Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

 nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 361 Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! A 3. § első bekezdése azt mondja (olvassa): »A törvény alapján létesülő iskola építéséhez az állam épitési (átalakítási) terveket és előnyére költségvetéseket ad; a tervek használata kötelező. Az állam ezenkívül gondoskodik az illetékes államépitészeti hivatal utján az épités ellenőrzéséről és felülvizsgálásáról.« Azt a centralisztikus törekvést, hogy az egész ország iskolaépitési irányítását a kultuszministerium vezesse és végezze, helyeselni tudom, mert lehetetlen az, hogy újonnan épülő iskolák mindenütt különféle szeszélyeknek, esetleg laikusok beavatkozásának és olyan terveknek essenek áldozatul, melyek sem pedagógiai, sem azt a népnevelési kulturális célt azután nem tudnák kielégíteni és szolgálni, amelyeket ez a javaslat céloz. Lehetetlennek tartom azonban azt, hogy az építőipart az iskolákra vonatkozólag a kultuszministerium monopolizálja. (Gr. Klebelsberg Kunó vallásés közoktatásügyi minister: Épen ellenkezőleg!) Dacára annak, hogy a kultuszminister ur fejcsóválással meg akar nyugtani afelől (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Épen a kisembereknek akarom adni!), hogy a központi beavatkozás nem fogja lehetetlenné tenni a vidéki épitőipar foglalkoztatását (Gr. Klebelsberg Kunó vallásés közoktatásügyi minister: Épen az a célom!) és nem fogja monopolizálni az iskolák építését, az én nyelvérzékem (Graeffi Jenő: Az nincs benne!) még ezekkel a nyilatkozatokkal szemben is vitatja, hogy amidőn ez a paragrafus azt mondja, hogy: »a tervek használata köte^ lező«, akkor ezzel a kifejezéssel kötelezővé fogja tenni a kultuszministerium által készített terveknek használatát és csak olyan terveket lehet keresztülvinni, amelyeket a kultuszministerium diktatórikus módon az iskolaépittető körzetekre és érdekeltségekre rá akar kényszeríteni. (Nánássy Andor: Ez a helyes! Feltételezzük, hogy a tervek jók!) El tudom képzelni a gyári üzemet az iskolaépítéseknél is, hiszen Amerikában tapasztaltam, hogy egyárjegyzékből megrendelt az ember egy házat vagy iskolát 800 vagy 2000 dollárért és egy hét múlva szállították az épületet. Ugy öntik a gyárakban a házfalakat, mint a kocsonyát és szállítják mindenfelé az egytípusú házakat. Azonban Magyarországon, ahol az épitőipar a gyári fejlettségnek ehhez a magasabb fokához még nem ért el és ahol az építőiparosoknak és az épületanyagkereskedőknek a forgalomból, a kereseti lehetőségekből való kizárása nagy hálátlanság volna ezekkel az adófizető polgárokkal szemben, tűrhetetlen volna, hogy a kultuszministerium maga diktálja azt, hogy hol milyen iskolát építsenek és esetleg milyen anyagot használjanak hozzá. Egyes vidékeknek stílusa, lelke nem tűri meg azt, hogy ott a központból kiküldött tervek szerint építsenek. Például már eleve tiltakoznék az ellen, hogy egy mezőkövesdi iskolát, ahol nagyszerű magyar stílus bontakozott ki, ugyanolyan .stílusban építsenek, mint egy budapesti iskolát, amelynek tervrajzát egyformán kapják a büróból. Tiltakoznék az ellen, hogy Sárköz vidékén, ahol szintén egy stílust hoztak he. ugyanolyan iskolát építsenek, mint például r a Tiszán túl, ahol viszont a békési vidék népies rajzainak s virágos ornamentikáinak nagyszerű forrására akadunk. . Nem szabad megölni a nemzet lelkét, nem szabad megölni azzal, hogy a központban készített tervekkel arra kényszeritsük a lakosságot, hogy olyan iskolát épitsen, amely fenn â büróban tetszik. Méltóztassanak inkább hozzájárulni ahhoz, hogy a törvényjavaslat szövegéből »a tervek használata kötelező« szavak kihagyassanak és helyette inkább az vétessék be, hogy a. tervek használata ugyan nem kötelező, de minden építési terv csak a kultuszminister jóváhagyása után vihető keresztül. Ha indítványomat méltóztatnak elfogadni, akkor megóvjuk az egész országot attól, hogy végig mindenütt egytípusú iskolákat építsenek, amire Budapesten a kultuszministeriumban megadták a patentot, és amire bizonyos épitési vállalkozók monopóliumot szereztek. A szabad versenyt, a szabad lehetőségeket ugy az épitőművészetben, mint az építőiparban és az épitőanyag-kereskedésben is fenn kell tartani, és mindenféle monopolisztikus törekvések ellen tiltakozom. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék, indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Nincs senki sem feljegyezve. Elnök: Kérdeni, kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát berekesztem. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ugylátszik, Drozdy igen t. képviselő ur nem volt jelen akkor, amikor Petrovácz igen t. barátom hasonló irányú felszólalására felvilágosítást adtam. Már akkor elmondottam azt, hogy disztingválni kell kis és nagy objektumok között. A kis objektumokra nézve számos iskolaépítésből leszűrt tapasztalatok alapján bizonyos szabványtervek állnak rendelkezésre. Itt az egyes tantermes, és egy tanítói lakásos iskolákról van szó. De ezeknél sem egy tervről van szó, hanem többféle variánsról, az épület elhelyezéséhez mérten, és ha ezeket odaadjuk az iskolaópittetőknek, azt hiszem, nagy könnyebbség lesz nekik, nagy költséget takaríthatnak meg ily módon, mert az épitési költség bizonyos százalékát a tervek külön készítése esetén a tervező építésznek kell fizetni. Azt hiszem tehát, hogy az akció olcsóságához lényegesen hozzájárul, ha ilyen szabványtervek rendelkezésre állanak. Egészen más a helyzet a nagyobb objektumoknál a többtantermes iskolaépületeknél, amelyekben egy vagy több tanítói lakás is van, és amelyeket minden esetben külön meg kell tervezni. Ezek építészeknek adatnak ki, először a dolog természeténél, azonkivül — amint ezt a múlt alkalommal kiemeltem — azért is, hogy a nehéz helyzetben lévő építészi karnak bizonyos foglalkoztatást, munkát adjunk. Ezt az eljárást követtük a múltban és követjük ma is. Ami a kivitelezéseket illeti, ez egészen más kérdés. Ennek koncentrálására senki sem gondol, sőt ellenkezőleg az a célunk, hogy a vidéki kisiparnak a számos megye számos községében meginduló megrendelésekkel muníkát és foglalkozást adjunk. Tehát disztingválni kell tervezés és kivitelezés között. Hogy a tervezés hogyan van világosan, azt világosan megmondtam. A kivitelezés kivétel nélkül mindig az illető vidék kisiparának javára szolgál. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 3. §