervezni a kormányzó elé, az egész világ előtt Összekapcsolja a kormányzó személyét ezzel' az üggyel. (Nagy Vince: Ezt akarják! — Patay Tibor: Álszenteskedés! — Peyer Károly: Ez a tendencia! — Drozdy Győző: Csak együtt bukhatunk, ez a jelszó! — Pikler Emil: Bethlen magával akarja rántani a kormányzót! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Nem tudom, t. képviselőtársam, hogy az álszenteskedést mire méltóztatik mondani. (Patay Tibor: Arra, hogy most csepegnek a lojalitástól!) Én nem csepegek á lojalitástól. A t. képviselő ur nem volt itt a régi nemzetgyűlésen. Én mindig őszintén elmondtam a magam meggyőződését, de ki kell jelentenem, hogy a kormánypárt tagjától a politikai érzék minimuma, a politikai bölcsesség hiánya az, amikor a nemzetgyűlés termében az államfő személye iránt köteles lojalitás nyilvánul meg az egész világ előtt, ezt arról az oldalról méltóztatik dezavuálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Huszár Dezső: A hármas tanács gondolata is a baloldalon merült fel! — Zaj. — Elnök csenget. — Drozdy Győző: Együtt akarnak vele bukni, nyilvánvaló! — Barabás Samu: Halljuk a szónokot!) Legyen meggyőződve a t. kéuviselő ur, hogy senki sem fog vele versenyre kelni a lojalitásban, hanem mindenki meg fogja^ adni a lojalitásnak azt a mértékét, amelyre állampolgári mivolta kötelezi. A lojalitásért való versenyfutást átadjuk azoknak, akik ebből hasznot és nyereséget kovácsolnak. (Helyeslés és tans a bal- és szélsőbaloldalon. — Huszár Dezső: A hármas államtanácsról beszéljen!) Kijelentem, az államfő személyének belevonása akár csak egy felvonulással _ kapcsolatosan, akár olyan szerencsétlen megjegyzésekkel kapcsolatosan, akár olyan szerencsétlen megjegyzésekkel kapcsolatosan, mint amely t. képviselőtársam részéről elhangzott, épen olyan erkölcsi nivón áll, mint az a bizonyos hazafiság, amellyel Jankovichék siettek menteni a maffuk tettét ország-világ előtt és a nemzetet belekeverték ebbe a szerencsétlen ügybe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.)^ Épen erre a nagy érdekre való tekintettel kérem az igen t. ministerelnök urat, méltóztassék megnyugtatni a nemzetet az iránt, hogy semmi-