Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 363 kell, azoknak is, akik évente 20 pengőn alul fizetnek kereseti adót. Ezt tartom, én végtelenül nagy igazságtalanságnak. Méltóztassék elképzelni, hogy ma, a mai gazdasági és kereseti viszonyok között ezeket a kereseti adózókat, akik többnyire inkább várnak munkát, mintsem jutnak munkaalkalomhoz, megterhelik, mert bár a készpénzszolgáltatás alól, 20 pengő kereseti adón alul mentesiteni fogják őket, de viszont megterhelik őket a kézi és igásmunkával, — ami tulaj donképen a robotnak modern visszaállítása — ezeket azután feltétlenül szolgáltatniuk kell, szolgáltatniuk kell a kézi és igásmunkát, mert hiszen egyszerűen ki fogják őket rendelni és le fogják velük robotoltatni azt a bizonyos időt, amelyet reájuk kiszabtak; most, mondom, tessék elképzelni a mai keresetig és gazdasági viszonyok között, hogy ilyen szegény embereket, akik máról-holnapra élnek, akik akkor, ha csütörtökön nem dolgoznak, pénteken nem tudnak családjuknak enni adni, ki fognak rendelni ilyen iskola-közmunkákra, robotoltatni fognak velük talán napokig, anélkül, hogy munkájukért egyetlenegy fillért kapnának, miközben a családjuk odahaza formálisan koplal! Hipokrizis ezt észre nem venni és ilyen rendelkezéseket törvénybe iktatni, azonfelül igazságtalan és szerény felfogásom szerint végrehajthatatlan. Ennélfogva bátorkodom a 4. §-hoz a következő módosításokat előterjeszteni (Olvassa): »A 4. § első bekezdésének 5. és 6. sorában »általános kereseti« szavak törlendők«. Ez azt jelenti, hogy az érdekeltségből, az érdekeltség anyagi teherviseléséből a kereseti adót fizetők kikapcsoltatnak. (Tovább olvassa): »A 4. § 3. bekezdésének 10. sorában ez a szó »kereseti« törlendő«, ami következetes folytatása az első módositásnak. »A 4. § 3. bekezdésének 15. és 16. sorában a »kivéve a kézi- vagy igásmunkát« szavak törlendők«. Ez azt jelenti, hogy a 20 pengőn alul kereseti adót fizetők nemcsak a készpénz-szolgáltatás és egyéb szolgáltatások alól mentesülnek, hanem a kézi- és igásmunkák alól is, ami lehetővé teszi nekik azt, hogy fizikai erejüket saját maguk és családjuk fentartására fordithassák. Találkoztunk már ezzel a kérdéssel az általános vita folyamán és — nem tudom most már pontosan, de azt hiszem — közbeszólások alakjában történt a megnyugtatás, hogy ezt a kevés áldozatot ezek a legszegényebb emberek is meghozhatják, mert hiszen az ő érdekeikről van szó. Szembe vetették még azt is, hogy az érdekeltség felsőbb rétegei, a földbirtokosok, gyárosok és egyéb vagyon- és jövedelemtulajdonosok ennél sokkal messzebbmenő áldozatokat hoznak. Legyen szabad ezzel szembevetnem azt, hogy az, akinek a két keze munkáján kivül semmi egyebe nincs, semmiféle áldozatot ne mhozhat, viszont azoknál, akiknek vagyonuk van, akiknek földbirtokuk, gyáruk, nagy jövedelmük van, lehet pótolni azt az itt eleső kevés, kis hozzájárulást, mert azoknál legfeljebb azt jelenti a magasabb áldozathozatal, hogy a vagyonosodásuk talán valamivel lassúbb lesz, vagy nagy jövedelmükből valamivel nagyobb részt kell szolgáltatniuk. De ezt a szolgáltatást azoknál a szegényeknél, akiket így meg akarnak terhelni az érdekeltségbeli különböző készpénz- és természetbeni szolgáltatásokkal, az életüknek, az életüzemüknek fentartásához való szükségletből veszik el ; kénytelenek lesznek majd ezekből a minimális feltételekből elvenni, ha el tudják venni, ezt a hozzájárulást. Nem lehet célj államnak, hogy amíg egyik kezével lehetővé teszi az isNAPLÓ. xxxix. koláztatást, az analfabétizmus terjedésének meggátlását, iskolák létesitését, addig a másik kezével elvesz egy darab kenyeret a gyermekek szájából annak az iskolának fentartására, amelynek fentartása elsősorban igenis az állam kötelessége. Semmiesetre sem lehet ezekkel a terhekkel megterhelni azokat az egészen kicsiny, apró, máról-holnapra, óráról-órára élő exiszteneiákat, amelyek ezeket a terheket el nem birják. Én nagyon kérem a t. minister urat, hogy ebben a kérdésben helyezkedjék szociális álláspontra praktikus szempontból, szociális szempontból, mert ha ezt nem teszi meg, előre számolhat azzal, hogy az érdekeltség eme része nem lesz képes hozzájárulni az iskola fentartásához és egy későbbi intézkedés válik majd szükségessé, amellyel majd pótolni kell azt, ami az érdekeltség alsó régióinál bevételekben és szolgáltatásokban elmarad. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a három módosító inditványt méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ezt a kérdést, amelyet az előttem szólott t. képviselő ur érintett, a bizottságban részletesen letárgyaltuk és ezért itt egészen röviden kivánok a kérdésről nyilatkozni. Erkölcsi szempontból kívánatosnak tartom, hogy ha mással nem, de kézi munkával, illetve igával az iskolák létesítéséhez mindenki hozzájáruljon, önként értetődik, hogy a fizetőképes vállalatokra hasonlithatatlanul nagyobb teher nehezedik, de ettől eltekintve, tanyai iskolákról lévén többnyire szó, a vasúti állomástól a helyszinig való szállitás tetemes költséggel járna ós ha erre a célra igaerő rendelkezésre nem áll, akkor ez az államtól igen tetemes összegeket követelne, úgyszintén a külterületeken is hasonló a helyzet. Épen ezért kérném a szakasz változatlan elfogadását. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom, következik a határozathozatal. A 4. § 2., 4., 5. és 6. bekezdései meg nem támadtatván, ezeket elfogadottaknak jelentem ki. A 4. § első bekezdésével szemben Propper Sándor képviselő ur módositó inditványt tett, amely ellentétes az eredeti szöveggel, tehát azzal szemben fogom feltenni a kérdést. Kérdem tehát, méltóztatik-e a 4. § első bekezdését eredeti szövegezésében, szemben Propper Sándor képviselő ur inditványával elfogadni, igen vagy nem'? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szi vesked jenek fel állani. (Megtörténik.) Többség. A Nemzetgyűlés az eredeti szöveget fogadta el, ennélfogva a módositó indítvány elesik. A harmadik bekezdést két részre oísztom, még pedig az első mondatra, azután pedig" az első mondatot követő részre. Ugy az első, mint a második részre vonatkozóan Propper Sándor képviselő ur adott be módositó inditványt; mind a kettő ellentétes az eredeti szöveggelí, tehát szembe állítva fogom feltenni r a kérdést. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 4. § haramadik bekezdésének első mondatát eredeti szövegezésében, szemben Propper Sándor képviselő ur módositó inditványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felálltai. (MegtörtéÓi