Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 359 juk azt is, sajnos, hogy ez igy van. Miért nem állhatnak az állami iskolák ugyanazon a magas színvonalon, mint mondjuk, a piaristák gimnáziumai! Talán az állam nem képes olyan tanerőket alkalmazni, akik feladatuknak teljes egészében eleget tudnak tenni? Egy kissé csak mélyebben kellene az államnak a zsebébe nyúlnia, a tanerőket ugy kellene fizetnie, hogy ne szoruljanak mellékfoglalkozásra, hogy idejüket teljesen annak az iskolának szenteljék, amelynek ők tanitói. Sajnos, azonban mi azt látjuk, különösen ebben az országban, hogy az állam ebbeli kötelességét nem teljesiti a kívánt mértékben. Mi ellenezzük a felekezeti iskolákat azért is, mert ezek még külön terheket is jelentenek az érdekelt felek számára. Ha az allam a közadókból, amelyeket mi progresszív alapon akarunk biztosítani az állam részére, fedezi az iskolák fentartását, akkor nem kell külön iskolákat teremteni az érdekeltek, a felekezetek és a latiíundiumtulajdonosok részére, akiket én abszolúte nem sajnálok. (Csontos Imre: A zsidóknak is külön iskolájuk van! — Sütő Imre: Az is baj!) Amikor ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, meg fogják kérdezni majd az érdekeltségeket, hogy ők szükségesnek tartják-e az iskola felállítását? Ilyen esetben, mondjuk, az uradalom feje talán azt szeretné mondani, hogy igen, miután azonban ez neki pénzbe kerül, azt fogja mondani, hogy nem. (Urbanics Kálmán: Nem ugy gondolkoznak azok !) És ha az alantas érdekelteket megkérdezik, azok is ezt fogják mondani, mert az uradalom főnöke megmagyarázza nekik is majd, hogyha ti iskolát kaptok, az nektek külön teherbe kerül. Miután primitiv intelligenciájú népességről van szó, azt mondják majd, hogy eddig is jó volt iskola nélkül és továbbra is jó lesz! Ha ilyen törvényt nyújt be a kormány, ne csodálkozzék a minister ur és ne csodálkozzanak a többi képviselő urak sem, ha mi ezekből a szempontokból nem igen. örülünk az ilyen törvényjavaslatnak. A 4. bekezdéshez tehát a következő indítványt nyújtom be: »Javaslom az 1. § 4. bekezdésének teljes törlését.« Végül az 1. Vhoz egy uj bekezdést javasolok. Ha a minister ur tényleg át van hatva attól a gondolattól, hogy az analfabéták számát csökkenteni kell, nem elegenidő az, hogy több iskolát csinálunk a tanulatlan gyermekeknek, mert a felnőttekről is gondoskodni kellene. A vita folyamán szó is volt erről. Nem emlékszem, hogy melyik képviselőtársam emiitette azt, hogy a minister urnák figyelme kell, hogy kiterjedjen az írni-olvasni nem tudó felnőttekre is és módot kell nyújtani nekik, hogy ők az irást-olvasást megtanulják. Épen ezért a következő javaslatot ajánlom elfogadásra, mint uj bekezdést az 1. §-hoz: »A vallás- és közoktatásügyi minister felhatalmazást nyer arra, hogy a törvény alapján létesülő iskolákban létesítendő felnőtt analfabéta kurzusok szervezéséről rendeletileg intézkedjen.« (Helyeslés a szélsőb aloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat 1. §-ának 3. bekezdése azt mondja (Olvassa): »Ott, ahol az érdekeltség a 3, illetőleg a 6. § szerint a terheik viselésére egyáltalán nem, vagy csak részben képes, az iskola létesítésnek, illetve fentartásának: terhe egészben vagy részben a községre, mint az 1868. évi XXXVIII. tcik'k 23. §-ában megjelölt kötelezett fentartóra hárul.« Ha nézzük, hogy miképen fognak ilyen uj érdekeltségi iskolák létesülni, a következőket látjuk. Egy-egy körzetben, ahol 8—30, leginkább tanyai család lakik, tehát törpebirtokos, kisbirtokos és földmunkás, ezeket kényszeríteni fogja a törvény, hogy gyermekeik ' számára ilyen érdekelteégi iskolát állítsanak fel. Tegyük fel, hogy az érdekeltségi tömeg mellett van egy ezerholdas, vagy több ezerholdas nagybirtok, egy gyári vagy ipari üzem. Mikor annak az elbírálására fog sor kerülni, hogy ezt az érdekeltségi iskolát ki tartsa fenn, és meg fogják vizsgálni a paragrafus alapján, hogy az a bizonyos érdekeltség elég erős-e anyagilag arra, hogy egy uj iskolát emeljen, és amikor felül' fogják birálni azt, hogy vájjon a község átvállalhatja-e ezeket a terheket magára az, érdekeltség helyett: természetesen a végső döntés joga a kultuszministernek fog jutni. Ez a paragrafus végtelen hiányra mutat a tekintetben,^ hogy a kultuszministert ilyen esetekben miféle direktívák vezesséik. Nem szól egyetlen szót sem ez a paragrafus arról, hogyha pl, földhözragadt tanyai népről, egy-két holdas érdekeltségről van szó, ez esetben tartozik-e a község átvállalni^ az, iskola fentartását és felépítésének költségét. De azt sem mondja meg, hogyha egy nagyvagyon, egy nagybirtok, vagy nagy ipari üzem tartoznék felállítani ezt az érdekeltségi iskolát, ebben az esetben is a községre hártható-e ennek az iskolafentartásnak kötelezettsége? Ez a paragrafus nagy civakodásra fog alkalmat adni. Az a kis egyházközség, melyet esetleg a törvény alapján iskolafentartásra fognak kényszeríteni, azt fogja kivánni, hogy jó, az iskolát én felállítom, miután azonban a törvény azt mondja, hogy a községek tartoznak esetleg azt fentartani, tehát hárittassék az iskola fentartása és építése a községre. Majd jön a nagybirtokos, vagy a nagy ipari üzem tulajdonosa, és az is azt mondja: Kérem, én nem tudok olyan intenziven gazdálkodni, hogy egy iskola épitésének és fentartásának költségeit előteremthetném. Úgy az egyházat, mint a nagybirtokot és a nagytőkét a maga protekciója rendesen ahhoz a szerencséhez fogja majd juttatni, hogy a kultuszkormányzat végső döntése következtében a községre hárítják azon a bizonyos részen az iskolafentartás terhét és gondját. A kultuszminister ur iménti záró felszólalásában azt mondta, hogy igazságtalan dolog az, ha valaki a nagybirtokot általánosságban támadja azért, hogy talán nem vette ki részét az iskolafentartás és építés kötelezettségéből, viszont maga is megrótta azokat a nagybirtokokat és nagyipari üzemeket melyek a népoktatással szemben tartozó kötelességüknek nem tettek eleget. Én tehát nem akarok kibúvót, nem akarom, hogy a nagyvállalatok, nagy iparüzemek és a nagybirtokok tovább is kibújhassanak és a szegény megnyomorított községekre ruházzák az iskolafentartási kötelezettséget, dacára annak, hogy körzetükben, telepükön nekik dolgozó szülők gyermekeinek a beiskolázásáról van szó. Épen azért azt hiszem, hogy a túloldal is méltányolni fogja ama szociális és csak preventív célt szolgáló indítványomat, amelynek értelmében ez a paragrafus harmadik bekezdésében gondoskodni fog arról, hogy a nagybirtok és a nagyipar iskolafentartási terhe ne legyen áthárítható a községekre. Remélem, hogy a kultuszminister ur is belátja, hogy a nagybirtok és a nagyüzem terhét az iskolafentartás szempntjábol egy szegény kis község